Folytatjuk cikksorozatunkat, amelyben dr. Istvánovics Éva ügyvéd segít eligazodni a magáncsőd által nyújtott lehetőségek között. A cikksorozat első részét itt olvashatják el.
Magáncsődvédelmet az olyan adós kezdeményezhet, akinek vagyona és törlesztésre fordítható jövedelme nem elégséges a felhalmozott adósságával kapcsolatos törlesztési kötelezettségének teljesítésére. Adóssága 2 és 60 millió forint közötti, a tartozások meghaladják az adós rendezésbe bevonható vagyonát, de nem érik el a vagyon kétszeresét - írja a szakértő.
Első lépcsőben a jelzáloghitelek és a lakáslízing szerződések kapcsán lehet csődvédelmet kérni, 2016. szeptember 30-tól kibővülhet a kör, más hitel-, és közszolgáltatási tartozások is bevonhatók. Az eljárás megindulása a végrehajtást kizárja az adós ellen.
A szereplők
Az adóson (adóstárson) kívül két lényeges szereplője van az eljárásnak az egyik a főhitelező, amely az a hitelintézet lehet, akinek az adós lakhatását biztosító ingatlanon jelzálogjoga van, vagy a pénzügyi lízingszerződés jogosultja.
A másik a családi vagyonfelügyelő az adósságrendezési eljárásban közreműködő állami szakértő a Családi Csődvédelmi Szolgálat munkatársa. Az adósságrendezési eljárás történhet a bíróságon kívül, vagy a bíróság előtt.
A bíróságon kívüli adósságrendezés
A törvény a feleknek először a bíróságon kívüli eljárás lehetőségét teremti meg annak érdekében, hogy rugalmasabb, kötetlenebb, költségtakarékosabb formában a maguk jószántából kíséreljenek megállapodást, egyezséget kötni egymással. Fontos hangsúlyozni, hogy az eljárás önkéntes, viszont a csődvédelemmel a végrehajtást el lehet kerülni.
Ebben a szakaszban a főhitelező koordinálásával történik meg az adós és a hitelezői közötti megállapodás előkészítése és megkötése. Az eljárás elindulása után minden követelés csak az adósságrendezési eljárásban érvényesíthető. Az adós készít vagyonleltárt és összesíti a tartozásait, nyilatkozik a bevételeiről és kiadásairól, nyilatkozik arról, hogy nem képes a tartozásait megfizetni és kötelezettséget vállal arra, hogy a mentesítetten felüli vagyonát és bevételeit az adósságrndezésre fordítja.
Az eljárás alatt az adós lakóingatlana értékesítésre kerülhet és kisebb méretű ingatlanba költözhet. A főhitelező számba veszi a tartozásokat, az adósságrendezésre fordítható vagyont és a várható jövedelmeket és ezek alapján létrehozható az adós és hitelező között egy polgári jogi megállapodás, egyezség, amelynek érvényességéhez szükséges az adós és az összes hitelező egyetértése.Az így létrejött egyezséget bejegyzik az adósságrendzési közhiteles nyilvántartásba ún. ARE nyilvántatásba, amelyet a Családi Csődvédelmi Szolgálat vezet.
A törvény erre a szakaszra vonatkozóan viszonylag kevés szabályt tartalmaz, itt a felek nagy mozgásteret kapnak a megállapodásukhoz. Viszont ha akár egy hitelező nem ért egyet a megállapodással, az nem jön létre a felek között, ebben az esetben sikertelenül zárul a bíróságon kívüli adósságrendezési szakasz. A Családi Csődvédelmi Szolgálat szerepe ebben a szakaszban korlátozottabb: ellenőrzi az adós belépési jogosultságát, megvizsgálja az iratokat, regisztrál. Ebben a szakaszban a családi vagyonfelügyelő nem vesz részt az egyezség előkészítésében, a vagyon értékesítésében, és nem ellenőrzi az adós gazdálkodását, pénzforgalmát, az adós szabadon egyezkedhet és dönthet az értékesítésről.
Ha ilyen módon nem sikerül egyezségre jutni az adós a bíróságnál terjeszthet elő adósságrendezésre irányuló kérelmet. A bírósági eljárás polgári, nemperes eljárás, első szakaszának elsősorban szintén az egyezségkötés a célja, ennek hiányában pedig a törvényben meghatározott követelményeket érvényesítő ún. adósságtörlesztési eljárás következik, mely a bíróság döntésével határozattal zárul le.
A bírósági adósságrendezésnek is két szakasza lehet:
A bíróság előtt is elsősorban egyezségkötésre irányul az eljárás, és amennyiben ez sem sikerül, akkor kerül sor a több előírást törvényi kötöttséget tartalmazó adósságtörlesztési eljárásra.
Ebben a szakaszban a Családi Csődvédelmi Szolgálat és a családi vagyonfelügyelő fontos szakmai előkészítő, ellenőrzési, értékesítési és egyéb nagy körültekintést és szakértelmet igénylő feladatokat lát el, pl. előkészíti az egyezséget, az adósságtörlesztési tervet, felügyeli az adós gazdálkodását, elszámoltatja az adóst stb.
A bírósági egyezségkötésre irányuló eljárásban a cél még mindig az adós és a hitelezői közötti konszenzus elérése, azonban itt nem szükséges minden hitelező egyetértése az egyezség létrejöttéhez. Az adós és a főhitelező egyetértése szükséges az egyezséghez, azonban a többi hitelezői csoportban elég a szavazatok egyszerű többsége.
Az egyes hitelezői osztályokban a szavazatok súlyozása eltérő, ily módon a kiemelt vagy privilegizált hitelezői követelések jogosultjainak nagyobb befolyása van az egyezség megszavazására vagy elvetésére. Az egyezséget tartalmazó jegyzőkönyvet a családi vagyonfelügyelő terjeszti a bíróság elé. A jogszabálynak megfelelő egyezséget a bíróság hagyja jóvá.
Az adósságtörlesztési eljárás
Amennyiben egyezség létrehozatala a bíróság előtt sem sikerül, akkor a bírósági eljárás adósságtörlesztési eljárásként folytatódik. Ebben a szakaszban a bíróság rendeli el az adós vagyonának, jövedelmének felosztását a törvényben meghatározott részletes szabályok és szempontok szerint. A családi vagyonfelügyelő által előkészített adósságtörlesztési tervet a bíróság hagyja jóvá, amennyiben az megfelel a törvényi feltételeknek, az adós és a hitelezők egyetértésére (kivéve bizonyos vonatkozásban a jelzáloghitelezőt) ebben a szakaszban már nincs szükség.
Folyamatosan hangsúlyozni kell, hogy az adósságrendezési eljárás törvényben dekralárt célja az, hogy az adósságrendezés az adós és hitelezők egyetértésével történjen meg teljes konszenzussal bíróságon kívül vagy részleges konszenzussal a bíróság előtt.
Ennek hiányában azonban lehetőség van arra, hogy a bíróság határozza meg az adósságrendezés feltételeit a törvényben meghatározott szempontok szerint a felek egyetértése nélkül. A főhitelező, mint jelzáloghitelező egyetértése az érdemi döntésekhez a hitelezői érdekekre tekintettel uniós követelmény.
A bírósági adósságtörlesztési szakaszban a bíróság a törvény alapján határozza meg az adósnál visszahagyható vagyont és jövedelmet, az értékesítendő vagyontárgyakat, az értékesítés szabályait, a bevétel felosztását a hitelezők között, valamint a családi vagyonfelügyelő, az adós és a hitelezők feladatait az eljárás során. Az adósságrendezés időtartama alatt a családi vagyonfelügyelő ellenőrzi az adóst, és végzi a nagy értékű vagyontárgyak értékesítését, a bevételek hitelezők közötti szétosztását.
A bíróságon kívüli megállapodásban és a bírósági egyezségi szakaszban tehát arra fognak törekedni, mind az adós, adóstársak, mind a hitelezők, hogy számukra kedvezőbb megoldás szülessen, mint a törvényben az adósságtörlesztési szakaszra meghatározott vagyonfelosztás és hitelezői minimális megtérülés.
Ha az adós a törvényben írt kötelezettségeit elmulasztja, akkor kiesik az eljárásból, a bíróságon kívüli adósságrendezés lehetőségét elveszíti, és 10 évig nem indíthat újabb adósságrendezési eljárást.
A sikeres adósságrendezési eljárás eredményeként az adós az adósságoktól megszabadulva kezdheti újra az életét, a hitelezők kiszámíthatóbb időtartamon fő szabály szerint 5 éven belül számíthatnak követelésük meghatározott hányadának megtérülésére.
A sorozat folytatódik: Nemzeti eszközkezelő vagy magáncsőd? Ha észrevételük van, írjanak bátran a mail[kukac]privatbankar.hu címre, vagy keressenek minket Facebookon.
A vámháború közepette is találni olyan témát, amiben az amerikaiak és az EU is talál magának pozitívumot – az oroszok viszont nagyot koppanhatnak a végén. 
