Leosztályzott egészségügy
Az elmúlt egy évben az aktív munkavállalók háromnegyede vett igénybe szakorvosi vagy kórházi ellátást, illetve komolyabb kivizsgálást (MR, CT, Pet-CT, Cardio-CT). Négyből három munkavállalónak tehát közeli emléke van arról, hogy ő milyen körülményeket élt meg az egészségügyben.
Az emlékek nem lehetnek túl pozitívak, hiszen az iskolai ötös skálán 1,89-re értékelték a hazai egészségügy működését. „A „kettes alá” önmagában is éles kritika, de ha a tendenciát nézzük, akkor az is kiderül, hogy sajnos az irány sem pozitív. A biztosító 4 évvel ezelőtt már vizsgálta, mennyire elégedettek a munkavállalók a hazai egészségügyi rendszerrel, akkor "kettes felé", vagyis 2,33 volt az átlag. "Az ellátó rendszer megítélése tehát jobb volt, de már az sem az elégedettséget tükrözte" - húz gyorsmérleget Bóna Katalin, az Union életbiztosítási ügyvezető igazgatója.
Az ellátórendszer nem fejlődik?
A legnagyobb problémát a szakorvosi ellátás működésében és színvonalában látják a megkérdezettek, hiszen 98%-uk szerint szükséges előrelépés ebben a tekintetben, ráadásul döntő többségük (85%) szerint komoly változás, fejlődés kell. A kutatása tanúság szerint ráadásul a megkérdezettek tudják, miről beszélnek, évente átlagosan kétszer-háromszor vesznek igénybe szakorvosi ellátást. A válaszadók egy csoportja pedig csak ilyen ellátást vett igénybe, ők átlagosan negyedévente egyszer kopogtatnak egy szakorvos ajtaján.
A legtöbb munkavállalónak tehát bőven van tapasztalata az egészségügyi ellátással kapcsolatban - de vajon mi az oka ennek a meglehetősen negatív vélekedésnek? A kutatásból kiderül, hogy a szakorvosi ellátás kapcsán a legtöbben a várakozási időre, a körülményekre és az orvos-beteg kapcsolatra panaszkodtak.
Nemcsak arról van szó, hogy a panaszok jelentkezése után általában csak jóval későbbi időpontra kapunk időpontot a szakorvosnál, hanem arról is, hogy az előre fixált időponthoz képest is nagy a csúszás (általában háromnegyed óra). Az idő pedig pénz, például forintosítható kieső munkaidő, nem is beszélve a gyógyuláshoz szükséges elvesző időről.
Jó lenne, ha az orvos megmondaná, mi a helyzet...
A körülményekkel kapcsolatos problémák terén a megkérdezettek a rendelők komfortosságában, illetve
felszereltségében látnak hiányosságokat. Ezzel kapcsolatban kétharmaduk fogalmazott meg kritikát. Az orvos-beteg kapcsolatot érintő problémák elsősorban emberi tényezőn, illetve kommunikáción, pontosabban annak hiányán alapszanak. A fő kritikák a szakorvosok beteggel való kapcsolatára, illetve világos kommunikációjának hiányára vonatkoznak. Ráadásul ezek a problémák rávetülnek a páciensek azon véleményére, amelyet az ellátás szakmai színvonaláról alkotnak, pedig egy átlagember valószínűleg nem is tudja reálisan megítélni az orvos szakmaiságát az ellátás során, az emberi tényező miatt mégis kifogást fogalmaznak meg azzal kapcsolatban.
Ha az állami ellátórendszer nem megfelelő, akkor még mindig fordulhatunk magánorvoshoz. A megkérdezettek 95%-a nyilatkozott úgy, hogy állami/körzeti/önkormányzati szakrendelőben dolgozó szakorvoshoz szokott fordulni, 63% kizárólag ilyen rendelésen volt. 37% veszi igénybe magán szakorvosok rendeléseit is, ezen belül csupán 5% az, aki kizárólag magán szakrendelésre megy, ha szükséges. Egyértelmű, hogy a többség a magánorvosi ellátástól annak anyagi vonzata miatt tartózkodik.
Magánorvos kellene, de az drága - van megoldás?
Erre azonban előre felkészülhetünk. Az egészségünkre, és ezzel együtt a munkaképességünkre, már csak azért is vigyáznunk kell, mert baj esetén a munkából való kiesés is komoly problémát jelenthet. A jövőbeni kockázatokra azonban idejében felkészülhetünk - ráadásul úgy, hogy nem megy rá a gatyánk. Az öngondoskodásnak az egészségünkkel való foglalkozás (életmód, rendszeres mozgás) ugyanúgy része, mint az, hogy félreteszünk a nyugdíjas évekre. Az egészségügyi kockázatokra is fel tudunk anyagilag készülni így.
Az egészségkártya és az egészségpénztár mellett év elejétől elérhető az üzleti biztosítóknál a szolgáltatás alapú egészségbiztosítás. Ennek lényege, hogy az állami ellátórendszerben a forráshiány miatt kihasználatlan kapacitásokat a biztosítók kihasználják (finanszírozzák) és kiajánlják ügyfeleiknek - ami mindenképpen rövidebb várakozási időt jelent (például a fent említett komolyabb vizsgálatoknál). Az egészségügyi szolgáltatókkal, kórházakkal szerződő biztosítók jobb körülményeket tudnak biztosítani - egyrészt mert vagy magánrendelőkkel szerződnek, másrészt mert az állami ellátórendszer tagjaival kötnek szerződést. Utóbbi esetben a szolgáltatás alapú biztosításnál nem történik más, minthogy a biztosító állja a cechet az ellátásunk után - amit aztán a kórház infrastruktúra-fejlesztésre, bérfejlesztésre fordíthat. Szemben a hagyományos egészségbiztosításokkal, amikor az ügyfélnek kifizetett pénz egy része - a tapasztalatok alapján - boríték formájában formájában került a szakorvoshoz. Hálapénzből azonban nehéz kórházi szárnyakat felújítani.
A szolgáltatásalapú egészségbiztosítás azonban a pénztárcának is kedvező, és nemcsak a szakorvosi ellátásnál jelenthet gyors és kényelmes megoldást, sok biztosító folyamatosan szűrővizsgálatot is kínál az ügyfeleknek. Nem mellesleg a szolgáltatáskövető egészségbiztosítás mellé adókedvezmény is jár - vagyis a munkáltatóknak is kedvező lehetőség, hogy faragjanak a bérköltségeken.
Nagy Márton megnevezett négy nagybankot, amelyek maradhatnak az országban. 
