Nagyon sok a különbség a vállalkozók és az alkalmazottak nyugdíjas évekhez való hozzáállásában – állapította meg az a jelentés, amelyet az Aegon szakértői állítottak össze a közelmúltban végzett, 15 országra kiterjedő kutatás alapján. Ugyan a jelentés szerint a vállalkozók és az alkalmazottak egyformán bizonytalanok abban, hogy lesz-e nyugdíjuk, meglepő módon azonban a vállalkozók 26 százaléka “nagyon” vagy “kifejezetten biztos” abban, hogy megfelelő életszínvonalat tud magának biztosítani nyugdíjasként. Ez magasabb az alkalmazottak körében mért 22 százaléknál.
A vállalkozók az alkalmazottaknál optimistábbak annak kapcsán is, hogy maguk választhatják meg a nyugdíjazásuk idejét, (53 százalék szemben 43 százalékkal) és szintén kissé bizakodóbbak a tekintetben, hogy a teljes nyugdíjazásuk előtt még találnak munkalehetőségeket (51 százalék, szemben az alkalmazottaknál mért 46 százalékkal).
Fokozatosan lépnének hátra a vállalkozók
Figyelemre méltó megállapítása a jelentésnek, hogy a vállalkozók a világ minden országában rugalmasan gondolkoznak arról, mikor és hogyan fognak nyugdíjba menni: 40 százalékuk 65 éves kora után, vagy egyáltalán nem szeretne nyugdíjba vonulni, szemben az alkalmazotti jogviszonyban állók 33 százalékával. Emellett 69 százalékuk úgy tervezi, hogy fokozatosan vonul majd vissza az aktív munkától. A munkával töltött aktív évek kitolódása miatt bekövetkező későbbi nyugdíjba menetel pedig – mutat rá a jelentés – sokat segíthet az elvárt nyugdíjaskori jövedelem előteremtésében. A vállalkozóknak jórészt pozitívak az elképzeléseik a nyugdíjas éveikről is.
Az érintettek több mint fele – 55 százaléka – utazni szeretne nyugdíjas korában, 42 százalékuk pedig új hobbit szeretne találni magának. Ugyanezek a vágyak viszont sokkal nagyobb mértékben jelennek meg az alkalmazottak körében (61 és 47 százalékos említési arány mellett). Az alkalmazottakhoz képest (56 százalék) a vállalkozók közül kevesebben említették azt is, hogy több időt szeretnének tölteni a családjukkal és a barátaikkal (47 százalék). Ugyanakkor a vállalkozók közül többen gondolják, hogy nyugdíjasként is dolgoznak majd; 29 százalékuk ugyanazon a területen szeretné folytatni a munkát, miközben az alkalmazottak 16 százaléka vélekedik hasonlóan.
Nagyobb az egyéni felelősség
Az is nyilvánvaló, hogy a munkáltató által biztosított munkavállalói juttatások hiányában a vállalkozóknak sokkal nagyobb az egyéni felelősségük nyugdíjas éveik anyagi biztonságának megteremtésében. Ezért aggodalomra ad okot, hogy a vállalkozók csupán egyharmada (34 százaléka) tartja magát rendszeres megtakarítónak, aki mindig gondoskodik arról, hogy tegyen félre a nyugdíjára. Ez az arány nyugtalanítóan alacsony az alkalmazottakhoz képest (38 százalék).
Fontos viszont látni, hogy a kutatásnak ez a megállapítása főleg az egyéni vállalkozók szokásait tükrözi, hiszen a válaszadók kétharmadát ők tették ki. Az egyéni vállalkozók mindössze 29 százaléka nyilatkozott úgy, hogy mindig gondoskodik arról, hogy tegyen félre a nyugdíjára, szemben az alkalmazottakkal rendelkező vállalkozókkal, akiknél az arány 44 százalék. A vállalkozók között ugyanakkor összességében többen vannak a korábban megtakarítók (17 százalék), mint az alkalmazottaknál (12 százalék).
A vállalkozók ezzel együtt az alkalmazottakhoz képest még inkább érzik a személyes felelősségüket a nyugdíjuk előteremtéséért (75 százalék a 71 százalékhoz képest). Arra a kérdésre, hogy a nyugdíjaskori jövedelmük milyen arányban származik majd a saját megtakarításaikból és befektetéseikből, a jelenlegi és korábbi munkáltatójuktól, valamint az államtól, a vállalkozók és az alkalmazottak eltérő válaszokat adtak. A vállalkozók – nem meglepő módon – jóval nagyobb mértékben támaszkodnak saját megtakarításaikra és befektetéseikre (45 százalék), mint az alkalmazottak (32 százalék). Az alkalmazottak a nyugdíjaskori jövedelmük 24 százalékát a munkáltatótól remélik, míg a vállalkozók jóval kevésbé számítanak korábbi munkáltatóikra, átlagosan mindössze nyugdíjaskori jövedelmük 16 százalékát biztosítanák ebből.
Kiemelten fontos a tervezés
A munkáltató által biztosított nyugdíjcélú megtakarítási formák hiányában a vállalkozók csak önmagukra számíthatnak a nyugdíjas évekre való felkészülésben – hívta fel a figyelmet az Aegon jelentése. A nagyobb szabadsággal tehát együtt jár az is, hogy a vállalkozóknak saját maguknak kell dönteni arról, hogy meddig dolgoznak, mikor és miből mennek nyugdíjba.
Éppen ezért az Aegon ajánlása szerint, ha valaki vállalkozóként tevékenykedik, kezdjen el minél előbb megtakarítani, és váljon szokássá hosszú távon a rendszeres megtakarítás. Fontos emellett, hogy éljen a nyugdíjcélú megtakarításokhoz járó adókedvezményekkel, amelyek között lehetnek olyan konstrukciók vagy megtakarítási formák is, amelyeket kifejezetten a vállalkozók igényeire szabtak. Találja meg közülük azt, ami a legjobban illeszkedik az igényeihez – hiszen eltérőek lehetnek az egyéni és a másokat is foglalkoztató vállalkozóknak szóló termékek.
Nagyon hatékony eszköz a megtakarítások automatizálása is: a nyugdíjpénztári hozzájárulás egyik bizonyított előnye az, hogy automatikusan levonják a munkabérből. Ha ilyenre nincs lehetőség, automatizálja a megtakarításait úgy, hogy rendszeres átutalással vagy csoportos beszedési megbízással teljesíti a befizetéseit a megtakarítási számlájára vagy a nyugdíjkötvényére.
Egy vállalkozónak fontos, hogy éljen az állami nyugdíjrendszer adta lehetőségekkel is, fizesse meg maga után a nyugdíjcélú társadalombiztosítási járulékokat. Kiemelten fontos továbbá, hogy aki vállalkozik, dolgozzon ki egy személyes és egy üzleti pénzügyi tervet is, amelyben felméri a jelenlegi és a jövőbeli pénzügyi szükségleteit, a bevételeit, a megtakarításait és a befektetéseit is. A nyugdíjtervezéshez, a vállalkozása átadásának megtervezéséhez, és a nyugdíjcélú megtakarítások rendszeres jövedelemmé alakításához pedig kérjen tanácsot, könyvelőtől vagy pénzügyi tanácsadótól.
A minimálbér csapdája Magyarországon
A vállalkozók által fizetendő társadalombiztosítási járulék mértéke Magyarországon megegyezik az alkalmazottakéval, ami a bruttó fizetés 8,5 százaléka. A munkáltató által a bruttó fizetésből levonandó összes járulék miatt azonban a dolgozók a bruttó jövedelmük további 21 százalékát is elveszítik. A vállalkozók többsége ezért a minimálbérnek megfelelő munkabér után fizet járulékokat, amelynek következtében kevesebb juttatás is jár nekik.
A nyugdíjcélú megtakarításokkal elérhető adókedvezmények azoknak kedveznek, akik fizetnek személyi jövedelemadót, így az egyszerűsített adózási formát (KATA) választó vállalkozók elesnek ettől a lehetőségtől. A magyar vállalkozások nyugdíjhoz való viszonya is ellentmondásos: ma a vállalkozók közel fele (49 százaléka) társít pozitív képzeteket a nyugdíjas évekhez, szemben a világátlaggal, ami 66 százalék.
Bár többségükben érzik a személyes felelősségüket az öngondoskodásban is – itt 71 százalék a mért arány –, ugyanakkor csak 55 százalékuk van tudatában annak, hogy pénzügyileg is meg kell tervezniük a nyugdíjukat. Miközben a magyar vállalkozók 39 százaléka azt vallja, hogy végzett nyugdíjtervezést, csupán 26 százalékuk tesz félre rendszeresen a nyugdíjára, szemben a 34 százalékos világátlaggal.
A nyugat-nílusi vírus okozta megbetegedések száma meghaladta az ezret Európában. 
