Javában dúl az idegenforgalmi szezon, honfitársaink tízezrei keresnek felüdülést külföldi nyaralóhelyeken. Ilyenkor pedig rendre előkerül a kérdés, hogy készpénzt (valutát) vagy bankkártyát vigyünk-e magunkkal az útra. Kicsit rendet próbálunk tenni a közszájon forgó tények és tévhitek között.
1. Külföldön nem ingyenes a bankkártyás vásárlás
Tévedés. Tavaly év elejéig itt elég lett volna annyit írni, hogy a bankkártyás vásárlás mindenhol ingyenes, ám ma már ehhez hozzátehetjük azt is, hogy számos esetben a külföldi bankkártyás vásárlás olcsóbb is lehet – tekintettel, hogy a vásárláshoz kapcsolt 3 ezrelékes tranzakciós illetéket a külföldi kártyahasználatnál nem lehet felszámítani. Így azoknál a bankoknál (nagyon kevesen vannak), ahol a lakossági kártyáknál a belföldi forgalomban átterhelésre kerül az illeték, a külföldi bankkártyás vásárlás még olcsóbb is, mint a hazai.
2. A kártyás vásárlásnál a többszöri átváltás miatt sokkal kedvezőtlenebb árfolyamok alakulnak ki.
Részben igaz. Valóban, a két kártyacég, a Visa és a MasterCard alaphelyzetben euróban (illetve dollárban) számol el, azaz a külföldi fizetőeszközben meghatározott értéket először az elszámolási pénzeszközre váltják át, majd annak ellenértékét forintban terheli ki a kártyatulajdonos bankja. Ugyanakkor nem szabad elfelejtkezni arról, hogy az átváltások ilyen esetekben a kártyacég speciális váltási árfolyamain történnek meg, amelyek rendre sokkal kedvezőbbek, mint a banki valutaárfolyamok.
Sőt – miként azt a MasterCard egy 2013-as magyar kártyákkal Szlovéniában történt próbavásárlása is bemutatta – az elszámolási árfolyam számos esetben az adott bank érvényes devizaárfolyamainál is kedvezőbb eredményt hozott. Fontos tudni, hogy a kártyás vásárlásoknál a bankok döntő része a valuta árfolyamoknál jóval kedvezőbb devizaárfolyamokat alkalmazza, s van olyan hitelintézet is, amely a kártyás fizetések elszámolásakor a deviza középárfolyamon írja jóvá az ügyletet.
3. Nem tudom pontosan, mennyit is fizetek, ha kártyát használok
Részben igaz. A vásárlás beterhelésekor ugyanis még nem kerül sor a tényleges elszámolásra, így az esetlegesen elmozduló árfolyamok miatt a megvett áru- szolgáltatás árának pontos ellenértéke eltérhet. Ugyanakkor ma már a tranzakciók elszámolása is pillanatok alatt megtörténik, így a legtöbbször nem tér el a két árfolyam. Az ilyen elcsúszó árazás legtöbbször például a szálláshely lefoglalásakor beterhelt „foglaló” kapcsán kerül elő, amikor a szolgáltató először csak beterheli a szolgáltatás ellenértékét, ám a tényleges elszámolásra napok múlva, a kicsekkoláskor kerül sor.
Emellett nem árt tudni, hogy egyre több kártyaterminál üzemeltető társaság ajánlja fel az ügyfélnek azt, hogy akár forintban előre meghatározott összeget terhelhet számlájára: ekkor a terminálon kiválaszthatjuk, hogy milyen fizetőeszközt akarunk használni.
Készpénzzel érzi magát biztonságban a magyar
A MasterCard felmérése szerint annak ellenére, hogy a megkérdezett magyar utazók 97 százaléka visz magával bankkártyát külföldre, tízből nyolc ember elmondta: minden utazás alkalmával valutát is vált és visz magával, mivel így érzi magát teljes biztonságban.
Ez részben érthető is. Mert ugyan a nagy üdülőhelyeken Európában általában, de a világ más pontjain is szinte mindenhol lehet bankkártyát használni, de kétségtelen kellemetlenséget okoz, ha valahol mégsem tudjuk használni a plasztikjainkat. Ugyanakkor a készpénzzel számos gond lehet - ellophatják, vagy - mivel nem ismerjük jól a címleteket - sokszor bizony nehézkes a fizetés és egy nem túl jó szándékú eladó emiatt meg is rövidíthet minket.
|
Készpénzt külföldön? A külföldi pénzfelvétel költségei az átlagos hazai 50 ezer forint körüli készpénzfelvétel esetén meglehetősen borsosak – az átlagdíj 1% + 4 euró körül mozog -, ami még akkor is magas, ha itt sincs 6 ezrelékes tranzakciós illeték. (Összességében a nyaralás teljes készpénzszükségletének egyszeri kivételével azért már „hazai” díjakat kaphatunk, illetve ne feledkezzünk meg arról, hogy számos nemzetközi bank saját hálózatában hazai díjakon biztosítja a készpénzfelvételt.) |
Érdekes ugyanakkor azt látni, hogy számos honfitársunk még akkor sem helyi valutát visz magával, ha itthon már a legtöbb helyen elérhető a horvát kuna, a bolgár leva vagy a török líra. Ilyenkor a „biztos valuta”, az euró és a dollár kivitele esetén a készpénzre esküdők is többszöri váltást vállalnak – ráadásul itt valutaváltásról van szó.
Ugyanakkor a készpénzhasználat egyéb költségeivel nem számolunk. A MasterCard kimutatásai szerint tízből csupán hat honfitársunk figyel arra, hogy ne váltson át a szükségesnél több külföldi készpénzt az utazás előtt. A magyar turisták hét százaléka pedig nagy címletű külhoni bankjegyeket is hazahoz, akár tizenötezer forintnál is nagyobb értékben. A megkérdezett magyar utazók 65 százalékának pénztárcájában maradt párszáz vagy párezer forintnak megfelelő külföldi fém- vagy papírpénz. A válaszok szerint az átlagmagyar átlagosan hétezer forintnak megfelelő idegen aprópénzzel vagy bankjeggyel a zsebében tért haza. Ezek visszaváltásakor ugyebár ismét vesztünk a váltáson, ráadásul az aprók közül legfeljebb az euróérméket lehet beváltani a váltóhelyeken – azokat is rendkívül rossz árfolyamon. Persze, megoldást jelenthet a visszahozott összeg félretétele a következő útra, de mit tegyen az, aki egy év múlva indul útnak – ráadásul úticélja nem is ugyanaz az ország lesz? Legfeljebb barátnak, ismerősnek adja a horvát kunát, török lírát....
Ez óriási összeg, különösen ha belegondolunk, hogy a külföldi pénzek gyakorta a polcok vagy fiókok mélyén, tárolódobozokban vagy befőttesüvegben végzik, és soha többé nem kerülnek felhasználásra – hívja fel a figyelmet Eölyüs Endre, a MasterCard Magyarországért és Szlovéniáért felelős igazgatója.
A luxustermékek egyik jellemzője volt, hogy a piacuk válságálló, érzéketlenek az általános kereslet hullámzására, ám ez sem látszik már örök igazságnak. 
