|
| A Budapesti Közlekedési Központ elektronikus jegyrendszeréhez kapcsolódó beléptetőkapuk a Deák Ferenc téri metróállomás Sütő utcai kijáratánál Budapesten 2017. augusztus 30-án. (Forrás: MTI Fotó, Balogh Zoltán) |
A cikk eredetileg a G7-en jelent meg.
Alacsonyan szállnak a milliárdok a BKK elvetélt e-jegyrendszerével kapcsolatban. A fővárosi cég úgy tájékoztatott minket, hogy összesen 7,4 milliárd forintot fizetett ki a sohasem működő rendszerért a német Scheidt & Bachmann-nak (S&B) – amelynek szerződését egy éve mondta fel – az addig elvégzett kivitelezési és üzemeltetési munkák után.
Ez azonban nem a teljes összeg. A fővárosi közgyűlés a BKK tájékoztatása alapján idén tavasszal olyan előterjesztést fogadott el, amiben 8,8 milliárd forintos összeg szerepelt. Az eltérés oka az, hogy az S&B-vel kötött szerződés mellett egyéb költségekre 1,4 milliárd forintot fizettek ki. Ezen kívül még 99 millió forint elszámolása volt függőben.
A felmondást követő elszámolás kapcsán talán a legérdekesebb, hogy 1,6 milliárd forintot üzemeltetésre fizettek ki – egy soha nem működő rendszerért. A felmondást követő előterjesztésben Dabóczy Kálmán azóta menesztetett BKK-vezérigazgató és Szegvári Péter igazgatósági elnök is kiemelte, hogy ez a tényleg furán hangzó eset azért fordulhatott elő, mert még Vitézy Dávid vezetésével a BKK így írta alá az S&B-vel a szerződést. A vállalkozó úgy jutott tehát bevételhez, hogy nem kellett érte sok mindent csinálnia.
Tarlós István akkori főpolgármester azzal próbálta a csúfos bukást menteni, hogy folyamatosan azt kommunikálta, az eszközök megmaradnak, azokat a későbbiekben is fel lehet használni. Az említett tavaszi előterjesztésben is az szerepelt, hogy elkészültek beléptetőkapuk a Deák Ferenc téren és a Boráros téri HÉV-állomáson, illetve 29 buszt is felszereltek a jegykezelőkkel. Ez is csúsztatás volt azonban:
a tesztelésre használt beléptetőkapuk és jegykezelők sosem kerültek a BKK tulajdonába, a kivitelező S&B várhatóan a napokban leszereli a tesztelésre használt eszközöket.
A szerződés értelmében hét részre osztották a projektet, ebből a nulladik az előleg volt, ezt követően a harmadikig sikerült eljutni a szerződés felmondásáig. A fázisok az alábbi tevékenységet tartalmazták:
- A nulladik fázisban körülbelül 630 millió forintért a rendszertervek készültek el – ezek más cég eszközeivel már jó eséllyel nem használhatók.
- Az első fázisban két szerverközpontot telepítettek nagyjából 2,9 milliárd forintért. Ezek feltehetően a továbbiakban is használhatók, az árazás azonban túlzottnak tűnik, bár részletek nem ismertek a szerverekről.
- A második fázisban körülbelül 800 millió forintot fizettek a jegypénztárakban használt szoftverekért – kérdés, ezekből lehet-e bármit használni a későbbiekben. Ezen kívül ebben voltak hordozható jegyértékesítők is, de nem tudni, mennyi.
- A harmadik fázisban újabb szoftverekért fizettek, nagyjából 600 millió forintot. A szoftverekről annyit tudni, hogy a CCS, CRM, BCHS és FareGo nevűek készültek el – az utóbbi az S&B rendszere, ezt a szoftvert más rendszerekkel jó eséllyel nem lehet használni.
Néhány kétségesen integrálható szoftveren kívül csupán két szerver maradt a felmondott e-jegy szerződés után a BKK-nál. Mindezt úgy, hogy az eredetileg 28,4 milliárdos, ötéves üzemeltetést tartalmazó szerződésből 7,4 milliárdot kifizettek.
Tarlós István az e-jegyrendszer bedőlése után már 2020 végére működő e-jegyrendszert ígért, de helyette a Nemzeti Mobilfizetési Zrt. bevezetett egy okostelefonos, elég bonyolult applikációt, amit aztán e-jegyként próbáltak tálalni. Ez azonban messze nem az, amiről szó volt. Pedig még idén áprilisban is 2020 végi határidőt emlegetett a korábbi főpolgármester.
A belügyminiszterrel ünnepélyesen aláírt megállapodást a fővárosi közgyűlés 2019. március 27-én fogadta el. Ez egy csupán négyoldalas megállapodás, amiben az Elektra, AFC, Rigó nevek után Fővárosi Integrált Viteldíjbeszedési Elektronikus Rendszerre (FVR) nevezték át a projektet. Ebben csak annyi szerepel, hogy papírmentesen is meg lehessen venni a BKK jegyeit. Magyarán le is tett a főváros egy valódi elektronikus jegyrendszerről. Ez abban lenne más, hogy minden jegyet elektronikusan kellene kezelni minden járművön. Így Tarlósék terve szerint volna maradt volna a papírjegy, a mechanikus lyukasztók, és emellett mobilon is elérhetővé tették volna az összes jegyet.
Azóta pedig nem került a közgyűlés elé újabb javaslat, a BKK szerződései között sem találtunk újabbat.
Így az új városvezetés nem is nulláról, hanem mínusz 6 milliárdról kezdheti a munkát,
hiszen az előző bedőlt projekt hiteleit is ki kell fizetni. Ennyit használt fel ugyanis a főváros az e-jegyrendszer kiépítésére felvett EBRD*-hitelből. A 2019-es BKK-s üzleti tervben 1,34 milliárd forintot terveztek be az EBRD-hitel törlesztésére. Azzal is adós maradt a Tarlós-féle városvezetés, hogy lezárja a hitelszerződést az EBRD-vel.
Az új fővárosi vezetés számára a kiutat az jelentheti, ha a BKK csatlakozik az országos rendszerhez. A magyar államnak ugyanis van egy bár igen lassan fejlesztett, de alapvetően jól kitalált projektje. Ez a NEJP kódnevű kezdeményezés a MÁV és a Volánbusz jegyrendeszereinek digitalizálását és egységesítését tűzte ki célul. Ehhez jelentette be a csatlakozást Tarlós István. De erről sem született még megállapodás. Ráadásul a fentiek miatt nincsenek is meg azok az eszközök – a beléptetőkapuk és a jegykezelők – amiket ebbe a rendszerbe integrálni lehetne.
Számos olyan probléma is van, amit alapos tervezéssel meg kellene oldani, ha a budapesti jegyrendszert integrálni szeretnék a NEJP rendszerbe. A fővárosi tömegközlekedés ugyanis teljesen más dimenzió, mint a helyközi buszok vagy vonatok: egy kalauz esetében, ha lassabb az internet, leterhelt a szerver, néhány másodperc csúszás nem okoz gondot a jegyek ellenőrzésekor, ezért nem is kell ilyesmivel foglalkozni. A metrók esetében azonban pont az a kihívás, hogy a másodperc tört része alatt kell rengeteg utas adatát élőben ellenőrizni, és kiadni az utasítást a kapuk nyitására.
Tarlós István ezek alapján tehát duplán blöffölt, amikor 2020 végére működő e-jegyrendszer ígért Budapesten. A jelek szerint elképzelése sem volt a fővárosnak és a BKK-nak, hogy honnan lesznek beengedő kapui. Ezek költsége tízmilliárdos nagyságrendű. Egy ilyen tender kiírása és a leszerződés közel fél év, de a gyártás és szállítás is legalább fél-egy év. A felszerelés sem kis feladat, mert áram- és internetcsatlakozást kell kialakítani, és a tervezett 794 beléptetőkapu telepítése is több hónapot vesz igénybe. Így nulláról kezdve legalább két év ez a munka.
A másik, hogy nincsen a fővárosnak és a BKK-nak élő szerződése arra, hogy ki és hogyan fogja az e-jegyrendszert üzemeltetni. Ehhez ki kellene dolgozni a tarifát, a beszedési módokat, és számos olyan technikai részletet, hogy mely kártyával lehet fizetni és azonosítani a felhasználókat, vagy hogy éppen mely adatbázisból lehet a diák- vagy nyugdíjaskedvezményt ellenőrizni. Ebből számos kérdésre biztosan ad megoldást a NEJP, de összetett informatikai fejlesztés kell ahhoz, hogy ez a rendszer a BKK rendszereivel probléma nélkül együtt tudjon működni. Szerződés nélkül pedig nehéz elképzelni, hogy informatikai fejlesztésekbe bele lehet vágni. Ráadásul ez is legalább 1-1,5 éves folyamat a szakértők szerint.
(G7)
4,9 százalékos hiánnyal számolnak. 
Nagy a zaj az AI körül, de hova érdemes a pénzünket rakni?
