A gazdasági nehézségek ellenére a hazai közepes és nagyvállalatok fontosnak tartják a fenntarthatóság ügyét. A második félév adatai még így is csak közepesnél gyöngébb céges elkötelezettséget mutatnak, noha fél év alatt 38 pontról 40-re emelkedett a K&H fenntarthatósági indexe. Suba Levente, a K&H fenntarthatósági programjának vezetője szerint már önmagában az is üdvözlendő, hogy a kedvezőtlen gazdasági környezetben nem csökkent a mutató.
A K&H fenntarthatósági indexe először 2022 első félévében készült el. A fél év után megismételt felmérés eredményei azt mutatják, hogy a cégek változatlanul kiemelten kezelik a fenntarthatóság ügyét, de e téren ténylegesen kifejtett aktivitásuk igencsak visszafogott. A 4 milliárd forintot meghaladó árbevételű cégek az átlagnál jóval intenzívebben foglalkoznak a fenntarthatóság ügyével, a körükben mért index ‒ az előző félévhez hasonlóan ‒ kiugróan magas: 47 pontot mutat.
A hazai cégek egyre nagyobb mértékben tervezik fenntarthatósági stratégia kidolgozását – ez olvasható ki a kutatásból a vizsgált cégek teljes körére vonatkozóan Az erre utaló alindex 30 pontról 34-re emelkedett. Ugyancsak szembeötlő, hogy egyre több vállalat végez méréseket saját károsanyag-kibocsátásáról, illetve ezeket a mérési eredményeket független külső szakértővel is ellenőrizteti. Ezt jelzi, hogy a mérésre, auditálásra vonatkozó alindex 12 pontról 16-ra növekedett.
Nem kedvez a gazdasági helyzet
A kedvezőtlen gazdasági folyamatok két irányban is hatnak a vállalatokra. Egyrészt egyre inkább felismerik az környezetkímélő energiaforrások fontosságát. A cégek 61 százaléka véli úgy, hogy egyértelműen szükség lesz az alternatív, fenntartható energiaforrások használatára, további 28 százalék szintén hajlik erre. Ugyanakkor a gazdasági nehézségek okán a cégek 84 százaléka véli úgy, hogy a fenntarthatósági törekvéseik több-kevesebb késést fognak szenvedni.
„Önmagában már az is jó eredmény, hogy a kedvezőtlen gazdasági helyzet hatására nem zuhant vissza a fenntarthatóság iránti igény”
– összegezte Suba Levente, a K&H fenntarthatósági programjának vezetője. Hozzátette: ilyen körülmények között az sem meglepő, ha nem növekszik az egyébként drágább zöld energia felhasználása, és a vállalatoknak mindössze 2-3 százaléka él ezzel a lehetőséggel.
Annál inkább meglepő, hogy a cégvezetők jelentős része nincs pontosan tisztában az EU karbonkibocsátási céljaival – tudniillik, hogy 2050-re a zéró kibocsátást kívánják elérni –, sőt a helyes választ adók aránya az előző félévhez képest még csökkent is. Pedig az EU-s szabályrendszer szigorú korlátokat szab a károsanyag-kibocsátásnak, ami minden vállalat életére kihatással lesz.
Karbonsemlegesség – teher vagy lehetőség?
Az előző félévhez képest jelentősen csökkent azon vállalatok aránya, amelyek egyáltalán nem érzik magukat érintettnek a széndioxid-kibocsátás szempontjából, miközben már a cégek majdnem fele érzékeli a problémát. Minél magasabb egy vállalat árbevétele, annál valószínűbb, hogy érintettnek érzik magukat, de ebben a félévben különösen magas az arányuk a mezőgazdasági cégek körében is. Nyilván nem függetlenül a makrogazdasági problémáktól, egyelőre az a jellemző, hogy a fenntarthatósággal kapcsolatos feladatokat a cégek zöme inkább nehézségként, mintsem lehetőségként éli meg.
A kihívás azonban adott, nyilván ez az oka annak is, hogy egyre több vállalatnál emelik stratégiai vagy kiemelt szintre a fenntarthatóságot, mint ahogy a korábbinál 3 százalékponttal több (összesen a cégek 14 százaléka) vallotta azt, hogy készít fenntarthatósági stratégiát, amit nyilvánosan elérhetővé is tesz. A stratégiakészítés elsősorban a nagyvállalatokat jellemzi, és a nyugat-magyarországi cégek élen járnak ezen a területen. Az egyik legnagyobb környezetterhelést okozó ágazatban, a mezőgazdaságban azonban még elenyésző (3 százalék) azon vállalkozások aránya, amelyek készítenek ilyen stratégiai dokumentumot. A kereskedelmi ágazat cégei sem jeleskednek, ha a fenntarthatóságról van szó.
Kimutathatóan emelkedett azonban azoknak a cégek aránya, amelyek bár egyelőre még nem mérik a karbon-kibocsátásukat, de legalább tervezik azt ‒ még ha viszonylag hosszabb időtávon is.
Növekszik a fenntarthatósági jelentés szerepe
„Önmagában persze kevés, ha az írott stratégia papíron marad, és nem tartalmaz konkrét karboncsökkentési célszámokat, amelyeket rendszeresen mérnek is; ha az eredményeket független szakértővel nem ellenőriztetik és nem készítenek róla hiteles jelentést a vállalatok”
– mondta Suba Levente. Bíztató – tette hozzá –, hogy az előző félévhez képest jelentősen csökkent azon vállalatok aránya, amelyek nem készítenek és nem is tervezik a készítését rendszeres (éves) fenntarthatósági jelentésnek. Az is kedvező, hogy a fenntarthatósági jelentést rendszeresen készítő vállalatok fele auditáltatja azt független auditorral. Összességében azonban még mindig csak a vállalatok 13 százaléka készít egyáltalán fenntarthatósági jelentést. Számottevően nőtt viszont és 11 százalékra emelkedett azoknak a cégeknek a száma, amelyek tervbe vették, hogy belátható időn belül kidolgozzák fenntarthatósági stratégiájukat.
„Az auditált fenntarthatósági jelentések egyre nagyobb szerephez fognak jutni a jövőben, amikor a finanszírozó bankok és a befektetők ezt már ugyanúgy meg fogják követelni, ahogy ma természetes a független könyvvizsgáló által jóváhagyott pénzügyi beszámoló”
– hangsúlyozta Suba Levente.
Aleksandar Vucic szerb elnök a hanyatló Nyugat-római Birodalomhoz hasonlította Európát. 
