Az interjú a Privátbankár.hu-t is kiadó Klasszis Lapcsoport ESG-szemlélet a pénzügyi ökoszisztémában konferenciáján készült.
Egy cég a termelésében hulladékot állít elő, és egyre inkább az látszik, hogy keresi a módját, hogy ezt a hulladékot újrahasznosítsa, ami egyben alapvető érdeke – mondta lapunknak a Klasszis rendezvények ESG témájában tartott konferencián Jürgen Verschaeve, a KBC Asset Management témavezetője.
„Csak a saját köreimből említek egy vállalatot, ami kávét árul. A kávé pörkölése energiaigényes, ott megoldották, hogy ezt napenergiával fedezzék.”
Ez is jól példázza az előremutató üzleti modellt: eleve olyan helyen zajlik a termelés, ahol a klimatikus viszonyok adottak, erre építik a termelési modellt, a szállítási folyamatokat.
„Ez nekem egy jó példa arra, hogyan érdemes újragondolni az értékláncokat.” Sokkal több értelme van annak, hogy a kávét a termelőhöz, és nem az eladóhoz közel pörkölik, lévén az előbbi eleve biztosítja a termőhely klimatikus viszonyait, amik kiaknázhatók.
„Nem tudom, hogy az ilyen jellegű kreatív újragondolása az üzleti modelleknek 20 év távlatából is sikeres lesz.”
Verschaeve szerint alaposan meg kell nézni, hogy most mindent Kínából veszünk, de ha rendesen megadóztatnák a szállítás költségét, akkor más lenne a helyzet, teljesen mások lennének a kiadások is.
Nem múló divat
Megfontolandó szempont, mondja felvetésünkre, hogy a közelmúlt eseményei, politikai gazdaságpolitikai reakciói például a járványhelyzetre, vagy az ukrajnai háborúra az olyasmit, mint az ESG kivetik az ablakon. Azonban felhozza a holland példát, ahol az energiaellátás felét már napenergiából biztosítják, és Nyugat-Európában is több olyan példát lát, hogy az amúgy komoly szennyezéssel működő cégek is drasztikus befektetéseket tesznek a fenntartható energiaforrásokba.
„Itt a pénz beszél, és nem a politikai üzenet, hogy zöldek leszünk, vagy nem.”
A hatékonyság nem zöldség
Arról van szó, hogy miként lehet a folyamatokat a lehető legkisebb erőbefektetéssel elvinni a lehető legnagyobb értékteremtés irányába – mondja.
Minden cégnek át kell gondolnia a saját üzleti modelljét, termelési szállítási láncait.
„De ez ismét csak pusztán üzleti logika, semmi köze nincs ahhoz, hogy zöldnek kell lenni.”
Egyben elvi kérdés is, hogy miként lehet olyan változást, átállást megvalósítani, ami a cég működése által mindenkit érint. Itt nem csak a tulajdonosokról, hanem adott esetben a vállalat szélesebb körben értelmezhető társadalmi hatásáról is szó van.
Amortizáció lesz, mi lenne, ha jobban kigazdálkodnánk?
Verschaeve épp az akkumulátorgyártásból hoz fel egy belgiumi példát, ahol a cég a technológia-fejlesztéssel tudott váltani az újrahasznosítás lehetőségére.
Miután a teljes autóipar át fog az elektromosságra váltani, kiszámolták, hogy az akkumulátorokban lévő nyersanyag értékesebb, ha újra lehet hasznosítani.
„Egy elektromos autót is ugyanúgy leírnak 10 év alatt, az akkumulátorban lévő nehézfém ennél tovább hasznosítható.”
A fémeket újrahasznosítani sokkal olcsóbb, mint kibányászni és a világ másik feléről elszállítani.
Még nem is igazán pörgünk a körforgásos gazdaságban
Lényegében sehol nem tartunk az újrahasznált nyersanyagok felhasználásában, mégcsak a felszínt kapargatjuk – mondja Verschaeve.
A 10 év alatt leírható autó anyagának 80-90 százaléka újrahasznosítható, az, hogy ehhez tudjanak a gyártók alkalmazkodni, egy azonnali kényszer, ami látványosan meg is fog jelenni.
Egy általa említett cég 10 éves távlatban át tudott már alakulni, ami hosszú idő, de nem olyan hosszú, mint a 2050-re mért klímatávlatok. Ehhez kell a cég elkötelezettsége, és ehhez kellhet a nyomás a szabályozóktól, vagy a vállalat finanszírozóitól is.
Katonai schengeni övezetet akarnak. 
