|
| Gerendai Károly főszervező a 2015-ös Sziget fesztivál sajtótájékoztatóján a fővárosi A38 Hajón. MTI Fotó: Mohai Balázs |
A cikk eredetileg a G7-en jelent meg.
Gerendai Károly annyit árult el, hogy a sajtóban végigfutó Forbes-becslés – amely szerint* 8,5 milliárd forintot érhetett a Sziget 70 százaléka – alulbecsli az összeget. Nem sokkal később, a 2016-os beszámoló megjelenése után a Forbes is helyesbítette a becslését, 13,2 milliárd forintra.
Bár az eladó valóban nem árulhatta el a vételárat, és a vevő sem verte nagydobra, de annyira azért mégsem volt ez titkos. A Sziget Zrt.-t technikailag birtokló luxemburgi holdingcég, az LMF Luxco sárl. 2017-es beszámolójában* ugyanis leírták, mennyit fizettek a magyar rendezvényszervező cégért.
Eszerint egészen pontosan
49 millió és 65 170 euróért, forintban (2017-es átlagárfolyamon) 15,2 milliárdért vették meg a Sziget 70 százalékát.
Ez alapján a teljes céget 70 millió euróra, azaz mai árfolyamon 22,4 milliárd forintra értékelte a 2017. januári üzlet.
Ebből ki lehet számolni, hogy a Szigetet korábban birtokló négy magyar magánszemély annál is többet keresett a fesztivál 70 százalékának eladásán, mint azt korábban becsülték. A Szigerta Kft.-t birtokoló Gerendai Károlyhoz és Takács Gáborhoz 11,6 milliárd forint érkezhetett (ezen 68-32 százalékos tulajdoni arány szerint osztozhattak), a Fülöp Zoltán és Lobenwein Norbert 50-50 százalékos tulajdonában álló Volt Invest Kft. számlájára pedig 3,5 milliárd forint kerülhetett. Nagyjából ez tükröződik a két magyar cég leadott beszámolójában is.*
Az LMF Luxco azt is megemlíti a beszámolójában, hogy a maradék 30 százalék megvásárlásának feltétele, hogy a fő magyar rendezvény hét egymást követő évre működési engedélyt szerezzen a fővárosi önkormányzattól. A Sziget Zrt. ügyvezetője, Kádár Tamás azt válaszolta kérdésemre, hogy jelenleg a korábban a fővárossal megkötött ötéves szerződéses periódus felénél járnak, és a folytatásról most nem tárgyalnak Budapesttel. Ugyanakkor az eladás továbbra is sínen van, ez 2021 elején zárulhat.
A Providence a Szigettel kezdve számos fesztivált terelt ugyanabba a luxemburgi holdingcégbe. Az Elrow nevű globális fesztiválsorozat spanyol anyacége (Entretenimiento Musical SL) egy hónappal a Sziget után került be az LMF Luxcóba, később a barcelonai Sónar fesztivál (Advanced Music SL), a finn Flow Festival, a norvég Øyafestivalen és az ausztrál Fuzzy Operations is bekerült ebbe a körbe. Idén újabb brit fesztiválokat vásároltak, továbbá a horvátországi Pug szigetén rendezett Hideout fesztivál szervezője is a Providence-hez került.
Az amerikai befektetési alap nyomulása – és ezzel párhuzamosan az egyre profibb és üzletorientáltabb, viszont egyre kevésbé egyedi fesztiválok térnyerése – nem maradt teljesen visszhang nélkül a művészek körében, tavaly jelent már meg technolemez Hedge Fund Festivals Kill Electronic Music („a hedge fund fesztiválok kinyírják az elektronikus zenét”) címen.
A Providence sorozatban összevásárolt fesztiváljai együttesen Superstruct márkanév alatt futnak, ez gyakorlatilag az amerikai alapkezelő szórakoztatóipari részlegévé vált. A Superstructot a Creamfields és a Live Nation alapítójaként ismert James Barton vezeti szakmailag, de, mint a Sziget példája is mutatja, hagynak önállóságot a helyi menedzsmentnek. Az amerikai befektetők nagy eséllyel arra játszanak, hogy néhány évnyi működtetés után nyereséggel eladják a teljes csomagot, ám egyelőre még az építkezésnél járnak.
Kádár azt mondta a Sziget és a Superstruct együttműködéséről, hogy ugyan vannak benne nehézségek is – például a korábbinál sokkal részletesebben kell jelenteni az anyacég felé -, de több szempontból is javultak az erőforrásaik. Például sokkal jobb pozícióból tárgyalnak világsztárokkal: az ő bookingjukat segíti, ha több szervezővel tudnak egy csomagban megállapodni számos fesztiválról. Egymás fesztiváljait ugyan nem promótálják, de tanácsokat adnak egymásnak abban, hogy hogyan lehet jobban elérni a célközönséget.
A magyar fesztiválszervezőt és a többi Superstruct-fesztivált nem akármilyen cégstruktúrán keresztül birtokolja a Providence. Emiatt nem is teljesen világos, hogy ki a végső tulajdonos. Az amerikai alapkezelő tucatnyi luxemburgi és kajmán-szigeteki, főként rövidítésekből álló nevű céget hozott létre, amelyek sokféle részvénysorozattal kereszttulajdonolják egymást. A luxemburgi cégiratokban csak néhány előleggel összefüggésben bukkan fel a Providence ottani hivatalos cége, a PEP GCO sárl. neve, de vannak további furcsaságok is – akit érdekel, hogy hogyan kötött ki a Sziget végső soron ebben a híres karib-szigeteki házban, az kattintson a csillagra.*
A Népszava korábban arra jutott a luxemburgi cégiratok és egy amerikai versenyhivatali dokumentum alapján, hogy a nehezen áttekinthető lánc végén valójában nem is a Providence alapjai vannak, hanem a Providence-ben vezető szerepet betöltő magánszemélyek: az egyik ágon Sinisa Krnic, a Providence adórészlegének vezetője, a másik szálon pedig három amerikai Providence-főnök (Jonathan M. Nelson, Glenn M. Creamer és Paul J. Salem) a Sziget és a többi fesztivál végső tulajdonosai. Ez valószínűsíti, hogy valamilyen külön szerződésbe foglalt megállapodásuk van a Providence valamelyik alapjával a cégek tulajdonlásáról.
(G7)
