Függő viszonyok. Forrás: NDR
- És Heti Válasz?
- Az már nincs.
Ezzel a párbeszéddel indul a német Norddeutsche Rundfunk (NDR) tényfeltáró anyaga, amely a magyarországi kormánykritikus sajtó hanyatlásával foglalkozik. A hamburgi székhelyű közszolgálati adó riportja kiemeli: Magyarországon folyamatosan zárnak be vagy vásárolnak fel médiumokat, amiket később kormánybarát orgánumokká formálnak.
Megírjuk, de semmi sem változik
A riport azon újságok és médiaszereplők egy részét szólaltatta meg, akik még kitartanak, és továbbra is a hatalom ellenőrzését tekintik feladatuknak. Közéjük tartozik „Magyarország utolsó kormánykritikus napilapja”, a Népszava is.
Batka Zoltán, a lap munkatársa szerint a legbosszantóbb, hogy hiába tárnak fel ügyeket, az nem jár semmilyen következménnyel. Sőt, ennek az ellenkezője az igaz: hiába írta meg a választások előtt számos politikus korrupciógyanús dolgait, mindegyiket újraválasztották.
A riport szerint a „kis baloldali lap” számos elbocsátott újságírót befogadott (például a bezárt Népszabadságtól), példányszáma növekszik, de még így is kevesen vannak. Negyven-ötven újságíróval nem könnyű egy napilapot és egy teljes értékű online portált fenntartani, ezért zsonglőrködnünk kell, mondja Horváth Gábor főszerkesztő.
Megtűrt ellenzéki lap
Az NDR szerint a Népszava egy „megtűrt ellenzéki lap”, amely még állami hirdetéseket is kap – Magyarországon ez a „kormány egyik fontos eszköze a médiumok finanszírozására és irányítására”. Azt viszont senki sem tudja, hogy „meddig hagyja így élni a lapot az Orbán-kormány”.
Horváth Gábor szerint az újság kicsi, szegény és gazdaságilag sebezhető, ráadásul korábban már nagyobb és gazdagabb lapokat is bezártak. Ezzel együtt nem számít arra, hogy a Népszava is erre a sorsra jut, mivel a kormánynak szüksége van egy „fügefalevélre” – ezzel demonstrálhatja, hogy Magyarországon nincs diktatúra. A riporter szerint a külföldi finanszírozású médiumok jóval kevésbé függnek a hatalomtól. Közéjük tartozik az RTL Klub is, amely azonban nem kívánt nyilatkozni.
A cél a megmaradás
Feltűnik viszont az összeállításban „a legnagyobb internetes hírportál, az Index, amelyet egyetlen politikai irányzathoz sem lehet besorolni.” Tóth-Szenesi Attila főszerkesztő szerint céljuk a megmaradás. Mint mondta, a nyolcvan munkatársat foglalkoztató portál döntően hirdetésekből él, a hirdetési piac azonban az elmúlt években szűkült. Az állam nem hirdet náluk, és ez így is van jól – fűzte hozzá.
Az NDR megjegyzi, hogy az Index egy alapítványon keresztül próbálja biztosítani a függetlenségét, és így kívánja megakadályozni, hogy kormányközeli vállalkozók tulajdonába kerüljön. „Amióta ez a konstrukció van, soha semmilyen nyomást nem gyakoroltak ránk, hogy ezt vagy azt így írjuk meg, vagy ne írjuk meg. Teljesen szabadon dolgozhattunk” – mondja Miklósi Gábor főszerkesztő-helyettes. Azt azonban nem tudják, hogy ez meddig marad így. (Arról, hogy Spéder Zoltán kiszáll az Index mögötti cégekből, itt írtunk.)
A lapot már többször megfenyegették: politikusok vagy a Fidesz holdudvarához tartozó emberek néha üzennek, hogy majd egy hónap múlva történik velünk valami, mondja Tóth-Szenesi Attila. Ilyenkor ők sem tudnak mit tenni, csak figyelik a történéseket, és „néznek, mint a moziban.”
A Facebookról nem lehet kirúgni
Az NDR szerint mindez azt jelzi, hogy az utolsó független médiumok folyamatos fenyegetésnek vannak kitéve. A riportban végül feltűnik Puzsér Róbert, a Hír TV nemrég elbocsátott újságírója, aki erre a helyzetre kínál egy alternatív megoldást. Egy tévétől vagy egy rádiótól ki lehet rúgni, de a saját Facebook- vagy Youtube-oldalamról nem, mondja a publicista.
Szerinte lassan kihalnak azok a nemzedékek, amelyeknek a nyilvánosságát Orbán Viktor kontrollálni tudja. A kormányfő azért annyira „veszett és kegyetlen”, mert szíve mélyén érzi, hogy hiába vásárolja fel vagy lehetetleníti el a hagyományos médiumokat, a 21. század nyilvánosságát, az online teret nem fogja tudni ilyen eszközökkel korlátozni – véli a publicista.
Itt bármi megtörténhet
A riporter szerint ugyanakkor ez egy távoli, álomszerű jövő, az ő benyomása viszont az, hogy Magyarországon bármikor bármi megtörténhet.
Az mindenesetre tény – tesszük hozzá – , hogy a magyar média az elmúlt években korábban elképzelhetetlennek tartott változásokon ment át. Számos, kormánykritikus médium szűnt meg (Népszabadság, Heti Válasz, Magyar Nemzet, Lánchíd Rádió) vagy került kormányközeli kezekbe (megyei napilapok, TV2, Hír TV, Origo, Figyelő), a közszolgálati médiát pedig már korábban átállították.
Az elmúlt fél év különösen gyászos időszak volt a kormánnyal szemben álló média számára, hiszen az Orbán Viktorral 2015-ben szembefordult oligarcha, Simicska Lajos teljes egészében felszámolta médiabirodalmát, és kiszállt az üzleti világból.
A kormányfüggetlen sajtó így ma már gyakorlatilag egy-egy „hibrid” televízióra és napilapra (ATV, Népszava), egy rádióra (Klubrádió), néhány hetilapra, valamint néhány nagy (és kicsi) internetes hírportálra korlátozódik.