|
| Lomtalanítás a VII. kerületben. MTI Fotó: Balogh Zoltán |
Lomból márpedig akad bőven Budapesten, évente mintegy 250 ezer köbmétert, azaz 40-50 tonnát szállít el a Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt. – ez harmadával több az indokoltnál, az eltérés hátterében azonban egy meglehetősen egyszerű ok áll. Lomtalanításkor ugyanis nem csak a megunt kacatjainkat, de rengeteg, egyébként normál hétköznapokon is gyűjtött veszélyes lomot, például elektromos hulladékot és használt akkumulátort is kiteszünk, ezeket azonban máshol és máshogy kell újrahasznosítani, írja a Világgazdaság.
A lomgyűjtő autókat azok tartalmának megfelelően irányítják a rákospalotai hulladékégetőbe vagy a lerakóba, az elégetett szemét negyedéből állít elő hőt vagy áramot az égető, amit a Főtáv vásárol meg, illetve ezt veszi át az országos villamosenergia-hálózat is. Amit azonban nem égetnek, az a hulladéklerakóba kerül, méghozzá a pusztazámori lerakóba. Eddig a Dunakeszi II. lerakót használták, ez azonban megtelt, így tavaly december 15-én bezárták.
Mibe kerül mindez?
A távolabbi szállítás akár 50-100 millió forinttal is megnövelheti a lomtalanítás néhány százmillió forintos éves költségét. Az új lerakó egyébként előreláthatóan 2030-ig működhet, és további 20-30 évet kaphat, ha megépül az ország második hulladékégetője is. Plusz terhet jelentenek ugyanakkor az évek óta „besegítő előválogatók” – tudod, a lomizók – akik bár egy csomó kacatot elvisznek a halmokból, valójában nem sokat segítenek az FKF-nek. Sokszor ugyanis szétszórják a szemetet, ráadásul „csalilom” kihelyezésével veszik rá a lakosságot az kelleténél hamarabbi kipakolásra, amit szintén el kell takarítani az utcákról.
Vajon miért fordították félre a kormányfő szavait? 
