Az Ökoszisztéma Fesztivál nyitóelőadásán és egyik panelbeszélgetésén a Privátbankár.hu is részt vett.
Miben tud többet Finnország, mint Magyarország?
A rendezvény megnyitóján Szakacsits Szabolcs, a Tuxera alapítója Angyalbefektetői és M&A tapasztalatok egy hazatérő szemével címmel tartott előadást. Szabolcs ugyanis 22 év után települt haza Finnországból, hogy a hazai startup ökoszisztéma fejlesztésében részt vállaljon. A finn és a hazai helyzet különbségeinek elemzésén keresztül a magyarországi vállalkozói környezettel kapcsolatban az alábbi hátrányokat azonosította:
- A hatékonyság hiánya, avagy szakszerűtlenség: nehézkes hatósági ügyintézés, bürokrácia, nem világos jogszabályok, sok alacsony hozzáadott értékű, értelmetlen munkavégzés;
- a digitalizáció terén is vannak emiatt gondok: nem hatékony folyamatokat digitalizálnak – ebben nagy a kontraszt Finnországhoz képest. A sok apróság elveszi az emberek idejét attól, hogy képezzék magukat. Nálunk sokkal keményebben és többet dolgoznak az emberek, de nem hatékonyan – sok minden egyszerűsíthető, automatizálható lenne, így több idő jutna magasabb hozzáadott értékű dolgokra.
- Mindemellett a bizalom hiánya is visszaveti a hatékonyságot.
Hazai befektetésein keresztül is bemutatta, milyen nehézségekkel kellett szembesülnie a magyarországi környezetben.
Első magyarországi befektetése a Puli Space Technologies volt – a cég vízjeget keres a Holdon, NASA-együttműködésben. A máshol már bevált SAFE (Simple Agreement for Future Equity, magyarul jövőbeli részesedésre szóló egyszerű megállapodás) létrehozása itthon nagyon macerás volt, a maximum pár hetesre tervezett folyamat fél évbe telt.
Utána a Tőkeportálba történő befektetésről beszélt – a vállalkozás már első ránézésre is profi volt, energikus, dinamikus csapat, minőségi „termékkel”. A kihívást itt az jelentette, hogy magánbefektetőként akart belépni, amiről kiderült, hogy komoly riportálási kötelezettséggel járt volna, ezért vagyonkezelő céget kellett létrehoznia.
Beszélt a finn és magyar cégalapítás közötti különbségekről: ez ügyvédi segítséggel ugyan, de viszonylag gyorsan ment itthon. Rengeteg papírmunkára volt azonban szükség – pedig Szakacsits Szabolcs szerint alapvető fontosságú, hogy a papírnak el kell tűnnie a folyamatokból; a digitális üzletmenet Finnországban nagy előnyt jelent. Arra is kitért: a tőkekövetelmény a cégalapításnál Finnországban 2500 euró, Magyarországon viszont nagyjából 10 ezer eurónak megfelelő összegre volt szükség – a cégalapítás összességében, minden költséggel együtt nagyjából 14-szer annyiba kerül nálunk, mint Finnországban.
Az üzletember az angyalbefektetések területén is bőven lát még teret a fejlődésre, de arra is rámutatott: ez a folyamat már elindult, egy 30 angyalbefektetőből álló csoportot sikerült már szervezni, amely jövő év végére a tervek szerint már 200 tagot számlálhat majd. Ehhez azonban a jó minőségű, befektetésre alkalmas startupok számának is elengedhetetlenül növekednie kell.
Miért nehéz a kezdet?
Az Ökoszisztéma-fesztivál egyik panelbeszélgetésén szintén a nemzetközi tapasztalatokat osztották meg a szcéna jeles résztvevői: Csillik Timur (Nabu.xyz), Incze Kinga (Mediaspace.global), Bártfai Péter (StartITup Győr), Kovács Péter (GlobalStartupAwards) és Suba Attila (Express Innovation Agency) Hild Imre, a Global Traction - Grow Fast tanácsadó cég vezetőjének moderálásával beszélgetett.
Az early stage, azaz a startupok korai fázisainak nehézségeiről Kovács Péter azt emelte ki: az okos angyalpénzből még mindig nincs elég Magyarországon, és kevés az önbizalom -túlságosan félünk a külföldtől. Csillik Timur is megerősítette ez utóbbit: az ő startupja is közép-kelet-európai fókusszal indult, nem merült fel bennük a nyugati terjeszkedés, anyagi és önbizalomhiányos okokból. Később amikor Berlinben vett részt egy akcelerátor programban, felismerte, mennyire más nagyságrendben működik ott minden – az elérhető tehetséges emberek száma jóval magasabb, ahogy a startupok üzemmérete is. Sok nagy és jelentős cégnek van főhadiszállása a városban, a talent pool emiatt lényegesen más – elmondása szerint a 3 hónapos programban olyan dolgokat tanult, amelyekre az előző 5 évben nem volt lehetősége.
Incze Kinga médiaügynökségi háttérrel érkezett a startup-világba, egy crossmedia-adatbázist hoztak létre, ezzel indultak a brit piacra – ahol másfél évbe telt megtalálni a piaci rést, egy, a magyarnál 40-szer nagyobb hirdetési piacon. Maguk is meglepődtek, hogy mennyire komolyan vették őket első rendezvényükön – megerősítette, hogy az önbizalomhiány valóban létező jelenség Magyarországon. Emellett úgy látja: jellemző, hogy túlbonyolítjuk a dolgokat – ezt is saját példájukon tanulták meg. Szintén nehézség, hogy a networkök terén nagyon le van maradva Magyarország – igaz, általában sincs globális ökoszisztéma a globális médiapiacon, éppen ezt ismerték fel és aknázták ki startupjuk elindításával.
Suba Attila: a programjaikra jelentkező startupoknál azt látta, hogy a vállalkozások nem kapnak visszajelzést a befektetőktől, még pitchelésnél sem – ez pedig hátráltatja a fejlődésüket.
Bártfai Péter is azt tapasztalja: a mai napig érződik, hogy nem mernek nyugatra tekinteni a startupok Győrben sem. Azt is kiemelte, hogy kevés vezérhang hallatszik, aki elmondaná, mivel és hogyan foglalkozik, aki jó példát mutatna - így sokan még azt sem tudják magukról, hogy startupok. A sikeres cégek nem akarnak belépni az ökoszisztémába, hiányzik jó példa és a helyi kommunikáció.
Hogyan juthatnak információhoz a startupok?
Csillik Timur elmondta, hogy a visszajelzés hiánya nem magyar sajátosság - a feedack külföldön is hiányzik a befektetőktől. Emiatt sokszor nem klasszikus pitch-et szerveztek startupjuknak, hanem inkább leültek befektetőkkel beszélgetni a gazdasági környezetről, a nézőpontjaikról.
Kovács Péter úgy látja: a university wolrd cup jellegű kezdeményezések jól működnek, segítenek az információáramlásban. Ezzel együtt a magyar ökoszisztéma szintjén sokan elvesztették a hitet abban, hogy valami előrelépés történhet – sok kezdeményezés bedőlt, a bizalom megingott. Az ökoszisztéma fejlesztésére irányuló projekteket a legnehezebb monetizálni, pénzte váltani – sok vele a meló, de nem lehet rajta meggazdagodni, fogalmazott Kovács Péter.
Suba Attila szerint a folyamatot lehetne egyébként intézményesíteni, de ez nem csak állami részről lenne fontos, hanem az ökoszisztéma szereplői részéről is.
Incze Kinga arról beszélt: az egyetemista-fiatal célcsoport nyilván fontos, de ezt stratégiai szinten kellene kezelni – van ugyanis egy 35-40 év körüli startupper réteg, akik más jellegű problémákkal küzdenek, mint az egyetemista korúak, ahogy más nehézségei vannak például a női vállalkozóknak is.
Nagyobb bizalom, több jó példa bemutatása, külföldi tapasztalat – ez kell az ökoszisztémának
A beszélgetés zárásaként a résztvevőktől elhangzott: az ökoszisztéma fejlődéséhez nagyobb társadalmi bizalomra lenne szükség a szereplők között; kell egy otthon a startupoknak, vidéken is, ahova betérhetnek a vállalkozók találkoznak; több jó példára és népszerűsítésre lenne szükség, hogy többekhez jussanak el a jó hírek; több külföldi befektetőre lenne szükség, nem csak a tőke, hanem a tapasztalatok miatt is. A résztvevők azt javasolták: minden diák látogasson el külföldre, alakítson ki kapcsolatokat, barátságokat, amelyekből aztán rengeteget lehet profitálni.
A sikerhez meggyőződés kell és rengeteg tanulás
Szeles Nóra, az Ökoszisztéma Fesztivált szervező Tőkeportál üzletfejlesztési vezetője arról beszélt: a sikerhez meggyőződés kell és rengeteg tanulás – hinni kell abban, amibe belevágunk és folyamatosan képezni kell magunkat a területünkön, csak így lehet sikerre vinni egy startupot. Egy startup ugyanis szerinte akkor bukik meg, amikor az alapító feladja, amikor a kifogáskeresés csúcsra jár. Ha azonban erős az elhatározás, akkor nem a kifogások jönnek a nehézségekkel, hanem az újratervezés, az újrakalibrálás. Akár mindenkivel szemben is képviselni kell azt, amiben hiszünk – nem biztos, hogy az első üzleti modell lesz sikeres, nem biztos hogy az első próbálkozás, de előbb-utóbb eljutunk a célhoz, véli Szeles Nóra.
A tárgyalások folytatódjanak a szövetségi kormánnyal. 
