Nem véletlenül árazták be így a Liget-projekt párszáz milliós beruházásait

Kutyasétáltatás a Városligetben. (Fotó: MTI/Mónus Márton)

A cikk eredetileg a G7-en jelent meg.

Különös módon egy helyre koncentrálódnak a Liget-projekt félmilliárd forintnál kisebb fejlesztéseinek költségei. Öt olyan beruházást is találtunk, amit 295 és 299 millió forint közötti összegért vállalt el a nyertes kivitelező, és további egyet, aminek a végső ára kevés híján 285 millió forint volt. Mindez azért érdekes, mert az építési beruházásoknál a 300 millió forint elég fontos értékhatár: ez alatt lehetőség van kiválasztani azokat a cégeket, akiket a kiíró – jelen esetben a Városliget Zrt. – szeretne meghívni a tenderre. Azaz a közbeszerzésen nem indulhat el akárki.

Így lehet kiiktatni a versenyt

A jogszabály értelmében az ajánlatkérő ilyen eljárás esetében is köteles biztosítani a versenyt, azzal, hogy legalább öt piaci szereplőt felkér ajánlattételre. Ezt a gyakorlatban úgy kell elképzelni, hogy nem közzéteszik a felhívást, hogy azt mindenki lássa, hanem az öt kiszemelt cégnek írásban megküldik, és megszabnak nekik egy határidőt, amíg árajánlatot adhatnak. Elvileg ez bőven elég lehet ahhoz, hogy valós verseny alakuljon ki, különösen, hogy nálunk a nyílt, azaz mindenki számára elérhető közbeszerzéseken is sokszor csak egy-két (jellemzően kormányközeli) vállalat indul. A gyakorlati tapasztalatok alapján azonban nem mindig ez történik.

Sokszor előfordul ugyanis, hogy nem mindenki él a lehetőséggel, ahogy az is, hogy egyes indulóknak nem sikerül megugrani az akadályt, és így nem fogadják be az ajánlatukat. Ez pedig azt eredményezi, hogy nem öt, csak két-három pályázó közül lehet választani, vagy akár választási lehetőség sincs, mivel mindössze egy érvényes ajánlat fut be.

A városligeti projekteknél is ezt láthattuk. Bár a hat beruházás mindegyikénél legalább három cég adott ajánlatot, az esetek felében egy kivételével minden indulót kizártak, így nem volt tényleges verseny.

Olyan eset is előfordult, hogy csak a legdrágább cég ajánlata maradt bent.

A többi eljárásnál sem volt sokkal jobb a helyzet: mindössze egy olyan tender akadt, ahol négy vállalat közül is lehetett választani. A maradék két közbeszerzésnél pedig ugyan volt két ajánlat, de így is olyan, mintha leosztották volna a szerepeket. A 297,5 millióból „rehabilitált” Vakok Kertjére és a 295,5 millióért épülő sportpályákra kiírt közbeszerzések ugyanis párhuzamosan zajlottak, nagyon hasonló volt az ajánlattevésre felkért cégek köre, és végül kizárólag ugyanaz a két vállalat, a Rönk-Vár Kft. és a Diqpib Kft. maradt versenyben mindkét tenderen. Az ajánlatokat 2017 októberében ugyanabban az irodában bontották fel mindössze fél óra eltéréssel, és az egyik munkát a Rönk-Vár, a másikat a Diqpib kapta.

Amikor kellett, akkor jól tippeltek

Az ezekhez hasonló, tulajdonképpen meghívásos tendereket pont az ilyen esetek miatt nézik mindig gyanakodva a szakértők. Különösen igaz ez akkor, amikor ennyire közel van a törvényi határként megadott 300 millió forinthoz a projektek értéke. A kiírók ugyanis legtöbbször nem tudják jól felmérni, hogy mennyibe is kerülhet az adott beruházás. Számtalan példát láthattunk a közelmúltban arra, hogy a tényleges beruházás milliárdokkal drágább lett a becsült értéknél, vagy egy fejlesztés azért nem valósult meg eredeti formájában, mert az elkülönített keret kevésnek bizonyult.

Az érintett ligetes tendereken induló cégek vezetői között is volt olyan, aki lapunknak külön hangsúlyozta, hogy az állami szereplők általában rosszul mérik fel, alábecsülik a költségeket. Ehhez képest a Városliget Zrt.-nek nagyon szépen sikerült belőnie a várható árakat. A már említett sportpályákra például

úgy választották a kizárólag 300 milliós korláttal alkalmazható eljárást, hogy a projektre megadott fedezet 299,89 millió forint volt.

És véletlenül sem ez az egyetlen ilyen eset: egy kármentesítésre és részleges rekultivációra kiírt közbeszerzésnél ugyanis 299,5 milliós keretet adott meg az állami cég, egy víztározók és kutak építésére meghirdetett tendernél 299 milliósat, az Olof Palme-ház mögötti Rózsakert kivitelezésénél pedig 298 millió forint volt ez az összeg.

Ezeknél a tendereknél nem is tévedtek sokat, ami nem meglepő, hiszen ha véletlenül csak milliókkal magasabb ajánlatok érkeznek, akkor bukik az eljárás. Bár előfordult, hogy az indulók többsége jóval 300 millió feletti árat adott meg, mindig akadt egy szereplő, aki behúzta a maximális összeg alá a végső költségeit. A kármentesítésnél a győztes ajánlat például 299,8 millió forint lett.

Érdekes módon akkor,

amikor alacsonyabbra becsülte a költségeket a Városliget Zrt., már nem voltak ennyire pontosak az előrejelzések.

A Vakok Kertjénél például durván 216 milliós keretet adtak meg, de így is épphogy befért 300 millió alá a projekt, a közbeszerzés során még kutyafuttatóként emlegetett, azóta élményparkra átkeresztelt létesítmény pedig szűk negyedmilliárd helyett lett végül 281 millió^*.

A Városliget Zrt.-nél, illetve az állami cég közbeszerzéseit lebonyolító tanácsadó cégnél is érdeklődtünk, hogy miért ilyen eljárást választottak, illetve kíváncsiak lettünk volna arra is, hogy ki becsülte meg ilyen pontosan néhány beruházás értékét, ám válaszokat nem kaptunk.

Jól megválogatták, kit hívnak

Ahogy arra sem, hogy ki és mi alapján választotta ki ezeknél a tendereknél az ajánlattételre felkért cégeket. Pedig ez elég kardinális kérdés, hiszen azzal könnyen vissza lehet élni, ha valaki olyan vállalatokat hív meg, amelyekről tudja, hogy nem lesznek képesek teljesíteni az elvárásokat. Ez pedig akár itt is felmerülhet, hiszen

mind a hat közbeszerzés esetében akadt olyan meghívott cég, amelynek a tender előtti év egészében sem érte el az árbevétele az általa erre az egy projektre adott ajánlatot vagy a végül győztes árat.

Sőt, olyan is volt, amikor egy nem igazán profilba vágó munkára hívtak egy céget, amely nem is adott le végül ajánlatot. Az alapvetően fuvarozással foglalkozó tokodi Farkas-Transz Kft.-t a kármentesítési projektnél kérték fel, és bár a cég tevékenységi körei között szerepel a veszélyes hulladék gyűjtése és kezelése, és a társaság ügyvezetője is megerősítette lapunknak, hogy csináltak már ilyet, végül mégsem vállalták az indulást. Szabó László lapunknak azt mondta, hogy mivel vannak fix megbízásaik, nem lett volna elég kapacitásuk a feladathoz.

A hat projektre egyébként összesen 22-26 céget hívtak meg. Pontos számot azért nem lehet mondani, mert nem mindegyik eljárásnál sikerült feltölteni az összes dokumentumot a nyilvános adatbázisokba, így van, ahol csak azokról esik szó, amelyek ajánlatot is adtak be. Így is van négy olyan vállalkozás, amelyiket legalább két közbeszerzésre hívtak.

Ami azonban ennél is érdekesebb, hogy a 22 ismert vállalat közül hétnek nem érte el az árbevétele a tender előtti évben a 300 millió forintot. Volt olyan cég, amelynek az 50-et sem, a már emlegetett Rönk-Vár Kft. pedig úgy nyerte el két éve a sportpályák építésére kiírt beszerzést, hogy 2016-ban mindössze 70 milliós forgalmat hozott össze.

Hasonló bravúr volt a hatból két projektet, a kutyás élményparkot és a Rózsakertet is elnyerő Green Art Kft. teljesítménye is. A cég ugyanis úgy húzta be ezeket alig több mint egy év alatt, hogy 2016-ban még csak 285 milliós bevétele volt. Azóta a vállalat a háromszorosára nőtt, tavaly már a 900 milliós forgalmat ostromolta, és társaság ügyvezetője, Török Csaba lapunknak azt mondta, hogy idén is ilyen, ha nem jobb teljesítményt vár. Most a cég állítása szerint többnyire a piacra dolgozik, van megrendelésük a Richter gyógyszergyártól, és dolgoztak a Haris Parkon is. Más kérdés, hogy teljesen nem sikerült elszakadni az államtól, hiszen részt vesznek a Mészáros Lőrinc tulajdonában lévő V-Híd vasútprojektjeinek^* bozótirtásaiban is.

Mészáros Lőrinc-álarc

E kapcsolat ellenére semmi nem utal arra, hogy valamilyen séma szerint kérték volna fel a cégeket ajánlattételre. Valójában egy-két kivételtől eltekintve nem igazán vannak ismerős nevek sem a vállalatok, sem azok tulajdonosai között^*. A nyerteseknél pedig végképp ez a helyzet.

Próbáltam a cégeknél is érdeklődni, hogy szerintük hogyan kerültek be a szórásba, de lényegében senki nem tudott erre válaszolni. A 22 vállalatból több mint egy tucatnyit kerestem meg telefonon, és nagyjából felükkel beszélni is sikerült, de erre a kérdésre senki nem tudott válaszolni, többen azt mondták, hogy meglepetésként érte őket a dolog.

A nagy lehetőség ellenére érdekes módon úgy tűnt, hogy a többség nem követte a közbeszerzések fejleményeit. Leadták az ajánlatot, utána viszont már nem nézték meg, hogy ha nyertek, mennyivel nyertek, illetve, ha lemaradtak, akkor miért. Volt, aki azt sem tudta megmondani, miért zárták ki a tenderről, míg másnak azzal mondtam állítása szerint újdonságot, hogy a legdrágább ajánlattal nyert.

Az eljárást egyébként a többség szokványosként írta le, más kérdés, hogy ez nem mindenkinél jelentett dicséretet. Olyan cégvezető is volt, aki úgy fogalmazott:

Magyarországon, ha valakinek nincs Mészáros Lőrinc-álarca, akkor elég nehéz bármit megnyerni.

Ugyanakkor a vesztes sem mindig bukott el mindent. Az egyik cég ügyvezetője például azt mondta, hogy alvállalkozóként dolgozott azon a projekten, aminek a közbeszerzésén korábban meghívottként elindult, de nyernie nem sikerült.

A szóban forgó projektek egyébként már vagy megvalósultak, vagy közel járnak hozzá, és amúgy sem tartoztak igazán a vitatott elemek közé, így nem érinti őket a Liget-projekt felülvizsgálata. A Fővárosi Közgyűlés tegnap szavazta meg, hogy ne kezdődjön el olyan épületek kivitelezése a Városligetben, amelyeknél ez még nem történt meg. Ha a kormány tartja magát ahhoz, hogy Budapest ellenkezése dacára nem akar átnyomni fejlesztéseket, akkor az új Nemzeti Galéria, a Városligeti Színház, valamint a Magyar Innováció Háza nem fog megépülni.

(G7)