Mennyire forgatta fel a háborús környezet a privátbanki ügyfelek elvárásait?
Ez a háború sajnos túl nagy és túl közel van hozzánk ahhoz, hogy ne indítson el minden emberben alapvető gondolatokat. Ennek megfelelő módon természetesen átrajzolódtak az ügyfélelvárások és most éppen a kockázatmentes irányok dominálnak, miközben taktikai alapú kockázatos eszközök is megjelennek az eszközszelekciókban. Mindeközben egyértelműen erősödött a földrajzi diverzifikáció iránti igény, csökkent a forint szerepe és nagyobb likviditással is futunk.
Egymást érik a valós vagy mesterséges pánikok a pénzpiacokon. Hogyan változott az ügyfelek viselkedése?
Igen, ha kicsit kinyitjuk a spektrumot, akkor azt láthatjuk, hogy a Covidokkal együtt már lassan négy éve tart egy pánikokkal, botrányokkal és háborúval terhelt rossz periódus. Minden arra mutat, hogy akár egy klasszikus 7 éves mélyrepülés részesei is lehetünk, amely a sokéves aranykorszak után talán nem is annyira váratlan. Aki azonban részese ennek, vagy most kezdi befektetői pályafutását, az bizonyára sok kérdést tesz fel magában. Ilyenkor helyrerázódnak a kockázat–hozam összefüggések, arra is fény derül, hogy ki az, akinek való ez a szakterület és kinek nem. Lényegében a befektetési bankárok segítő hozzáértése válik a gyakorlatban egészen kézzelfoghatóvá.
Miben tud ilyenkor segíteni egy privátbankár? Tényleg tud olyan megoldásokat, amelyek nem érhetők el egy internetes kereséssel?
A keretek definiálása és tartása, az összefüggések feltárása, nem utolsósorban pedig a kivételes lehetőségek megragadása feltétlenül olyan emberi hozzáadott érték, amire nekem eddig még nem sikerült hasznos eredményt produkáló internetes keresést indítanom. A keretekre azért van szükség, mert néhány emberi jellemző, mint például a pánik könnyen felboríthatják az alapstartégiát. Az sosem jó, amikor a befektetés játékszenvedélybe csúszik át és adott esetben kontrollálatlan spekulációk veszik át a fundamentális gondolkodás helyét. Az összefüggéseket is jó látni, mert már számtalanszor tapasztalhattuk, hogy egy-egy gazdasági esemény kapcsán sokszor teljesen más irányt vesz egy részvény, vagy deviza árfolyama, mint azt előzetesen gondoltuk. A kivételes lehetőségek pedig azért kivételesek, mert az nem mindenki számára triviálisan elérhető, következésképpen nem baj, ha van egy élő hang, akinek pont az a feladata, hogy ezekre proaktívan felhívja a figyelmet.
Önök milyen típusú stratégiákat látnak most a piacon? Több az óvatos kockázatkerülő ügyfél, aki a biztosra megy, vagy a bátrak és sokat kockáztatók vannak túlsúlyban?
Megítélésem szerint a kockázatkerülő habitus dominál jelenleg, amely természetes is – az ismert környezetben. Aztán persze, hogy ki mit gondol kockázatmentesnek, az megérne egy külön vitát, de ettől még tény, hogy az infláció megjelenésével és a kamatkörnyezet berobbanásával ismét sokan keresik a vállalati és államkötvényeket, a jelentős árfolyamesést elszenvedő részvényeket és a tekintélyes kifizetéseket ígérő korábban kibocsátott strukturált termékeket. Mások változatlanul az ingatlanpiacban hisznek, sok esetben nem is Magyarországon, hanem távolabb a háborútól, amely szintén logikus stratégia, de költséges sportág.
Magyarországon mennyire alakult ki a privátbanki kultúra? Büszkék az ügyfelek a vagyonukra, vagy éppen ellenkezőleg, inkább elrejteni próbálják a kíváncsi szemek elől?
Én azt vallom és az ügyfelek túlnyomó többségénél azt is tapasztalom, hogy az üres, öncélú magamutogatások egyáltalán nem jellemzőek. Nem azt mondom, hogy nem létező kategória, de aki így tesz, az jellemzően nem privátbanki ügyfél. Fontos megjegyeznem, hogy ez így van minden más ország esetén is, tehát nem magyar specifikumról beszélünk. A privátbanki archetípust tehát nem a durrogó kipufogójú, világító alvázú autók környékén kell keresni - amit aztán vissza is visznek hétfőn a kölcsönzőbe -, hanem sokkal inkább az igényes gasztronómia, a szép épített környezet, a kultúrafogyasztás, a felelősségteljes gondolkodás és a világ iránti kíváncsiság az, amely kohéziót alkot és rendező elvként megjelenik.
Van ideje most bárkinek is foglalkozni a generációváltás kérdésével?
Hogyne! Éppen az imént hivatkoztam, hogy a felelős gondolkodás szinte minden privátbanki ügyfél fókuszában ott van, hiszen senki nem szeretné gondozatlanul hagyni azt, amit előteremtett. Legyen az család, vállalkozás, egészség, természet, kapcsolati háló, vagyon, vagy akár jólét; az ügyfeleknek muszáj a jövő eseményeivel is foglalkozniuk, hogy minden rendezett is maradhasson. A szomorú tapasztalat az, hogy szinte semmi nem rendeződik magától olyan kívánatos módon, mint ahogyan azt előzetesen terveztük, következésképpen indokolt és helyes is minden, a cél elérését segítő aktivitás.
Nagyon eltérő megoldásokat kínálnak az egyes szolgáltatók, mi a különbség egy itthoni és egy külföldi privátbank között?
A legnagyobb különbséget én az ügyfelek aktivitásában látom. Nyugaton inkább az a jellemző, hogy az ügyfelek vesznek egy aktívan (vagy éppen passzívan) kezelt kész értékpapír portfóliót, kifizetnek egy éves díjat, majd időről-időre ránéznek a teljesítményre. A vagyon értéken tartása tehát az alapvető cél. A volt keleti blokkban ennek az eljárásnak szinte minden pontja elképzelhetetlen. Minden egyes pozíció egyeztetésre kerül, a tranzakciókhoz az ügyfelek jóváhagyása szükséges, a költségek esetlegesek és mindent meghatároz a teljesítmény. Az ügyfeleink tehát a vagyoni háttér aktív építőelemeiként tekintenek a pozícióikra. Egyik sem jobb, vagy rosszabb stratégia a másiknál, de munkaszervezési szempontból a mi gyakorlatunknak mindenképpen erőssége, hogy valódi pénzügyi szakembereket képzünk és alkalmazunk, hogy hasznos és eredményes párbeszédeket tudjanak az ügyfelekkel folytatni.
Jelentősen megváltozott a befektetések adózási szabályozása. Milyen segítséget tudnak Önök nyújtani ebben a helyzetben, várható-e, hogy megváltozik a befektetői magatartás?
Látnunk kell először is, hogy az újonnan bevezetett 13 százalékos szociális hozzájárulási adó a kamatjövedelmekre vonatkozik. Nyilvánvalóan nem terjed ki az ellenőrzött tőkepiaci ügyletek - a részvények, certifikátok, ETF-ek, prémium befektetések - árfolyamnyerségére, vagy magára a tőkére sem. Ha befektet tehát egy természetes személy 100 forintot, ami hoz 10 forint kamatot (hozamot), akkor 2023. június 30. után csak 7,2 forint üti a markát, hiszen 1,5 elment kamatadóra, 1,3 pedig szocho-ra. Az ügylet végén tehát 107,2 forintja lesz.
Az érintett termékkör az egyébként kamatadó köteles befektetések köre, például a betét, a nyilvánosan forgalomba hozott befektetési jegyek az ingatlanalapok kivételével. A számítás alapját a 2023. július 1-től lekötött betétek, megszerzett értékpapírok kamata, hozama határozza meg. Semmilyen plusz adóteher nem rakódik tehát azon értékpapírok kamatára, hozamára, amelyek megszerzésére 2023. július 1-je előtt került sor. Hasonlóan nem terheli az újonnan bevezetett adó a 2023. július 1-je előtt lekötött betétek kamatát, de ez utóbbinál fontos, hogy például az ismétlődő lekötött betéteknek ez csak a 2023. július 1-ét is magába foglaló kamatperiódusára igaz.
Ugyancsak nincs és – jelen tudásunk szerint - nem is lesz többlet teher a Tartós Befektetési Számlán tartott állomány nyereségére.
Miután a rendelkezés alapvető célja az állampapírok preferálása, ezért ezen a befektetési típuson sem jelentkezik többletteher, így TBSZ-re sem érdemes ezeket a megtakarítási típusokat helyezni.
Miután Ügyfeleink többsége eleve hosszútávú elköteleződéseket keres, ezért ezen ügyfeleink megnyugtatására megerősíthetjük, hogy a TBSZ-en tartott vagyonok és azok pozícióváltozásai a továbbiakban is mentesülni fognak az új adóteher alól.
Mégis azt gondolom, hogy miután a befektetők különböző rétegeit különböző módon fogja az új rendelkezés érinteni, ezért intenzív júniusnak nézünk elébe, hiszen most lehet jó stratégiai pozíciókat felvenni.
(x)
Rontottak gazdasági kilátásaikon. 
