Az Instagram-sztárok hencegése, és a milliárdosok utazgatását követő közösségi médiás oldalak (például Elon Muskot és Bernard Arnault francia milliárdost, a LVMH konglomorátum fejét is követik szemfüles internetezők) mind hozzájárultak ahhoz, hogy a magángépek megítélése folyamatosan romlik. És hogy mi a legnagyobb probléma? Az aránytalanul nagy ökológiai lábnyom.
Szimbolikus jelentősége is van
A magánrepülőgépek a globális károsanyag-kibocsátás 0,04 százalékát teszik ki, de szimbolikus jelentőségük óriási, hiszen a kormányok aligha ösztönözhetik a lakosságot arra sikeresen, hogy kevesebbet szennyezzen, ha a gazdagok mindeközben azt teszik, amit akarnak – írja a Washington Post. Azok, akik igyekeznek a lehető legkevesebbet repülni - és ezért kevesebbet látják barátaikat és családtagjaikat, mint szeretnék -, gyorsan kiábrándulnak, hogyha a hírességek mindeközben úgy repkednek a repülőgépeken (és üdülnek a szuperjachtokon), mintha az éghajlati vészhelyzet lényegtelen lenne.
Ennek fényében nem meglepő, hogy az aszályos és forró nyár után franciaországi zöld politikusok a magángépek teljes betiltását követelik, arra hivatkozva, hogy a gépek gyakran üresen repülnek, és személyenként és kilométerenként többször annyi károsanyag-kibocsátást okoznak, mint a kereskedelmi repülés. Bár az a portál cikke szerint nem valószínű, hogy a tiltásból bármi is lesz, hiszen Franciaország az Airbus és a Dassault Aviation (a Falcon magánrepülők gyártója) otthona; Párizs és Nizza a magángépek legforgalmasabb európai célállomásai közé tartozik.
Amellett, hogy nem reális opció, a magánrepülőgépek betiltása kontraproduktív is lehet, hiszen a repülés károsanyag-kibocsátásának csökkentésében használt technológiák jelentős része először a kisebb gépeken jelenik meg. De akkor mégis mi a megoldás? Nos, a szakértők szerint az, hogyha a gazdag magángépes utasok mélyen a zsebükbe nyúlnak, és kifizetik a feleslegesen megtett utakat, valamint ténylegesen költenek a fenntarthatóbb megoldásokra is.
Nem kéne 2050-ig várni
A pazarló utazások szankcionálása és az alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátású repülőgépek és üzemanyagok támogatása segíthet a magánrepülőgép-használóknak megőrizni a törékeny társadalmi megbecsültségüket. És bár az iparág kötelezettséget vállalt arra, hogy 2050-re nettó nulla kibocsátást ér el, a rövidebb útvonalakon a fosszilis üzemanyaggal működő magánrepüléseknek ennél sokkal hamarabb véget lehet és kell is vetni.
Rövidtávon a fenntartható repülőgép-üzemanyag (SAF), amelyet hulladék étolajból, zsírokból vagy megújuló villamos energiából lehet előállítani, a legmegvalósíthatóbb módja annak, hogy az iparág rendezze a sorait. Bár a SAF legalább kétszer olyan drága, mint a hagyományos repülőgép-üzemanyag, a finn Neste Oyj-hez hasonló vállalatoknak köszönhetően egyre jobb a hozzáférhetősége. A "book-and-claim" programok lehetővé teszik az ügyfelek számára, hogy SAF krediteket vásároljanak még akkor is, ha az üzemanyagot nem tárolják az indulási helyen. A magánrepülőgépek ügyfeleinek így egyre inkább nincs mentségük arra, hogy ne fizessék meg az alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátású üzemanyagért járó felárat.
Az Európai Unió célokat tűzött ki a SAF bevezetésére, és a Biden-kormány nemrég elfogadott anti-inflációs csomagja is adókedvezményeket biztosít a fejlesztés ösztönzésére. A SAF és a hagyományos kerozin keveréke legfeljebb 50%-os lehet, de az iparág célja, hogy a repülőgépek akár teljesen ilyen üzemanyaggal is tudjanak repülni.
Az elektromos repülőgépek jelentik a másik nagy reményt a magánrepülés fenntartására. Bár a transzatlanti utakra még nem jelentenek reális alternatívát, az izraeli-amerikai startup, az Eviation Aircraft Ltd. által gyártott hibrid és elektromos repülőgépek néhány éven belül a rövid távú repülésekre már kiválóak lesznek.
A közvélemény haragja sem haszontalan
Az tehát egyértelmű, hogy léteznek reális alternatívák, így ahol megvalósítható, ott a fosszilis meghajtású magánrepülőgépeket gyorsabban ki kellene vonni a forgalomból, hasonlóan a különböző kormányok által a belső égésű motorral hajtott gépkocsikra bevezetett tilalmakhoz, amelyeknek 2035 körül kellene hatályba lépniük. De mit tehet a világ addig?
Amíg a nulla károsanyag-kibocsátású utazások nem válnak valósággá, addig a magánrepülés növekedésének megfékezésére lesz szükség. A kulturális fordulat már megindulni látszik - ha nem tudnak a közösségi médiában hencegni, akkor bizonyos hírességekben és influenszerekben már felmerül a kérdés azzal kapcsolatban, hogy vajon érdemes-e fizetniük érte?
Hasonló a helyzet azokkal a nyomkövetőkkel is, amely például Elon Musk magángépének mozgását követik. A milliárdos üzletember esete jól mutatja, hogy a közösségi média nyomása valódi hatást tud gyakorolni a leggazdagabbakra is – a Protocol.com cikke szerint a Tesla-vezér megpróbálta kivásárolni az @ElonJet Twitter-oldalt működtető egyetemistát, Jack Sweeneyt, arra hivatkozva, hogy a magángépes útjait követő oldal biztonsági kockázatot jelent. Az üzletből végül nem lett semmi, az ElonJet pedig továbbra is működik, egyebek mellett nyilvánossá hozva azt is, hogy mekkora környezeti terhelést jelent, és mennyi káros anyagot bocsát ki egy-egy magángépes út.
Landed in Austin, Texas, US. Apx. flt. time 2 Hours : 56 Mins. pic.twitter.com/RZlYAzKbME
— ElonJet (@ElonJet) September 1, 2022
Az nyilvánvaló, hogy Elon Musk, és a hozzá hasonló magángép-tulajdonosok nem fognak egyik pillanatról a másikra leszokni a saját repülőik használatáról, azonban az ehhez hasonló nyomkövetők és a luxusgépek körüli mítoszok lerombolása mind-mind hozzájárul ahhoz, hogy tényleg kínossá tegye a leggazdagabbak számára, hogy mennyire környezetszennyezően, vagy éppen pazarlóan élnek.
Pénzügyi ösztönzők is ösztönözhetik a környezettudatosabb döntéseket
Végül persze nem szabad elfeledkezni a pénzügyi ösztönzőkről sem, amelynek megfelelő mibenléte egyelőre még kérdéses. Kanadában hamarosan érvénybe lép egy olyan adó, amely 10 százalékkal növeli a magánrepülőgépek árát, a szakértők szerint azonban ennél dinamikusabb intézkedésre van szükség, így például azt javasolják, hogy a legszennyezőbb gépek vásárlóinak pótdíjat kelljen fizetniük, hasonlóan a legszennyezőbb autók francia vásárlóira kirótt bírságra. Szintén megfontolandó az a javaslat, hogy az utakat, amelyeken könnyen elérhetők, alacsony szén-dioxid-kibocsátású alternatívák, például a vasút, a jobban kellene büntetni.
Eddig a sugárhajtóművek üzemanyaga is gyakran érintetlenül maradt az adóhatóságok előtt. A jövő évtől Európa azt tervezi, hogy üzemanyagadót vet ki minden üzleti és szabadidős magánrepülőgépes utazásra, ez azonban csak az Európán belüli járatokra vonatkozik, és az adó mértéke meglehetősen alacsony.
Végső soron a magánrepülések megdrágítása nem sokat fog változtatni a milliárdosok viselkedésén, de a bevételeket legalább a szén-dioxid-mentesítési erőfeszítések finanszírozására lehet fordítani. Eközben a kevésbé tehetős utasok legközelebb talán kétszer is meggondolják, mielőtt lemondanának a kereskedelmi repülésről.
Még több bevételre számítanak. 
