A cikk eredetileg a Piac&Profit magazin november-decemberi számában jelent meg.

Menő közgazdász volt, sikeres menedzser, a rendszerváltás idején segítette a Pepsi-Cola magyarországi térhódítását, aztán egyszer csak belépett a dominikánus rendbe. Hogy történhetett egy ilyen fordulat?

– Az én értékrendemben a pénz soha nem volt fétis vagy bálvány. Mindig úgy tudtam tekinteni az anyagiakra, mint eszközre, amely biztosítja a megélhetésemet, egy jó életet, de eszembe nem jutott felhalmozni vagy gyűjtögetni különösebb módon.

Sokan úgy gondolják, a pénz pont a boldogság eléréséhez eszköz.

– Nem, ellenkezőleg. Kutatások támasztják alá, hogy minél jobban tapad az ember a pénzhez, annál kevésbé boldog. Tim Kasser amerikai pszichológus írt erről egy könyvet, amelynek az a címe, hogy Az anyagiasság súlyos ára. Ennek alapja egy kérdőíves kutatás, melynek során nagyon nagyszámú, tízezres mintán vizsgálták az emberek érzéseit és pénzhez való viszonyukat.

És ha a pénz nem tesz boldoggá minket, akkor mi tesz minket boldoggá?

– Ez ügyben Arisztotelészhez kell visszamenni. Ő írta le a boldogságnak azt a képletét, amelyet a mai társadalmi viszonyok és emberi szükségletek visszaigazolnak. Egyrészt az ember attól lesz boldog, ha van célja, ami több elemből állhat, és ami hierarchikus rendszert alkot. Ez lehet egy munka elvégzése, a család ellátása, egy mű megalkotása. A vallásos ember számára ennek az értékhierarchiának a csúcsán az Isten áll. Arisztotelész számára pedig az igazság szemlélése volt a legfontosabb. Az ember ennek a célrendszernek a megvalósításával teljesedik ki. Az emberi kiteljesedés a bűvös szava a boldogságnak. Ettől érzi magát az ember úgy, hogy egyre nemesebbé, egyre értékesebbé, egyre tökéletesebbé válik. Emellett a tartós emberi kapcsolatok jelentik a boldogság kulcsát, ami ugyancsak egy pszichológiai vizsgálat eredménye. Tehát nem a hatalom, nem a pénz, és nem a siker. A harmadik tényező pedig a lelki élet. Talán mindenki belátja, hogy az ember nemcsak testből áll, hanem test és lélek egységéből, ahogy Arisztotelész fogalmaz, a test a lélek eszköze. E három tényező megléte az, amire azt mondjuk most, hogy az emberi természet szerint való boldogság.

És mi van azokkal az emberekkel, akiknek se céljuk, se lelkük, se emberi kapcsolataik nincsenek? Ők nem emberek?

– Hogyne lennének emberek. Minden ember ember. Minden ember Isten képére és hasonlatosságára teremtetett. Minden embernek van lelke. Azok, akik nem találtak még rá a céljaikra, azok tévelyegnek, még keresnek. És bízhatunk benne, hogy előbb vagy utóbb megtalálják céljukat. Ők azok, akiknek adott esetben segítségre van szükségük.

A fogyasztói társadalom nem jelent változást? Látok hölgyeket a boltokban, akiknek az ad boldogságot és megnyugvást, hogy vásárolgatnak, adott esetben teljesen szükségtelen dolgokat.

– Ez helyettesítés. Ennek megértéséhez ismerni kell a boldogság paradoxon fogalmát. E szerint az emberi boldogság görbéje csak egy bizonyos pontig megy együtt az anyagi javak növekedésével, egy bizonyos pont után viszont csökkenni kezd a boldogság. Amikor a doktori dolgozatomat írtam, akkor kíváncsi voltam, hogy Magyarországon mi az az összeg, ami után elkezd csökkenni a boldogság, és olyan öt–hatszázezer forint környékén lehetett ilyen inflexiós pontot találni. És itt érdemes megemlíteni egy keresztény fogalmat, amit már az ókori görögök is ismertek. Ez a mértékletesség, ami nem azt jelenti, hogy a fogamhoz verem a garast, hanem azt, képes vagyok-e összehangolni a pénzemet a szükségleteimmel. Ha pedig több pénzem van annál, mint amire szükségem van, akkor azt nem magamra költöm, hanem valami másra. Ehhez kapcsolódik a magántulajdon kérdése is, amit az egyház is fontosnak tart, de hogyan? Ha elegendő tulajdonom és tisztes tartalékom van a szükségleteimre, a családomra, a vállalkozásomra, és még mindig marad feleslegem, akkor annak a közösség javát kell szolgálnia. Ahogy Batthyány-Strattmann László tette, aki dúsgazdag grófként, szemorvosként kórházakat épített, és a szegény betegeket ingyen gyógyította. Aki nem adta oda vagyonát, mint Szent Ferenc, ennek ellenére az egyház mégis boldoggá avatta. Ennyire becsben tartja tehát az egyház a magántulajdont és annak használatát a mértékletesség elvei szerint.