Az RSM DTM adótanácsadó cég legfrissebb blogbejegyzésében most körbejárta a kérdést. Mint írják, a munkaviszony első három hónapját kivéve a munkavállaló jogosult arra, hogy 7 munkanap szabadságot – év közben kezdődő munkaviszony esetén ennek arányos részét – legfeljebb két részletben a kérésének megfelelő időpontban adjon ki számára munkáltatója.
Időben kell szólni
A szabadság kiadásának időpontját legalább 15 nappal a szabadság kezdete előtt kell közölni a munkavállalóval, és a munkavállalónak is ezt a határidőt kell tartania a rendelkezési körébe tartozó 7 munkanap szabadságot érintően.
A szabadságot főszabály szerint az esedékesség évében kell kiadni. A szabadságot abban a naptári évben kell kiadni és kivenni, amelyben erre a jogosultságot a munkavállaló megszerezte. Az esedékesség évében kell kiadottnak tekinteni a szabadságot, ha igénybevétele az esedékesség évében megkezdődik és a szabadság következő évben kiadott része nem haladja meg az 5 munkanapot.
A fenti rendelkezésen túl a szabadságot következő évre átvinni az alábbi esetekben lehet:
- ha a munkavállaló jogviszonya október elsején vagy azt követően kezdődött. Ez esetben legkésőbb következő év március 31-ig kell kiadni a szabadságot,
- kollektív szerződés esetén a szabadság egynegyedét lehet átvinni következő év március 31-ig,
- a felek adott évre vonatkozó írásbeli megállapodása alapján az életkor szerint járó pótszabadságot a következő év végéig lehet kiadni,
- ha a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehetett az esedékesség évében kiadni, akkor az ok megszűnésétől számított 60 napon belül ki kell adni.
2014. január 1-től hatályos szabály szerint legfeljebb a tárgyévet követő év december 31-ig adható ki a munkavállalót az életkora alapján megillető pótszabadság. De ez csak és kizárólag akkor lehetséges, amennyiben erről a felek külön minden évre előre, megállapodnak - hívja fel a figyelmet az RSM DTM.
A vártnál rosszabb lett egy amerikai gazdasági szám.
