Nemrég vizsgáltuk meg, hogy melyik országban a legnagyobb a túlsúlyosak aránya a népességen belül. Már akkor is látszott, hogy ezt nem feltétlenül jár alacsonyabb várható életkorral, tehát az arányszám önmagában nem megfelelő a lakosság egészségi állapotának meghatározására. Az International Journal of Obesity 40 ezer ember bevonásával végzett vizsgálata szerint két dolog, vagyis a BMI szerint mért túlsúly és az általános egészségi állapot nem közvetlenül korrelált.
Ez persze nem azt jelenti, hogy a súlyos elhízás ne lenne veszélyes, de az eddig kisebb túlsúlynak tartott állapot sokkal kevésbé okoz gondot, mint ahogy azt a BMI alapú mérések mutatták. A BMI-t úgy számoljuk, hogy az adott személy kilogrammban mért testsúlyát elosztjuk méterben mért testmagasságának négyzetével, és az így kapott szám alapján soroljuk be. 18,5-25 között megfelelő a testsúly, 25-30 között túlsúlyos az illető, 30 fölött kövér.
Nem betegek
Ezt a számítási módszert már eddig is sok kritika érte, mert túlzottan általános: nem vesz figyelembe kort, nemet, egyéb tényezőket. A tényleges egészségi állapot felmérésében úgy végezték a kísérletet, hogy a BMI által túlsúlyosnak minősülő emberek fontos egészségi adatait vizsgálták, mint vércukorszint, koleszterinszint és vérnyomás.
A vizsgálat azt az érdekes eredményt adta, hogy a túlsúlyosak 47,4 százaléka egészséges, a kövéreknél ugyanez az arány 29 százalék. Ugyanakkor a normál testsúlyúnak minősülők között 30 százaléknak nem volt rendben minden mért értéke!
Szemléletmódváltás
Mindez csak Amerika szintjén azt jelenti, hogy körülbelül 54 millió amerikai, aki eddig a BMI alapján túlsúlyosnak minősült, ténylegesen egészséges. Semmilyen fokozott egészségi kockázattal nem kell szembenézniük, így az Amerikában viszonylag szigorú, leginkább a mi autós kötelezőnknek megfelelő egészségbiztosítási szisztémában indokolatlan őket nagyobb biztosítási összeggel sújtani.
Így most az derült ki, hogy sok embert egy rossz mérési módszer miatt indokolatlanul magasabb díjakkal sújtottak, miközben sok, nem egészséges életmódot élő, de súlyban eddig megfelelőnek tartott ember elkerülte ezt. Ezek alapján az a következtetés, hogy a biztosítóknak, politikai döntéshozóknak, sőt a munkáltatóknak is alapvetően meg kell változtatni a kérdéshez való hozzáállásukat, és valósághűbb, igazságosabb mérési rendszer alapján kell átdolgozniuk az egészségbiztosítási rendszert, legalábbis Amerikában.
Még az irányt sem találták el. 
