A kiskereskedelmi vállalkozások számára az elmúlt évek számos kellemetlen adózási meglepetéssel szolgáltak – írja Hegedüs Sándor adótanácsadó az RSM DTM blogon. Már-már a feledés homályába vész a kiskereskedelem teljes ágazatát érintő különadó, ami 2010 és 2012 között volt hatályban.
Nesze neked, multi
A jogalkotói szándék az adóbevételen túl már akkor is nyilvánvalóvá vált: a vállalatcsoportba tartozó, jellemzően külföldi kereskedelmi láncok hátrányos megkülönböztetése a magyar tulajdonú vállalkozásokkal szemben. A vonatkozó jogszabályt ugyan 2012-ben hatályon kívül helyezték, azonban a kereskedelmi vállalkozások csak részben lélegezhettek fel.
Új év, új sarcok
Az új év új szabályokat hozott az ipa adóalapjának meghatározásában. Az eladott áruk beszerzési értéke (ELÁBÉ) és a közvetített szolgáltatások értéke már csak csökkenő mértékben vonható le az árbevétel növekedésével. 500 millió forintig még teljes mértékben, de 100 milliárd forint felett már csak az arányos árbevétel 70 százalékáig vonható le az ELÁBÉ és közvetített szolgáltatások értéke.
„Az ágazati különadóhoz hasonlóan a jogalkotó nem preferálja a nagyvállalkozásokat és vállalatcsoportokat, de ami ennél is érdekesebb, sújtja azokat a kereskedő cégeket, amelyek kisebb árréssel dolgoznak” – írják.
Kis árrés, nagy adóteher
Az októberben kihirdetett adócsomag egyik kevéssé ismert eleme, hogy a tao kalkulálása során figyelembe veendő úgynevezett jövedelem- (nyereség-) minimum számításának módját is meg kívánják változtatni. A hatályos rendelkezések szerint az úgynevezett elvárt adó fizetésének kötelezettsége akkor keletkezik, ha sem az adózás előtti eredmény, sem az adó alapja nem éri el az összes bevétel és az ELÁBÉ, valamint a közvetített szolgáltatások különbözetének két százalékát.
A tervezet szerint a jövedelem- (nyereség-) minimum számítása során a későbbiekben már nem szabad figyelembe venni csökkentő tételként sem az ELÁBÉ, sem a közvetített szolgáltatás értékét. Mindez egyértelműen károsan érintheti a kereskedő cégeket, azok közül is különösen a jellemzően kis árréssel működő nagykereskedő cégeket.
Hat százalék is lehet az adó
A fenti két rendelkezéshez képest az úgynevezett napi fogyasztási cikket értékesítő üzleteket üzemeltető vállalkozásokat várhatóan sújtó élelmiszerlánc-felügyeleti díj mértéke figyelemre méltó. Ennek az adónak is – hasonlóan a korábbi kiskereskedelmi különadóhoz – az alapja az árbevétel, illetve a mértéke sávosan emelkedő: 500 millió forintig adómentesség fog érvényesülni, majd 50 milliárd forintig 0,1 százalék lesz az adómértéke, ezután pedig 50 milliárd forintonként 1-1 százalékkal emelkedik a díj mértéke egészen a 300 milliárd forint feletti sávig, ahol az hat százalékban maximalizálódik.
A szerző táblázatban mutatja be a fentiek hatását. (Az egyes társaságok nem tették közzé, hogy értékesítésükön belül milyen arányt képviselnek az élelmiszerlánc-felügyeleti díj alapját képező termékek, ezért azt becsülték.)
A három intézkedés együttes terhe megközelíti vagy meg is haladja az ágazati különadó terhét. Az élelmiszerlánc-felügyeleti díj vesztesei ismét a jellemezően külföldi kézben lévő napi fogyasztási cikkeket forgalmazó áruházláncok. Az intézkedés nyertesei pedig a kiskereskedelmi különadóhoz kapcsolódóan, főleg a franchise rendszerben működő jól ismert magyar láncok lehetnek. Még nem egyértelműen megválaszolható kérdés, hogy az új intézkedések hatására az egyes áruházláncok, ha eltérő mértékben is, de rákényszerülnek-e az árak emelésére.
(Az is kérdéses, mindegyik túléli-e az adókat, a Tesco például komoly nehézségekkel küzd itthon és külföldön egyaránt – a szerk.)
Az uniós tagállamok Ukrajna lőszerszükségletének több mint 50 százalékát képesek fedezni. 
