Svájc. Vakító zöldben burjánzó füves domboldalak, havas hegycsúcsok, tehénkürt és a világ legfinomabb, leglágyabb csokija, amely úgy olvad el a szádban, ahogyan te magad is az ízétől. Na és persze a fél világ ide dugdosott pénze, szemtelenül duzzadó banki szektorral. A magukat Svájcban szerepeltető magyar fogászati klinikák legfőbb vendégköre azonban mégsem az ötszáz frankos nyakkendőben fontoskodó zürichi üzletemberekből és szállodatulajdonosokból áll össze. Sokkal inkább a vidéki, egyszerűbb, kétkezi munkás emberekből és a betelepült német vagy szláv ajkú európai népekből, akik továbbra sem engedhetik meg maguknak a nem túl csábító fogazatuk helyreállítását a helyi fogorvosok aranyárain. Csupán a példa kedvéért: egy zürichi fogorvos egy fogtömésért magyar pénzre lefordítva akár 150 ezret is elkérhet, egy komplex gyökérkezelésért pedig 380 ezret. Ha teljes restaurálásról van szó implantátumokkal és fix fogpótlással, akár 15-20 millió forintba is kostálhat.
Hagyok itt egy kis időt ezeket a számokat megemészteni.
Az rendben van, hogy az átlagjövedelmek sem hasonlíthatók a magyarokéhoz, de azért ezek az összegek mégiscsak a torkán akasztják a falatot az embernek. Nem csak a magyarnak. A Svájcban élő nem nyakkendősök tehát boldogan kapaszkodnak inkább a magyar fogorvos székének karfájába, aki pontosan ugyanolyan szakmai felkészültséggel és minőséggel fogja elvégezni a szájukban a szükséges vagy vágyott életminőséget javító beavatkozásokat, mint svájci kollégája. Mindezt a svájci ár 30-50 százalékáért.
Nyilvánvalóan egy magyarországi kezelés számos bizonytalansággal és áldozattal jár, amit nem mindenki óhajt bevállalni. Vélhetően ez az egyetlen oka, hogy nem kezelteti egész Svájc magát Magyarországon, mert az egyre bővülő kiváló fogorvosaink rátermettsége és tettrekészsége bizonyosan nem akadály ebben. Egy komplex fogászati kezelés jellemzően több magyarországi utazást igényel a köztes, több hónapot felölelő gyógyulási idők miatt, és az egyes vizitek akár 1-2 hét helyben tartózkodást igényelnek. Ennek az oka nem a fogorvosok lassúsága, hanem a fogtechnikai laborokban készülő pótlások időigénye, hiába készülnek a külföldiek számára prioritással a kért fogtechnikai munkák. Svájcban a szabadságolás pedig a legtöbb alkalmazott számára szigorú, év elején előzetesen lejelentett menetrend szerint érvényes, amitől nem minden esetben könnyű eltérni egy külföldön végzett fogászati kezelés kedvéért.
A lakóhelytől távol eső, idegen országban történő, sokszor fájdalmas kezelési procedúrákhoz ráadásul utazási-és tartózkodási költségek is járulnak, így jogosan merül fel a kérdés, hogy mely kezelések azok, amelyek határozottan megérik az alacsonyabb árukat a járulékos költségeikkel együtt. Jellemzően a nagyobb volumenű, több komponensű kezelések azok, amelyek még így is bőven előzik árban svájci társaikét. Mert nem mindegy, hogy a tökéletes új mosoly és rágógépezet 15 millióba helyben, vagy 8 millió forintunkba kerül utazásokkal együtt. Egy darab komplex implantátumra rögzített koronáért, amely két utat és összesen 8 munkanap magyarországi tartózkodást igényel, azonban már olykor kár belevágni magyar fogorvossal, mert amit az érintett a réven nyer, azt elveszíti a vámon. Előfordul azonban a „kellemeset a hasznossal” elve is, amikor az egyébként aktuális fogászati karbantartás összekötésre kerül egy kiruccanással a turisztikai szempontból kiemelkedő pontszámú Budapesten vagy magyar vidéken. Nem véletlen az sem, hogy a második legnépszerűbb fogászati turisztikai célpont Budapest után, Hévíz. Bár szájsebészeti beavatkozások után a termálfürdőzés tiltott, úgy tűnik ez sem tartja vissza az elszánt mosolyogni és rágni vágyókat.
A legnehezebb falatot a legtöbb esetben a bizalom szintjének megugrása jelenti. Ennek csupán egyik eleme az, hogy a fogorvosa az embernek olyan mint, a nőgyógyásza vagy a pszichológusa. Minden fogorvos-fóbiás azt gondolja magáról, hogy ő az egyetlen a világon, aki retteg, izzad és elájul, ha be kell ülni abba a bizonyos székbe, amire horrorisztikus hangokat kiadó fúrók, szívók és ki tudja milyen kínzó eszközök vannak még hozzáláncolva. Megdöbbentő dolgot fogok mondani: senki sem szeret fogorvoshoz járni. Még maga a fogorvos sem. Ellenállással és félelemmel a ritka kivételtől eltekintve mindenki küzd, a különbségek csak a mértékben vannak. A páciens bizalmának elnyerése és az „itt jó helyen vagyok” emóciójának az életre hívása benne az első kapu, ami a szék irányába nyílik. Az a jó orvos, aki előbb a lelket érinti, és csak utána a testet. A külföldi betegek bizalmának elnyerésénél ez halmozottan igaz. De a pszichológiai rátermettség csak egy szelete a bizalom tortájának. Svájcban amúgy is dívik a dolgokat az éleik és a beilleszthetőségeik mentén mérlegelni, nincs ez másként a fogászati praxis nyújtotta lehetőségek kiválasztásánál sem. Hiába annyira szimpatikus a fogorvos, hogy legszívesebben összeköltöznénk vele, ha nincs mögötte az az apparátus, ami az egészségügyi biztonságunkat teljes mértékben lefedi. Ennek legfőbb tétele az utógondozásra nyújtotta lehetőségek. Az a magyar fogorvos, aki nem tudja a páciensét a saját országában fogadni és ellátni, ha panaszra kerülne a sor a magyarországi kezelést követően, nem lesz sokáig népszerű. A Svájcban felvonuló magyar fogászati klinika kiválasztásánál a svájci páciens számára ez a legfontosabb szempont az ár mellett. Azok a magyar fogászatok élvezik a verseny élbolyát, akik saját rendelővel és rendszeres svájci jelenlét mellett nyerik el a pácienseik bizalmát. Senki sem szeretne minden apró utógondozási problémával, panasszal vagy adott esetben garanciális javítási igénnyel országhatáron túlra utazgatni. Az a fogorvos, aki nem tudja ellátni Svájcban az elő-, a köztes- és az utógondozást, csak pofátlanul alacsony árral vagy Alain Delon-i sármmal tud betegeket megnyerni.
A pandémia kiváltotta visszaesést, majd az azt követő, a szomszédunkban dúló háború okozta elbizonytalanodásból eredő torpanást a gazdasági megfontolások és az egyre bővülő pozitív tapasztalatok a magyarországi fogászati ellátás kapcsán beelőzték. A magyar fogorvosok képzettek, ügyesek, szimpatikusak, és beszélnek nyelveket. Megfelelő és minőségi praxisháttérrel pedig olyan keresett és elismert szakemberekké váltak Svájcban, hogy nem csak a gazdaságunknak, hanem a megtépett kollektív magyar léleknek is öröm ez.
(x)
A bérbeadók érzékelhető bérletidíj-emelésbe kezdtek, júniusban átlagosan 256 ezer forintot kértek kiadó ingatlanjukért. 
