Mindenkinek adott a lehetőség
Adott a lehetőség: egy jobb fajta mobiltelefonnal videót készíthetünk, kicsit rendezzük, megvágjuk, feltesszük a YouTube-ra, és várjuk, hogy a nézők ezrei, milliói, esetleg milliárdjai rákapjanak, és a Google fizessen nekünk, mint a katonatiszt, lehetőleg egy vagyont, mint a világ legnagyobb filmeseinek, színészeinek vagy popsztárjainak. Régebben ehhez kellett egy jó ügynökség, egy producer: nem volt könnyű megtalálni az érvényesülés csatornáját.
Ma már senki nem mondhatja, hogy tehetséges, csak nem jut el a megfelelő helyre: mindenki megmutathatja magát az emberiség színe-javának. Csakhogy pont ebből adódóan törvényszerű, hogy keveseknek sikerül, pontosabban az összes próbálkozó arányában százalékosan kicsi a próbálkozók hányada, akik érdemi pénzt keresnek így. Ez persze nem kell, hogy elvegye a kedvünk, a legjobbak azért elérik az áhított célt, ráadásul ebben az iparágban a kisebb siker és pénzre váltható, csak nem sokra.
Minden harmincadik
Egy német felmérés szerint a próbálkozók 96,5 százaléka nem éri el azt a szintet, hogy reklámozni tudja magát, vagy, hogy ebből származó jövedelme elérje az amerikai szegénységi küszöböt, ami évi 12 ezer dollár (ez bő 3 millió forint, havi 250 ezer, már a hazai bruttó átlagbért is jóval alulmúlja, ráadásul ebből is kell adózni). Azért persze mellékjövedelemnek az ennél kisebb összeg sem rossz, nem beszélve a sikerélményről, vagy arról az esetről, amikor egy középiskolás valósítja meg remek ötletét.
Aki a legfelső 3 százalékba bejut, nagyjából 16 800 dollár reklámbevételre tesz szert, amihez havi 1,4 millió nézőre van szükség. Ebből adódóan legtöbbször nem elég egy művet elkészíteni, hanem újabb és újabb részek kellenek, mint egy folytatásos filmsorozatban, hogy újra és újra generálni lehessen a havi nézőszámot. Ahogy a Bloomberg írja: ha félmillió követőnk van, még kénytelenek vagyunk mellette a Starbucksban dolgozni.
Számok
A folyamat érthető, hisz évről évre többen próbálkoznak, így még ha nominálisan ugyanannyi is a befutott versenyző, ez a próbálkozók egyre kisebb hányadát jelenti. Az átlagos jövedelem 1000 megtekintés esetén átlagosan egy dollár, de változhat 35 cent és 5 dollár között. Aki épp, hogy bekerül a felső 1 százalékba, havi 2,2 millió nézőt tudhat magáénak, így átlagosan 2200 dollárt kap. A legjobbak havi 40 millió néző körül járnak, az viszont már maga a vagyon: havi 40 ezer dollár, azaz 10 millió forint.
Van azért, akinek nem kell sorozatokat gyártania, elég egy jól sikerült darabbal meggazdagodnia. Ilyen az eddigi rekorder, aki 4,86 milliárd nézőnél tart, és ő nem más, mint Louis Fonsi, a videó pedig a tavalyi év nagy slágere, a Despacito. Ha ezt megpróbáljuk pénzre váltani: darabonként 1 dollárral számolva közel 5 milliárd, 35 centtel közel 2 milliárd. Nem kell lemezeket, CD-ket eladni, mint régen, a YouTube megoldja a kérdést, ha ütős dalt sikerül összehoznia valakinek.
A lehetőség tehát adott bárkinek, de a könnyű siker már a múlté, az eltűnt az internet hajnalával, amikor még az első bloggerek és vbloggerek arattak, bármit is tettek fel. Azért próbálkozni érdemes, csak ne lépjünk ki túl gyorsan a főállásunkból.
Péntek hajnalban elfogadták a külföldi segélyprogramok és médiatámogatások összesen 9 milliárd dolláros csökkentéséről szóló törvényt. 
Hogyan fektessünk be bizonytalan időkben? Óvatosan is lehet építkezni!
