A lovakat levágják, ugye?

A pápa, a konkvisztádorok és francia forradalom

III. Gergely pápa

A lóhús evése nemcsak a magyarokat osztja meg. Szinte az egész világon vannak hagyományai, ugyanakkor több társadalomban, vallásban (a lóhús nem kóser, mert páratlan ujjú patás), kifejezetten tilalom, tabu alá esik. A különböző társadalmak hozzáállása a témához nagyban függ az adott térség történelmétől. Európában a középkorban végig jelen volt a lóhús fogyasztása, annak ellenére, hogy azt 732-ben III. Gergely pápa rendeletben tiltotta meg. Különösen a germán pogány vallási rituálékban jutott szerephez a lóhús, mint áldozati étel. A legerősebb hagyományai mind a mai napig Franciaországban, a Benelux államokban és Olaszországban van a ló evésének, ugyanakkor a brit kultúrában több száz éve nagyon erős tabu övezi azt. (Ezért is volt ott különösen nagy skandalum, hogy a közelmúltban az angliai Tesco bizonyos termékeiben lóhúst mutattak ki.)

Az amerikai kontinensen az európai felfedezők, a konkvisztádorok koráig, tehát a 16. - 17. századig egyáltalán nem volt divat a háziasított lovak levágása, a vadlovakat ugyanakkor minden nép fogyasztotta. A spanyol térhódítás ezeken a területeken együtt járt nagyszámú tenyésztett harci mén betelepítésével, amelyek közül jelentősen vadultak vissza és keveredtek az ottani vadlovakkal. Egyes tanulmányok szerint Chile és Argentína területén ekkor kezdődött a domesztikált hátasok vágása és értékesítése, ami a mai napra több országban is jelentős iparággá nőtte ki magát.

Franciaországban egyértelműen a nagy forradalom után kezdődött a lóhús tömeges fogyasztása. Ennek egyik oka részben az volt, hogy a háborús körülmények között élő, amúgy is nagy számú szegény rétegek megettek mindent ami ehető volt, a másik kifejezetten a tabudöntéssel van összefüggésben. Ugyanis jó lovak tartása a francia forradalomig a nemesség kiváltsága volt, a forradalommal viszont az arisztokrácia nagy része elbukott, a ló onnantól nem számított kiváltságnak. Egyes történelmi tanulmányok szerint a szegényebb franciák kifejezett előszeretettel rendeztek nagy lólakomákat a forradalom utáni években, mintegy paródiát csinálva az arisztokrácia kedvenc ételeiből és a lovaiból.

Forrás: Wikimedia Commons

A két világháború mély nyomot hagyott a lóhús-fogyasztásban, ez Magyarországon is mind a mai napig mélyen áthatja az ezzel kapcsolatos attitűdöt. A frontkatonák, különösen télen ették az elhullott állatokat, de Budapesten is gyakori látvány volt az utcai lóvágás az ostrom alatti éhínség idején. A magyar társadalomban amúgy is erős érzelem fűződik a lovakhoz, a "lovas nemzet" - attitűd miatt, amit ugyan lehet támadni, de tény, hogy a társadalmi tudatba mélyen beleivódott a lovak szeretete, a lovas történelmünk tisztelete. A törvények a mai napig lehetővé teszik a lovak levágását, lóhúst pedig könnyűszerrel beszerezhetünk a boltokban, piacokon, nagykereskedőknél. Ugyanakkor az országban rendszeresen fogyasztott húsok közül érzelmi alapon talán ez a legmegosztóbb.

---- Az öreg ló és a pecsenyecsikó olasz vágóhídra megy ----

Az öreg ló és a pecsenyecsikó olasz vágóhídra megy

Magyarországon elsősorban vékony-, vagy vastagkolbász formában találkozunk a lóhússal, de a nagyobb piacokon rendszeresen futhatunk bele lópárizsiba is. Ebből arra következtethetnénk, hogy a lóhúst kizárólag darálva, erősen fűszerezve, füstölve, hőkezelve érdemes fogyasztani, de ez nem igaz, pusztán a hazai lófogyasztás korlátozódik erre szűk keresztmetszetre. A lóhús ugyan kissé édes, viszont kifejezetten egészséges, a csikók húsa pedig egyes országokban (ne menjünk messze, például Olaszországban) kifejezetten ínyencfalatnak számít. A ló húsa proteinben gazdag, és zsírszegény. Konyhai feldolgozásra kifejezetten alkalmassá teszi a lágysága. Egyes közép-ázsiai, és dél-amerikai országokban kifejezetten az ünnepi étkezés része. A világ nyolc legnagyobb "lóevő"országa körülbelül évi 5 millió hátast fogyaszt el.

Lóhúst hirdető bolt Bécsben /Forrás: Wikimedia Commons/

A magyar - és az európai gyakorlatban is - elsősorban a kiöregedett, beteg állatokat viszik a vágóhídra. Ez a szokás elég széles körben ismert és elfogadott. Ugyanakkor fogyasztói és kereskedelmi szempontból is sokkal kívánatosabb a csikó húsa. Az úgynevezett "pecsenyecsikózás" nálunk is létezik, egyes tenyésztők kifejezetten ráállnak arra, hogy a még szopós csikókat, amelyek még nem legelnek vágásra értékesítik. (Hasonlóan a szarvasmarhánál a borjúhoz, ami még csak tejen élt.)  A vágóhidakról szóló 2005-ös törvény külön rendelkezik a lovak vágásáról olyan nagytestű állatokkal közös cikkelyben, mint a szarvasmarhák és a bivalyok. Az európai szabályok viszonylag humánussá tették az állatok levágását, azokat a mészárszéken el kell különíteni, a taglózást pedig felváltotta a speciális puskákkal való kivégzés, ami a kivéreztetés, tehát a gyakorlati vágás előtt már megöli az állatot úgy, hogy annak szenvedésének ideje a lehető legrövidebb ideig tart. A magyar gyakorlatban azonban nagyon ritka, hogy lovakat hajtanak nagy számban a vágóhidakra. Ennek részben érzelmi, de főleg gyakorlati okai vannak.

Takács Zoltán a Babati és Társa Húsfeldolgozó kereskedelmi igazgatója szerint a lóhús-fogyasztás Magyarországon elsősorban érzelmi okok miatt népszerűtlen. A szakértő szerint eleve sokan nem szeretik az édes húst, másrészt a magyarok kifejezetten érzelmi alapon állnak a lóhoz, annak levágását a társadalom nagy része elítéli, húsából fogyasztani nem hajlandó. Emlékeztetett arra, hogy a vágóhídi gyakorlatról szóló szabályozás nagyon szigorú a különböző fajták vágásával kapcsolatban, így az előírások betartása nagyban megnöveli a vágás és feldolgozás költségét. Emiatt gyakorlatilag nem éri meg idehaza lovat vágni, olcsóbb, ha a hazai kereskedők külföldről szerzik be az árut. A törvény szerint a lovakat nem lehet együtt vágni más fajtával, el kell őket különíteni, és a nyúzást is elkülönítve kell végezni. A magyar vágóhidak többsége szarvasmarhára, sertésre és juhra van bekalibrálva.

---- A miszter lova lova ----

A miszter lova lova

Forrás: animalaid.org.uk

Éppen ez év elején okozott hatalmas botrányt Nagy-Britanniában és Írországban, hogy a brit Tesco által forgalmazott hamburgerpogácsákban lóhús maradványt találtak. A cég ezzel hatalmas kötényt kapott, az árfolyama jelentősen zuhant a londoni tőzsdén, csak hosszas magyarázkodás és áruvisszahívás mentette a helyzetet. A cég magyarországi részlegének is külön közleményben kellett nyugtatni a felháborodott vásárlókat. Nagy-Britanniában már hosszú évek óta borzolják a kedélyeket az illegális és féllegális lóhús-kereskedelemmel kapcsolatos hírek. Az egyik állatvédő szervezet 2007-ben egy titokban készített, 10 perces sokkoló felvételt mutatott be. Ezen látható, hogy az állatvédelmi előírásokra fittyet hányva, válogatás nélkül lövik fejbe és dolgozzák fel a lovakat. Ráadásul - ahogy az animalaid.org.uk aktivistái felhívják a figyelmet - vegyesen vesznek át és dolgoznak fel pónikat, kiöregedett és fiatal versenylovakat, sőt a felvételek tanúsága szerint vemhes kancát is. A videó készítői szerint az angliai Taunton városában levő mészárszékre lótulajdonosok és dealerek egyaránt viszik a lovakat, darabonként mindössze 300 fontért.

Hasonlóan nagy felháborodást okoztak korábban amerikai televíziók, így a CNN leleplező riportjai az illegális lóhús-kereskedelemről. Dél-Floridában lótolvaj bandák ritkították a helyi gazdák méneseit, egyértelműen feldolgozásra és eladásra szánva azokat. Bár a legtöbb európai országban, de az Egyesült Államokban, és Dél-Amerikában is legális, és széles körben elfogadott a lovak levágása és fogyasztása, mindenhol erős a megosztottság a társadalomban. Az általunk megkérdezett szakértők szerint a magyar gyakorlat tiszta és biztonságos, a híresztelések ellenére a legtöbb kereskedő legális úton szerzi be a húst, a törvények pedig szigorúak. Ehhez képest elég nagy ellenállásba ütköztünk a kutatásunk során.

Eladom a lovamat

Tapasztalatunk szerint idehaza a tabu széles körben áthatja a szakmát, mind a lótenyésztők, mind a forgalmazók részéről. A lótenyésztők szövetsége nem válaszolt a Privátbankár megkeresésére, volt olyan húsfeldolgozó, ahol rövid úton elutasították az interjúkérésünket, akik pedig adtak információt, arra kértek minket, hogy név nélkül beszélhessenek, annak ellenére, hogy állításuk szerint teljesen legális úton szerzik be a lóhúst, elsősorban Olaszországból. A magyar piacon működő cégek stabil keresletet tapasztalnak, az olasz kiszerelés általában 20 kilós egységcsomagokban jön, apróra vágva, feldolgozásra készen. Az ára nagyjából annyi, mint a marhahúsé. A hústartalma meghaladja a 96 százalékot, a maradék a faggyú. A késztermék általában vékony, vagy vastag kolbász (szalámi), párizsi, ló-steaket valószínűleg nem találnánk könnyen.

Dr. Lami András szabadkígyósi állatorvos, korábbi hatósági állatorvos szerint nagyon kicsi az esély arra, hogy a magyar lovakat ellenőrzés nélkül kicsempésszék az országból. A szakértő a Privátbankárnak elmondta, ahhoz, hogy egy lovat kivigyenek az országból, a járási hatóság útlevelet ad ki, a szállítás másik feltétele pedig egy mikrochip, ami mind a ló, mind a tenyésztő adatait tartalmazza. Beteg ló nem hagyhatja el az országot, három betegségre mindenképpen szűrik az állatokat, ezek a takonykór, a fertőző kevésvérűség és a méneknél a tenyészbénaság. Az útlevél egyik pontjában a tenyésztőnek nyilatkoznia kell, hogy az állat vágásra kerülhet-e, vagy sem. Az állatorvos tapasztalata szerint sokan már a csikó születésekor beírják a papírokba, hogy soha nem lehet levágni, ami akkor is megakadályozza a mészárszéki végzetet, ha a ló már öreg és beteg, így kénytelen végelgyengülésben elpusztulni.

A szakember elmondta, hogy az olasz rendőrség nagyon szigorúan ellenőrzi a közutakon az élőállat-szállítmányokat, mind a papírokat, mind a chipeket. Az útlevél kiállítása állatonként 10 ezer forint körül van, ugyanakkor a szállításért már nem kell fizetnie a tenyésztőnek. Dr. Lami András szerint a hazai piacon jellemzően a régi lókupecekhez hasonló tevékenységet folytató csoportok vásárolják fel a lovakat, így a tenyésztőknek a legkevesebb esetben kell maguknak szervezni a kivitelt és az ahhoz kapcsolódó papírmunkát. A szakember szerint az országba beérkező hússzállítmányok is biztonságosak, a hazai felügyeleti szervek azokat rendszeresen ellenőrzik.