|
| A spanyol miniszterelnök (egyben a szocialisták vezetője), Pedro Sánchez és felesége, Begona Gomez ünnepli a győzelmet Madridban. EPA/JuanJo Martin |
A szocialista párt nyerte az előrehozott parlamenti választásokat Spanyolországban. A dél-európai országot szűk egy éve kormányzó balközép politikai erő a voksok mintegy 29 százalékát gyűjtötte be, ami hat százalékos javulás 2016-hoz képest, és körülbelül a 2011-es választási eredményüknek felel meg.
Egyedül nem megy
A szocialisták 123 képviselőt delegálnak majd a parlamentbe, tehát más pártokra is szükségük van ahhoz, hogy elérjék a 176 fős abszolút többséget, azaz életképes kormányt tudjanak alakítani.
Az már most látszik, hogy ez nem lesz könnyű menet, ugyanis még a baloldali-populista, 42 mandátumot szerző Podemos-szal együtt sem lesz meg a többségük.
Az egyik lehetőség, hogy azzal a jobbközép, Állampolgárok nevű párttal próbálnak kiegyezni, amelynek vezetője, Albert Rivera eddig élesen bírálta őket a katalán szeparatistákkal való együttműködés miatt („Frankenstein-kormány”), és megfogadta, hogy nem lép kormányra a baloldallal.
A katalánokra szorulhatnak
A másik opció, hogy a baloldali koalíció a katalán függetlenség-párti Katalán Köztársasági Baloldallal (ERC) fog össze az abszolút többség érdekében, és ezzel bevállalja, hogy magára haragítja az egész jobboldalt.
„Kényelmes többsége akkor lehetne, ha a Katalóniában nagy győzelmet aratott ERC-t is bevennék. Ez azonban egy függetlenség-párti alakulat, amelynek vezetői börtönben ülnek, vagy szökésben vannak, így ebben az esetben nagy viták és egyezkedések kezdődnének. Most a függetlenség pártiak miatt kellett előrehozott választást tartani - nem támogatták a Sánchez-kormány költségvetését -, és ismét nagy zsarolási potenciál kerülne a kezükbe”
- mondta a Privátbankár.hu-nak Lénárt András. A Szegedi Tudományegyetem Hispanisztika Tanszékének egyetemi adjunktusa szerint az is lehetséges, hogy a szocialista párt és a Podemos a nem függetlenségpárti regionális erőkkel paktál le, és ezzel az abszolút többség határára kerül.
„Bár az első fordulóban nem szavaznák meg Sánchezt kormányfőnek a parlamentben, a második fordulóban viszont, ahol csak több igenre mint nemre van szükség, már összejöhet a győzelem anélkül, hogy a katalán függetlenségieknek engedményeket kellene tenni.”
Bukott a Néppárt
Míg a választás nyertese a szocialista párt, vesztese a 2018-ig kormányzó Néppárt, amely a szavazatok kevesebb mint 17 százalékát szerezte meg. Ez a párt történetének legrosszabb választási eredménye.
„Ezt a választást nem a baloldal nyerte meg, hanem a jobboldal veszítette el. A 2016-ban győzelmet arató Néppárt kormányától tavaly korrupciós ügyei miatt vonták meg a bizalmat, és így került az ország irányítása a kisebbségben lévő szocialisták kezébe. Az új néppárti vezető, Pablo Casado jobboldali fordulatot hajtott végre, visszatért a korábbi gyökerekhez, és a középről elmozdult jobbra. Csakhogy elszámította magát. A jobbközéppel szimpatizálók egy része inkább a dinamikusabb Állampolgárokhoz pártolt, a radikálisok számára pedig már megszületett a szélsőjobboldali Vox. A PP így a senki földjén találta magát”
- fejtette ki Lénárt András. Szerinte a spanyol jobboldal szétaprózódott, vezetőik egymás torkának estek.
„Egy Trónok harcához hasonló játékot űztek a jobboldal feletti uralomért, de végül üres maradt a Vastrón.”
Berobbantak a radikálisok
A 2013-ban alakult Vox számára persze már az is siker, hogy tíz százalékot kaptak, és 24 képviselőt delegálhatnak a parlamentbe. A Franco-diktatúra vége óta most először fordul elő, hogy egy radikális jobboldali, nacionalista párt bekerült a spanyol törvényhozásba.
„A Vox elsősorban a Néppártot elhagyókból született radikális jobboldali formáció, amely az előző választásokon csak a voksok egy százalékát szerezte meg, most viszont berobbant. Az igaz, hogy ilyen szempontból sikert ért el, ugyanakkor kevesebb mandátumot szerzett, mint amennyit várt, és a közvélemény-kutatások is feljebb mérték. Viszonylagos sikere annak tudható be, hogy a katalánokkal és a bevándorlókkal szemben rendkívül határozottan elutasító álláspontot képvisel. Ez, valamint a jobboldali szavazók egy részének csalódottsága hozott neki sok szavazót, de látható, hogy nem eleget”
- véli Lénárt András. Szerinte a párt félelmet is gerjesztett, mert retorikájával felélesztette a 36 éven át fennálló Franco-diktatúra emlékét, ráadásul fenyegeti az autonómia-rendszert (Spanyolország 17 autonóm közösségből és két autonóm városból áll – a szerk.)
Az egyelőre kérdés, hogy tovább erősödnek-e, vagy velük is az történik majd, mint a Podemosszal, amely „elveszítette varázsát.”
Miről szólt a kampány?
A Szegedi Tudományegyetem tanára szerint a szocialisták főleg a Néppárt korrupciós ügyeivel és a Vox-tól való félelemmel kampányoltak, de fontos téma volt Katalónia is:
„Abban minden párt egyetért, hogy egy népszavazás és a függetlenség kizárt, ugyanakkor a szocialisták hajlandók tárgyalni a kibővített autonómiáról. Ebben a helyzetben ez a maximum, amit a katalánok elérhetnek. A jobboldal erről hallani sem akar, a katalán önkormányzat felfüggesztését ígérték, de még az is szóba került, hogy jobban kellene korlátozni az autonóm közösségek jogköreit. Ez ijesztően hatott sokak számára.”
Bár a migráció szintén jelentős kérdés – ezt a jobboldal, főleg a Vox hozta be témaként –, a spanyol társadalom a jelek szerint továbbra sem ezt tartja a legfontosabbnak, tette hozzá Lénárt András.
A börtönben ünnepeltek
Visszatérve a katalánokra, a függetlenségpárti ERC vezetői nem mindennapi körülmények között ünnepelték a sikert: a börtönből (előzetes letartóztatásból) vagy külföldről (szökésből) szóltak népükhöz. (A függetlenségi mozgalomban való részvételük miatt börtönözték be és állították őket bíróság elé.)
A katalánok számára gyógyírt jelenthet az is, hogy büszkeségük, az (amúgy nemzetközi sztárokkal teletűzdelt) FC Barcelona épp a hétvégén nyerte meg a spanyol bajnokságot.
|
| Lionel Messi, az FC Barcelona argentin csapatkapitánya a bajnoki trófeával a Camp Nouban szombaton. EPA/Alberto Estevez |
Három fordulóval annak vége előtt a kék-vörös csapat behozhatatlan előnyre tett szert a két madridi élklubbal, a Reallal és Atleticóval szemben.
(Kapcsolódó anyagok: Lehet-e független Katalónia? Lázadás, foci és harminc év börtön, Az FC Barcelona testközelből I.: a futball forradalma)
Elhúzódó gerillaharcokra számítanak. 
