|
| Tüntetés Barcelonában a bebörtönzött katalán vezetők mellett 2019. február elsején. EPA/ENRIC FONTCUBERTA |
- Összesen 12 katalán politikust állítanak bíróság elé, mert 2017 őszén részt vettek a spanyol állam által törvénytelennek ítélt függetlenségi mozgalomban, majd a függetlenség kikiáltásában. A vádpontok között szerepel lázadás, civil engedetlenség és közpénzekkel való visszaélés. A vezetők, akik többsége előzetesen már több mint tíz hónapot töltött rács mögött, akár 25 év börtönt is kaphatnak sajtóhírek szerint. Mennyire valószínű, hogy valóban ilyen súlyos büntetést szabnak ki rájuk?
- A lázadás és a zendülés a két fő vád. Az előbbi a súlyosabb, mert erőszak alkalmazását vagy az arra való felbujtást is magában foglalja, és akár 30 évet is kaphatnak érte a vádlottak. A zendülés maximum 15 évvel jár.
Bár az illegálisnak nyilvánított referendum és a tüntetések idején számos atrocitás történt, az nem egyértelmű, hogy ki volt a kezdeményező. Emiatt jelenleg valószínűbbnek tűnik, hogy inkább a zendülés vádja állja meg a helyét.
Bár a bíróság politikailag független, de hatalmas a politikai és társadalmi nyomás, hogy ne maradjon büntetlenül a vádlottak tette. A jobboldal és a szélsőjobb legtöbb politikusa és szavazói a lázadás vádját tartanák indokoltnak, a baloldal valószínűleg megelégedne a zendüléssel.
A jelenlegi baloldali kormány elleni fő szemrehányás, hogy túl gyenge kézzel bánik a katalán independentistákkal. Ezt a kormány igyekszik cáfolni, ezért a napokban mégsem tárgyalt velük. Emiatt a katalán pártok szerdán nem szavazták meg a költségvetést, így a madridi kormány gyakorlatilag megbukott. (Pedro Sánchez spanyol kormányfő pénteken jelenti be, hogy kiír-e előrehozott választásokat - a szerk.)
|
| Katalán függetlenségpárti vezetők a vádlottak padján a spanyol legfelsőbb bíróságon Madridban: Dolor Bassa, Carme Forcadell és Jordi Cuixart EPA/EMILIO NARANJO |
- Mikor volt példa Spanyolországban utoljára arra, hogy politikusok ilyen súlyos büntetést kaptak?
- 1981. február 23-án zajlott a spanyol demokrácia leghírhedtebb puccskísérlete, amelyet Antonio Tejero alezredes vezényelt le. Ez végül a király ellenállásán elbukott. Tejerót lázadás vádjával 30 évre ítélték, 1993-ban szabadult. A lázadásban részt vevő katonák közül is többeket elítéltek, de ők kevesebb büntetést kaptak.
Érdekesség, hogy 2012-ben az akkor 80 éves Tejero feljelentette zendülés vádjával az akkori katalán elnököt, Artur Mast, mert szerinte előkészíti Katalónia elszakadását, és ezzel veszélyezteti Spanyolország egységét. Most úgy tűnik, mintha megjósolta volna a történteket.
- A kérdés ugyanakkor a katalánokat is megosztja: a 2017 decemberi regionális választáson például körülbelül ugyanannyian szavaztak a függetlenségpárti erőkre, mint az azt ellenzőkre. Mi áll ennek a hátterében?
- A jelenlegi felmérések szerint már egy picit többen vannak a függetlenséget ellenzők, de nem túl nagy a különbség a két tábor között. Több katalán ismerősöm van, akik nem lennének függetlenségpártiak, de a madridi kormány erőszakosnak vélt fellépése mégis abba a táborba sodorta őket. Számukra az önrendelkezés igénye, a katalán nemzettudat, a történelmi okok és a vélt gazdasági előnyök mindent felülírnak.
A másik oldal szerint Katalónia Spanyolország nélkül bukásra van ítélve, a tőke kimenekül (ez már most is látványosan zajlik). Ők csak Spanyolországon belül tudják elképzelni a jövőjüket.
A két csoport képtelen meggyőzni egymást, sokszor családon belül is kiéleződtek az ellentétek. 2017 óta mindkét oldalban munkál egyfajta „csakazértis” hozzáállás: azt remélik, hogy a másik engedni fog. Ennek azonban egyelőre nincs semmi jele.
- Katalónia Spanyolország egyik leggazdagabb régiója, saját parlamentje és kormánya van, a spanyol mellett a katalán is hivatalos nyelv. Mit szeretnének ezen felül – miért akarnak függetlenedni?
|
| Dr. Lénárt András |
- Ez rendkívül komplex kérdés. Történelmi, kulturális, gazdasági és jogi megközelítéseket egyaránt figyelembe kell venni. A katalán kulturális újjászületés kezdetétől, a 19. század végétől a 20. századi viszontagságokon és a Franco-diktatúrán át a demokrácia autonómia-rendszeréig számos ok merül fel.
A katalánok jelentős autonómiát élveznek Spanyolországban, relatív önállóságuk nagyobb, mint más spanyol autonóm közösségeké – kivéve Baszkföldet. Ugyanakkor mivel Spanyolország GDP-jének húsz százalékát Katalónia termeli ki, a központi kormány pedig jóval kevesebbet juttat nekik vissza – ami a 2008-as válság óta egyre inkább érzékelhető –, a nézeteltérések évről évre mélyültek.
Hasonló jelentőségű azonban a történelmi szempont: az évszázadokon átívelő események, valamint a 20. századi traumák felerősítették a függetlenségi törekvéseket. (Erről részletesebben a Rubicon történelmi folyóirat 2017/11. számában olvashatnak.)
- 2017 őszén készítettem egy interjút egy függetlenségpárti katalán EP-képviselővel, Jordi Soléval, aki azt mondta: főleg azért akarnak elszakadni, mert úgy gondolják, hogy Katalónia egy nemzet, és mint minden nemzetnek, nekik is joguk van független államot létrehozni. Ez mennyiben jogos álláspont?
- Ez az egyik alapvető vita a függetlenséget támogatók és ellenzők között: valóban önálló nemzet-e a katalán? A pro-independentisták szerint igen: álláspontjukat a 18. század eleji eseményekre kívánják visszavezetni, mert ekkor veszítették el korábbi függetlenségüket. A másik oldal szerint ez nem igaz, akkor sem voltak függetlenek, hiszen mindig az Ibériai-félsziget egyik királyságához, Aragóniához tartoztak.
Az önmagukat a katalán nemzet alkotóinak tartók politikai, földrajzi és kulturális katalanizmusra hivatkoznak (közös nyelv, kultúra, ugyanakkor tág földrajzi értelmezés), de ennek minden egyes elemét készen állnak megcáfolni a spanyol történészek.
Emiatt tehát nem az a vita tárgya, hogy mihez van joga a katalán nemzetnek, hanem az, hogy beszélhetünk-e egyáltalán nemzetről? Ebben sincs közös nevező.
- Baszkföldön a 20. század második felében - a katalánnal ellentétben - erőszakos függetlenségi mozgalom volt. Ez azonban mára elhalt, az elszakadás kérdése lekerült a napirendről. Ott miért sikerült a kiegyezés?
|
Több mint egy klub |
- Baszkföld relatív önállósága ma a legnagyobb az összes autonóm közösség közül. Sikerült olyan engedményeket szerezniük, amelyek a baszkok többségét (kivéve a legradikálisabbakat) kielégítik. Az ETA baszk szeparatista szervezet társadalmi támogatottsága csökkent, ezért tűzszünetekre és fegyverletételre kényszerült. A madridi kormány által kibővített autonómia megteremtette azokat a feltételeket, amelyek lehetővé teszik a békés egymás mellett élést.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a helyzet örökre rendeződött. Baszkföldön – és alkalmanként más autonóm közösségekben is – gyakran felmerül az igény, hogy a központi kormány további hatásköröket ruházzon át rájuk. Ezek néha teljesülnek, néha nem. De egyik sem olyan radikális követelés, mint amit manapság Katalóniában látunk.
- Az EU Spanyolország belügyének tekinti a katalán kérdést, és a spanyol állam pártjára állt. A függetlenségpárti katalánok szerint viszont az EU belügyéről van szó. Miért kezeli Brüsszel ilyen hidegen ezt a témát, és miért nem próbál legalább közvetíteni?
- 2017 végén és 2018 elején egyes brüsszeli politikusok felvetették, hogy közvetítői szerepet lássanak el, de mindkét oldal kinyilvánította, hogy nincs miről tárgyalni. Érzékeny téma ez azért is, mert Európában több országban is élnek olyan csoportok, nemzetiségek, amelyek a katalán példát a saját ügyük igazolására is felhasználhatnák.
Az EU ebben a kérdésben nem tud hatékonyan fellépni, nincsenek ehhez eszközei, mert a katalán kérdés valóban egy szuverén ország belügye. Nem történt olyan cselekmény, amely felvetné a drasztikus nemzetközi beavatkozás szükségességét. Úgy vélik, hogy a spanyol alkotmány keretein belül megoldható a kérdés.
- Ezzel a függetlenségpárti katalánok valószínűleg vitatkoznának. Az mindenesetre tény, hogy a spanyol alkotmány értelmében önhatalmúlag nem függetlenedhetnek. A történelem folyamán ugyanakkor aligha volt olyan elszakadási folyamat, amely nem sértette az ellenérdekelt állam törvényeit. Most mi lehet a megoldás erre az ellentmondásra?
- Már lassan másfél éve patthelyzet áll fenn, nincs jele annak, hogy megoldódjon a probléma. Sem az éppen megbukott, valószínűleg hamarosan új választást kiíró szocialista kormány, sem más párt nem hajlandó tárgyalni olyan kérdésben, amely akár csak utalna a függetlenségre.
Egy lehetséges kompromisszum az lehetne, ha mindkét oldal engedne egy keveset: a kormány tovább tágítaná az autonómiát, a katalán kormány pedig lemondana a függetlenségről. Egy másik lehetőség, hogy kivárják, amíg a katalánok – néhány év alatt – megunják ezt az állapotot, és a katalán kormányzatot olyan összetételben szavazzák meg, hogy többségbe kerülnek a függetlenséget ellenzők.
Az egyoldalú függetlenség kikiáltását a központi kormány semmilyen szín alatt nem fogadná el – ezt jelzi a most zajló bírósági szakasz –, és a nemzetközi közösség sem ismerné el a független Katalóniát.
- Tehát még jó ideig lesz Real Madrid – FC Barcelona derbi a La Ligában?
- Nagy valószínűséggel igen, mivel nincs realitása a katalán függetlenségnek. És ha valamilyen csoda folytán mégis bekövetkezne, némi törvénymódosítással megoldható lenne, hogy a spanyol ligában játsszon az FC Barcelona, Andorra esetében ez most is így van. De még egyszer hangsúlyozom: a jelenlegi helyzetet figyelembe véve a független Katalónia létrejötte szinte kizárt.
