|
| Messi és társai munka közben. EPA/Alejandro Garcia |
Egy baseball sapkás kisember, Lionel Messi érkezik luxus terepjárójával az FC Barcelona elzárt edzőpályájának parkolójába. Messi munkára jelentkezik – ami másoknak az iroda, az neki az edzőpálya. Itt, a katalán város nyugati szélén található Ciutat Esportiva Joan Gamper sportkomplexumban tölti munkaideje nagy részét.
Csapat a háttérben
Az argentin labdazsonglőr és társai persze csak a jéghegy csúcsát jelentik, a háttérben adat- és videóelemzők, orvosok, táplálkozástudományi szakértők és egyéb szakemberek sora segíti őket. A klub 2017-ben elindította innovációs központját, a Barcelona Innovation Hubot is, amely a futball jövőjét kutatja a cékladzsúztól kezdve a virtuális valóságig.
„A jövő sportemberei sokkal jobban teljesítenek majd a mostaniaknál”
- mondja Josep Maria Bartomeu, a Barca elnöke. Szerinte a központ a klub legfontosabb projektje. Bár az itt dolgozó szakemberek tudják, hogy a focit nem lehet algoritmusokkal megoldani, és egyetlen robot sem versenyezhet Messi zsenialitásával, mindannyian szeretnének a maguk módján hozzájárulni a sikerhez.
Az még kérdés, hogy a Barca hubja teremt-e új trendet a fociban, a riválisok ugyanis nem túl közlékenyek. Ignacio Palacios-Huerta, az Athletic Bilbao egyik vezetője, egyben a London School of Economics professzora szerint az adatelemzésben a Liverpool a legjobb: az angol klub négy-öt matematikussal-fizikussal dolgozik együtt.
A katalán csapat innovációs centruma, amely 16 embert alkalmaz, azonban ennél nagyobb hatású lehet. Bartomeu bizakodó:
„A mienk a világ legjobb laboratóriuma.”
A sport Szilícium-völgye
A klub számos start uppal és egyetemmel áll partnerségben, így közös fejlesztéseiket a sportolóik hasznosíthatják először, később pedig elterjeszthetik a sportvilágban. Ezzel részben társadalmi kötelességeiknek tesznek eleget, részben bevételhez juthatnak. A technológiai és sportprojektek finanszírozására egy befektetési alapot is létre akarnak hozni 125 millió eurónyi külső tőke bevonásával.
Marta Plana, a klub igazgatósági tagja szerint a Barca lesz a sport Szilícium-völgye. Egy különbség azonban biztos van közöttük: míg az amerikai start up kultúrában ünneplik (de legalábbis elfogadják) a kudarcot a vállalkozókedv fenntartása érdekében, addig a Barcelonánál két egymás utáni vereség már tragédia. Ez a klub nem engedheti meg magának, hogy a (jövőbeli) innováció miatt romoljon a (jelenkori) teljesítmény.
Ezzel együtt nagyobb távlatokban gondolkodik a riválisok többségénél. A klubot birtokló 145 ezer tag („socios”), valamint az igazgatóságot uraló katalán kereskedőcsaládok egész életre terveznek, és nagyon is érdekli őket, hogy milyenek lesznek a jövő labdarúgói.
AZ EDZŐ
Ernesto Valverde kicsi, vékony, mosolygós ember – látszólag túl jelentéktelen ahhoz, hogy egy óriásklub edzője legyen. Játékosként nem futott be nagy karriert, és edzőként is csak középcsapatoknál dolgozott 2017-ig, amikor az Athletic Bilbaótól az FC Barcelonához igazolt.
|
| Ernesto Valverde. EPA/Andreu Dalmau |
Az 55 éves szakvezető irodája az első csapat edzőpályájára, a Tito Vilanova Campra néz – a Barca korábbi edzője 2014-ben hunyt el rákban. A szoba személytelen, a falak szinte üresek. Valverde tudja, hogy míg egyes játékosok egész karrierjüket itt töltik, az edzők jönnek-mennek. Bár nemrég újította meg a szerződését 2020-ig, ez nem sokat számít majd, ha becsúszik egy-két vereség.
Napjai nagyrészt azzal telnek, hogy adat- és videóelemzők segítségével felkészül a következő ellenfélből. Az infókat pedig annyira osztja meg a játékosokkal, amennyire igénylik.
A Barca játékstílusa nagyjából minden meccsen ugyanaz: az ellenfél térfelén járatják a labdát (ez a híres tiki-taka része – a szerk.), amit veszélyes helyzetben maximum hat alkalommal veszíthetnek el, és maximum három veszélyes kontratámadást engedhetnek az ellenfélnek. Ha hatnál többször hibáznak, akkor rosszul játszanak.
A taktika csak mankó
Az egyes meccsekre kitalált taktika mankóként szolgál, mondja Valverde.
„Ha egy játékos össze van zavarodva, a taktika segít. (...) Segít megtalálni a helyedet, megmondja, mit kell tenned. Ha viszont minden működik, az király, és elfelejted a taktikát.”
Valverde minden találkozó előtt elmondja a csapatának, hogy hogyan helyezkednek az ellenfél játékosai, mikor kezdenek fáradni, és hol vannak rések a védelemben. Ezeknek a tanácsoknak azonban csak korlátozott jelentőségük van.
„A meccs eleje mindig meglepetés, mert nem tudod, hogy mivel készült az ellenfél.”
Amint elkezdődik a találkozó, kis túlzással ő is csak egy néző lesz. A játékosok nem hallják, hogy mit kiabál.
„Ez egy olyan sportág, amelyben játék közben az edzőnek alig van befolyása a játéktéren történtekre, vagy legalábbis sokkal kisebb befolyása van, mint a kosárlabdában. Csak három cserelehetőség van, és nincsenek időkérések. A futball a játékosoké, akik 45 percen keresztül folyamatosan önállóan hoznak döntéseket. És meg kell mondjam, hogy a nagy játékosok jobban elemzik a játékot, mint én”
- mondja Valverde, majd kijavítja magát:
„Vagyis inkább jobban interpretálják. Ez mást jelent. A pályán nem gondolkozhatsz, játszanod kell.”
Szerinte Messi különleges eset. A meccs első perceiben ugyanis csak „interpretál”: a labdára ügyet sem vetve sétálgat az ellenfél térfelén, és minden egyes védő pozícióját rögzíti a fejében. Amikor bekapcsolódik a játékba, már pontosan tudja, hogy hol vannak az ellenfél gyenge pontjai.
|
| Lionel Messi. EPA/GUILLAUME HORCAJUELO |
A Barca futballistái specifikus információkra tartanak igényt.
„Messi tavaly kétszer is úgy ért el gólt szabadrúgásból, hogy a felugró sorfal alatt rúgta el a labdát. Előtte a team elmondta neki, hogy a sorfal valószínűleg fel fog ugrani. Észrevették a videófelvételeken, hogy ez egy ismétlődő minta.”
A kapusokat pedig az ellenfél játékosainak lövéseire készítik fel.
„A kapusedzőnk videófelvételen mutatja meg, hogy miként viselkednek, ha egyedül állnak szemben a kapussal – melyik oldalra, hogyan és milyen erővel lőnek.”
Ugyanakkor a riválisok is figyelik a katalán csapatot. Amikor az egyik Real Madrid elleni meccsen szabadrúgáshoz jutottak, Marcelo (a madridi klub védője) hirtelen a földre vágta magát, hogy blokkolja a lövést.
ADATELEMZÉS
Bár a Barca adatelemzői információk tömegeit fésülik át (sikeres passzok száma, sprintek maximum sebessége, a játékosok mozgását lekövető térképek stb.), mégis kételkednek a munkájuk hasznában. Egyikük például azt mondta: nem hiszi, hogy valaha is hozzásegítette egy győzelemhez a csapatot.
„Az adatok nem döntő jelentőségűek. Vagy talán még nem azok”
- véli Valverde. De fel akarnak készülni azokra az időkre, amikor azok lesznek.
Az első statisztikák (passzok, szerelések, lövések száma) a 90-es években váltak széles körben elérhetővé. Ezeket az adatokat könnyű mérni, és még ma is gyakran láthatók a közvetítések során.
Egy játékos azonban átlagban csak két percig birtokolja a labdát egy meccsen – a fő kérdés, hogy a fennmaradó időben hogyan helyezkedik, kontrollálja-e a pálya fontos részeit, teremt-e új területeket a csapattársak számára. Erre segít választ adni egy újfajta „adatcsalád”, a tracking data.
Mindent mérnek
A Barca bő tíz éve kezdett GPS-t használni az edzéseken és a meccseken – még azelőtt, hogy az UEFA hivatalosan engedélyt adott volna rá.
„Forradalmi lépés volt”
- dicsekszik Bartomeu. Ma már a Wimu nevű rendszert használják, amelyet egy spanyol start uppal, a RealTrack Systemsszel közösen fejlesztettek ki. A Wimu a játékosokon lévő szenzorok segítségével rögzíti a pozíciót, a sebességet, a gyorsulást, a pulzusszámot, az ütközések erejét és az ehhez hasonló adatokat.
|
| Josep Maria Bartomeu. EPA/Quique Garcia |
A remények szerint ezáltal új utakat fedezhetnek fel a fölénybe kerülésre. A támadás lényege ugyanis a fölényes helyzetek teremtése. Ezeknek három fajtájuk van: létszámfölény (három támadó két védő ellen), pozicionális fölény (az adott játéktér ellenőrzése) vagy minőségi fölény (Messi mindenkit kicselez).
Látnak a pályán
A klub egyik képviselője szerint egy nap talán a játékosok agyműködését is vizsgálni fogják. Elemzők szerint a legintelligensebb spílerek – Sergio Busquets, Andrés Iniesta (ő már elköszönt a klubtól – a szerk.), Messi – azok, akik szinte mindig jó utat választanak a pályán.
Johan Cruyff persze már ötven éve rájött erre. A holland labdarúgó a hetvenes években a klub játékosa, 1988 és 1996 között pedig az edzője volt. Nagyrészt ő fejlesztette ki a csapat ma is érvényes rövidpasszos játékstílusának az alapjait. És órákig áradozott azokról a játékosokról, akik látnak a pályán.
Második rész: Transzferek, sérülések és csodaitalok
Harmadik rész: Globalizált birodalom
Három évre előre megkötötték a bérmegállapodást. 
