|
| Fokváros Forrás: Wikimedia Commons |
Ahogy arról már korábban is írtunk, a legfőbb problémát a szárazság mellett az okozza, hogy Fokváros kizárólag víztározók (összesen 6 darab) segítségével biztosítja a vízellátását, ezekben azonban kritikus szint alatt (30 százalék) lötyögnek a készletek – az Economist szerint fokozatosan apadnak a készletek, jelenleg 26 százaléknál jár a tározók telítettsége. Külön kellemetlen, hogy az elérhető víz 10 százaléka fogyasztásra alkalmatlan.
A „nulladik nap” akkor következik be, amikor a tározók kapacitása 13,5 százalék alá esik, ekkor már vizeskocsikról kell majd osztogatni a vizet. A jelenlegi becslések szerint ez legkorábban április 16-án, ha azonban a jelenlegi helyzet fennmarad, úgy legkésőbb április 21-én következhet be. Amennyiben 10 százalék alá esik a tározók telítettsége, az már gyakorlatilag üresnek minősül – ennyire kevés mennyiségnél ugyanis már nem lehet szivattyúzni. Ha ez bekövetkezik, úgy Fokváros lehet a világ első nagyvárosa, amely kifogy az ivóvízből.
Eddig tartott a pazarlás
Amennyiben kiürülnek a tározók, a lakosok fejenként 25 liter vizet kaphatnak majd naponta a vizeskocsikról – ezeket egyébként komoly, fegyveres őrség vigyázza majd, hogy senki se játszhassa ki a szabályozást. A vezetés egyébként igyekszik mindent megtenni annak érdekében, hogy csökkentse a város (egyébként korábban mértéktelenül pazarló) vízfogyasztását. Egyebek mellett csökkentették a nyomást a rendszerben (így kevesebb víz folyik el egységnyi idő alatt), a WC-ket csak végszükség esetén öblítik, a lakosok pedig kezdenek hozzászokni a ritkább és gyors zuhanyzáshoz. A hotelekben emellett beszedték a fürdőkádak dugóit is.
A szárazság egyébként a turizmusnak sem kedvez: évente mintegy 2 millió turista látogat el a városba, ez az iparág tavaly 9 százalékkal, 33 milliárd dollárral járult hozzá az ország gazdaságához. A mostani vízhiány azonban jelentősen megvághatja az idegenforgalmat, arról nem is szólva, hogy a lakosság életét is megnehezíti. A legnagyobb segítséget egy kiadós eső és az 50 literes kvóta betartása jelentené, ez ugyanis kitolhatná azt a bizonyos nulladik napot addig, amíg április végén – május elején beköszönt az esős évszak.
Cselekvés helyett csöndes imádság?
A szárazság mellett a problémát az okozta Dél-Afrika második legnagyobb városában, hogy míg Fokváros mérete robbanásszerűen nőtt, addig a vízellátó rendszert nem igazították a négymillió főt számláló városhoz. A globális felmelegedés hatására a telek is szárazabbá váltak, így kevés eső esett, ami lassan és kisebb mértékben töltötte fel a tározókat. Ráadásul amíg volt víz, addig a lakosság két kézzel öntötte tök fölöslegesen: az intézkedések bevezetése előtt fejenként 87 liter vizet fogyasztottak a fokvárosiak, most már csak 50-et.
A szakemberek szerint a legnagyobb probléma, hogy cselekvés helyett az esőben bízott Fokváros vezetése,és egyetlen vízellátási módszernek szolgáltatták ki a várost, ahelyett, hogy az infrastruktúra korszerűsítésébe kezdtek volna. Egy megoldást jelenthetne, ha vizet pumpálnának a Berg folyóból az egyik tározóba, ez azonban alig 60 millió litert szolgáltatna naponta, és több mint 20 millió dollárba kerülne a városnak. Egy új szennyvíztelep vagy egy, a tengervizet sótlanító rendszer bevezetése szintén több milliárdos kiadást jelentene Fokvárosnak, ezzel azonban további 220+450 millió liter vízhez juthatna a lakosság – ezek kiépítésére azonban sem kapacitás, sem idő nincs már. Ha azonban nem cselekszenek, legkésőbb 2019-re egy csepp víz sem marad a térségben a sós tengeren kívül.
Nem hozott jó híreket a FAO.
