Mandátumának első napjaiban Ciprasz miniszterelnök látványosan próbált "németellenes" koalíciót építeni és intenzív európai politikai körútra indultak a vezető görög politikusok is - útba ejtve Rómát, Párizst, Brüsszelt és Londont -, hogy meggyőzzék a döntéshozókat a görög adósságkönnyítés szükségességéről. A listából azonban látványosan kimaradt Berlin.
Az elmúlt 48 órában aztán a görög vándorcirkusz német földre tette a lábát (Frankfurt és Berlin), ahonnan egy rövid audienciát követően látványosan hazazavarták őket. Tegnap már ennek hatására vészesen emelkedtek a görög kötvényhozamok, miután az EKB bejelentette, hogy február 11-től nem fogad már el görög állampapírokat fedezetként. Egy berlini kormányzati forrás szerint február 15-ig biztosan nem fog rugalmasságot mutatni a német kormány, először a hamburgi tartományi választáson szeretné felmérni az euróellenes AfD párt erejét, később azonban némi engedményt tehetnek - tényleges leírás nélkül.
De mi lesz, ha mégis kenyértörésre kerül a sor Berlin és Athén között, hiszen tegnap Ciprasz eltökélten kijelentette, hogy „lebontja az európai status quót, amely több megszorítást és kevesebb demokráciát akar”? Előjöhet-e a görög B-terv? Járjuk egy kicsit körül ezt a kérdést!
Ezeréves orosz-görög barátság
A Kijevi Rusz Bizánc általi katolizációja a 10. században jelenti az orosz-görög kapcsolatok kezdetét. Bizánc 1453-as eleste után már a 17. században a görög pátriárkák azon állítólagos kötelességükre emlékeztették az orosz cárokat, hogy azok szabadítsák föl Konstantinápolyt és a görögöket az oszmán uralom alól. Az 1768-74-es orosz-oszmán háborút lezáró kücsük-kajnardzsi béke pedig először ismeri el Oroszországot, mint az oszmán birodalomban élő ortodox keresztények védhatalmát.
Ezen kulturális, vallási, politikai és gazdasági kapcsolatok is hozzájárulhattak ahhoz, hogy a Gallup pár napja publikált felmérése szerint a görög lakosság nagyobb része támogatja az orosz vezetést, mint az EU-ét! A felmérésből az is kiderült, hogy a görögök nagyobb arányának van – többségében erősen lesújtó - véleménye a brüsszeli vezetésről, mint a moszkvairól.
Moszkva barátjai kulcspozíciókban
A Sziriza Moszkva-barátságának mélységeit jól megvilágítja az új külügyminiszter szakmai múltja. Kociasz egy igazi kommunista őskövület, aki már 1983-ban könyvet írt Lengyelország kommunista uralmáról, dicsérve a diktatúrát és élesen támadva a Szolidaritás mozgalmat, annak vezetőivel egyetemben. Még 1987-ben is azon az állásponton volt, hogy az erőszak és a polgárháború szükséges eszközök ahhoz, hogy társadalmi változást lehessen elérni a világban. Friss írásaiban Moszkva krími és ukrán beavatkozását egy olyan nagyhatalom normál reakciójának tekinti, „amelyet bekerített az USA és amelyet destabilizált Németország”.
|
| Moszkva Hangja: Nikosz Kociasz külügyminiszter (balra) és a Panosz Kammenosz védelmi miniszter (jobbra). AP Photo/Petros Giannakouris |
Kociasz az utóbbi hetekben már figyelmeztette Brüsszelt, hogy fejezze be „lázas orosz-ellenes lépéseit”, hozzátéve, hogy Athén nem óhajtja föladni történelmi kapcsolatait Moszkvával. Kiemelte tárgyalópartnereinek, hogy az EU lépései Moszkva ellen „destabilizálják a térséget”.
Kammenosz védelmi miniszter januárban a Moszkva elleni nyugati embargó befejezésére szólított fel, hogy „Athén végre folytathassa az orosz hadianyagok vásárlásait”. Helyettese, Kosztasz Iszisosz államtitkár tavaly a Moszka elleni EU-szankciókat „neo-kolonialista bulímiának” (sic) nevezte és üdvözölte az oroszok által támogatott donyecki szakadárok „lenyűgöző ellentámadásait”. Egy múlt havi, dán lapnak adott interjújában pedig kiemelte, hogy a NATO bizony „nem egy békeszerető intézmény” és azt állította, hogy a „NATO elhagyása nem szerepel Görögország első prioritásai között”.
Megszólaltak a moszkvai szirénhangok
Putyin tegnap telefonon meghívta Ciprasz görög kormányfőt Moszkvába a „fasiszták felett aratott Győzelem Napja május 9-i ünnepségére”. Ciprasz a maga részéről „kiemelte a nácizmus elleni harc fontosságát és kijelentette, hogy szándékában áll elfogadni a meghívást”. A két fél megerősítette szándékát az orosz-görög kapcsolatok "legaktívabb fejlesztésére".
Oroszország szíriai hadikikötője Tartuszban most gyakorlatilag lebénult a polgárháború miatt. Egy meleg-tengeri görög kikötő ebben a helyzetben álommegoldást jelenthetne Putyin számára – természetesen ennek megvalósulásához Athénnak a NATO-t (is) el kellene hagynia.
Anton Sziljanov orosz pénzügyminiszter pedig tegnap már többedszerre ismételte meg Moszkva ajánlatát, hogy görög kérés esetén megfontolják Athén hitelezését.
Káncz Csaba jegyzete
Bár Fudan Egyetem már nem lesz, helyette mégis jöhet a Diákváros. Azonban egyelőre ez nem elég indok, hogy megszüntessék a négy éve alapított egyetemi alapítványt. 
