A tüntetések korába léptünk – világszerte megmozdul a föld

Tüntetés Hongkongban (EPA/JEROME FAVRE)

A világ vezető tőzsdéi még a csúcsok közelében tanyáznak és a globális recessziónak még csak az előszelei fújdogálnak. Ennek ellenére Hongkongtól Irakig és Egyiptomtól Ecuadorig már tüntetők ezrei lepik el ezekben a napokban az utcákat. De mi a közös ezekben az emberekben?

Felbomló konszenzus

Nos, többségük fiatalember, akikkel az uralkodó elitek nem merték közölni, hogy életszínvonaluk és anyagi biztonságuk nagy valószínűséggel messze nem fogja elérni a szüleikét. Általánosságban pedig az elitek és a köznép közötti korábbi egyezség (consent of the governed) a gazdasági stabilitás és az életszínvonal fenntartásának ígéretéről gyors ütemben foszlik szét.

Hongkongban már évek óta izzik az a feszültség, hogy bár a hongkongi fiatalokat a szüleik drága magánegyetemeken vagyonokért taníttatták ki világszerte, a városállamba beáramló kínaiak jóval alacsonyabb bérért is elvállalják a minőségi állásokat. Így a hongkongiaknak nem térül meg az oktatásba befektetett óriási összeg.

Irakban a tüntetések során az elmúlt egy hétben legalább 170-en életüket vesztették. A 38 millió lakosú ország 70 százaléka 30 év alatti. Mintegy 800 ezren – köztük 370 ezer a felsőoktatásból - lépnek évente a munkaerőpiacra, amely természetesen nem tudja felszívni őket.

Az egyiptomi zavargásokról két hete számoltunk be. Az ország lakossága évente kétmillió fővel gyarapszik, akiknek munkahelyet kellene teremteni. Míg 1992-ben az országban 58 millióan éltek, ma 104 milliónyian és a kormányzat 127 milliós népességgel számol 2030-ra. Az ország lakosságának 62 százaléka 29 év alatti, a dolgozó fiataloknak csupán 15.7 százaléka rendelkezik szerződéssel a munkáltatójától. Évente mintegy 1,1 millióan lépnek a munkaerőpiacra, de csak 800 ezren találnak munkát.

Káncz Csaba

Ökológiai aggodalmak az euroatlanti térségben

Az ország történelmében első alkalommal fordult elő, hogy Ecuadorban az országot sújtó tüntetések elől a kormány a napokban elmenekült a fővárosból, és egy partvidéki városban (Guayaquil) rendezte be új székhelyét. Az őslakos csoportok irányította tüntetők a gazdasági megszorítások eltörlését és az üzemanyagtámogatás visszaállítását követelik. Az országban a lakosság 60 százaléka a szegénységi szint alatt él, miközben a minimálbéren foglalkoztatottak aránya már 56 százalékon áll.

Az Egyesült Államokban az elit egyetemekre (Harvard, Princeton, Stanford és Yale) együttesen több diák iratkozik be a legfelső 1 százalékot kereső háztartásokból, mint az alsó 60 százalékból. De az euroatlanti térség fiatalsága és polgársága egyelőre nem szociális okok, hanem az ökológiai válság miatt érzett aggodalom kapcsán vonul utcára napjainkban. Két hete pénteken mintegy 6,6 millió tüntető vett részt a felvonulásokon világszerte. Új-Zálandon a lakosság 3.5 százaléka ment ki a proteszt megmozdulásra. Melbourne-ben, Berlinben és Londonban 100-100 ezer ember vonult utcára.

(Káncz Csaba szerzői oldala itt érhető el.)