|
| Fidel Castro Washingtonban 1959-ben. Forrás: Kongresszusi Könyvtár, Washington DC |
Így szakadt meg
A kubai-amerikai kapcsolatok 1959-ben romlottak meg, amikor Fidel Castro és gerillái megdöntötték Fulgencio Batista Amerika-barát rendszerét. Kezdetben nem volt teljesen ellenséges a hangulat, de amikor Castro közeledni kezdett a Szovjetunióhoz, és rendszerének eleinte még nem egyértelmű kommunista jellege kezdett kidomborodni, Eisenhower elnök 1961. január 3-án bezárta a havannai amerikai nagykövetséget, 3 héttel azelőtt, hogy átvette volna a hatalmat a már megválasztott Kennedy elnök.
Az új elnök azután óriási baklövést követett el: rábízta egy kubai ellenzéki fegyveres csoportra, hogy döntsék meg Castro rendszerét. Amerika csak a szervezésben vett részt, de katonai erővel nem támogatta az akciót. A Disznó-öbölben aztán Castro erői szétverték a lázadókat, és ez egycsapásra megnövelte Castro népszerűségét otthon, de ettől kezdve a külföld is tudomásul vette hatalmát.
Fél évszázad utálat
Kuba ezt követően a hidegháború kellős közepébe csöppent: a Szovjetunió atomrakétákat kezdett odaszállítani, és a helyzet úgy elvadult, hogy a nukleáris háborút csak Hruscsov és Kennedy közvetlen tárgyalásával lehetett megelőzni. Végül a Szovjetunió visszavonta a rakétákat, Amerika viszont elkötelezte magát, hogy nem rohanja le a szigetet.
A helyzet megmerevedett, a kapcsolat ellenséges maradt, és Castro rendszere túlélte a Szovjetunió bukását. A közben igencsak megöregedett forradalmár 2008-ban öccsének, Raúlnak adta át a hatalmat, de már ő is 84 éves, a forradalom atyja maga pedig 88. Az ország most már nyitottabb, és Amerika is kevéssé merev. A viszony lassan javul, de most fontos mérföldkőhöz érkezett.
A nyitás
A tárgyalások 18 hónapig tartottak, és decemberben döntöttek úgy, hogy kölcsönösen megnyitja nagykövetségét a két ország. A tervek szerint pár hét múlva Kerry külügyminiszter vesz részt Havannában a zászlófelvonási ünnepségen, és ekkor alakul igazi nagykövetséggé az addig konzulátusként működő intézmény.
Utána jönnek a normalizálás további részei: mindenekelőtt az 53 éve fennálló amerikai embargó feloldása. Obama már kérte a republikánusokat, hogy hagyják jóvá a Kongresszusban, de ők eddig megtagadták ezt. A kubaiak ugyanakkor Guantanamót szeretnék visszakapni, amit 1903 óta bérel az USA. A 116 négyzetkilométeres területet Kuba teljesen szuverenitása alá szeretné vonni. Ha egyszer a kapcsolatok normalizálódnak, és a két ország között minden feszültség megszűnik, Amerika számára feltehetően nem is lesz már jelentősége a területnek.
18 évesen öngyilkosságot követett el Oleksandr Jakuscsenko, egy ukrán tinédzser, akit a háború során Oroszországba deportáltak, és nevelőcsaládhoz került. 
