|
| Jean Claude Juncker Fotó: europa.eu |
Véres csaták kezdődnek májusban az EU-ban a következő, 2021-ben kezdődő 7 éves pénzügyi időszak költségvetési tervezete ügyében. A Brexit miatt évi mintegy 13 milliárd eurós lyuk keletkezik a bevételi oldalon és belső jelentések szerint olyan nettó befizetők, mint az osztrákok, a dánok, a hollandok, a svédek és a finnek egy eurócenttel sem akarnak többet adni, de még a franciák és a németek is húzódoznak.
A visegrádiak célkeresztben
Pedig ez kétélű kard. „Ausztria költségvetési csapdában” címmel a vezető osztrák lap, a Die Presse arról értekezik, hogy a takarékosság szépen hangzó szó, főként ha azt mások teszik. Felhívja a figyelmet arra, hogy noha az új osztrák kormány erre gondolva akarja megkurtítani az uniós költségvetéshez való hozzájárulását, Brüsszelben ennek csak hat százalékát fordítják adminisztrációra, valójában a legtöbb pénz visszaáramlik a tagállamokba - vagyis az uniós befizetések csökkentésével Ausztria is kevesebb összeget kapna majd vissza az agrár- és regionális támogatásokra.
Franciaország EU-minisztere a napokban azzal érvelt, hogy a visegrádi országok esetében a segítséget a jövőben a többi közt a jogállamisághoz kell kötni. Azzal érvelt, hogy nincs abban semmi kivetnivaló, ha feltételeket írnak elő. Úgy tudni, hasonló véleményt terjesztett elő tegnap a Bizottság ülésén Jourová igazságügyi biztos.
Hol tart az utolsó esély?
Ilyenkor kellene egy biztos kezű kormányos az EU Bizottság élén, de a 63 éves Juncker nem az az ember. Sőt, a német Focus magazin oknyomozó beszámolója szerint egyre kevésbé áll a helyzet magaslatán.
|
| Káncz Csaba |
A kiszivárgó információk szerint még a saját munkatársai is egyre kevésbé látják a munkahelyén, a Berlaymont palota 20. emeleti irodájában.
Ha pedig sajtótájékoztatót tart, gyakran érthetetlenül beszél és túlérzékenyen reagál.
Holott 2014-ben még pont ő nevezte az új biztosi testületet az „utolsó esélynek”, hogy visszaszerezzék a polgárok elveszett bizalmát. De a nagy területeken hónapok óta mozdulatlanság és csend honol, legyen az a menekültek elosztása, az eurózóna reformja, avagy az EU külső határainak védelme – egyetlen stratégiai témában sincsen előrelépés.
Tegyük hozzá, Berlin politikai lebénulása is nagyban hozzájárul Juncker ennyire látványos tehetetlenségéhez.
Kesztyűs kézzel
Brüsszelben a színfalak mögött továbbra is komoly fenntartásokkal várják az új osztrák kormányt. De kenyértöréshez már nincsen ereje a Bizottságnak, ezt Juncker is felismerte. Hiszen már amúgy is Brüsszel nyakán van a következő választás, amely sokat elárulhat az európai politikai jövőre nézve.
Olaszországban március negyedikén jönnek az általános választások és könnyen egy újabb jobbratolódás lehet a végeredmény, amely tovább mélyítheti a hasadékokat az Unióban. Ez lehet a magyarázat arra is, hogy a Bizottság miért mutatkozik olyan visszafogottnak a csillagászati méretű olasz államadósság ellenére és miért bánik kesztyűs kézzel az eurózóna harmadik legnagyobb gazdaságával.
Káncz Csaba jegyzete
A német kormány alaposan megvizsgálja a Nemzetközi Büntetőbíróság elfogatóparancsát, amelyet Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök és volt védelmi főnöke ellen adott, de nem tesz további lépéseket addig, amíg ők nemterveznek németországi látogatást. 
