Hiába csökken az alapkamat, ha nem akarnak hitelezni a bankok - Századvég-interjú

A Századvég Gazdaságkutató Zrt. két hete hozta nyilvánosságra legfrissebb előrejelzését. A korábbi prognózishoz képest volt-e olyan szegmense a gazdaságnak, amelyről megváltozott a kutatók véleménye?

Júniushoz képest nincsen érdemi változás. A második negyedévben a fogyasztás és a beruházás visszaesése is kisebb volt, mint ahogy korábban gondoltuk. Ez arra vezethető vissza, hogy a munkaerő-piaci tendenciák kedvezőbben alakultak, mint a júniusi előrejelzésünkben szereplő pálya. Markánsabb volt a foglalkoztatás bővülése és a bérdinamika is felülmúlta a várakozásainkat. A bruttó bérek növekedési rátája magas volt, igaz a nettó reálkereseteknél csökkenést regisztrált a KSH. Mivel emiatt a bértömeg-kiáramlás csökkenése mérsékeltebb volt, mint amire korábban számítottunk, ez volt a tényező, ami a fogyasztást a korábbi előrejelzésünkhöz képest pozitívan befolyásolta, így gyakorlatilag stagnált a legnagyobb belső felhasználási tétel.

A másik tényező, ami kedvezően hatott a fogyasztásra, hogy a háztartások tavaly jelentős transzferekhez jutottak. A magánnyugdíjpénztári reálhozamok kifizetése nagyjából 220 milliárd forintnyi, a személyi jövedelemadó csökkenés pedig 340 milliárd forintnyi összeget hagyott a szektornál. Ez tehát csaknem 600 milliárd forint, ami a háztartások jövedelmét gyarapította. Úgy gondoljuk, hogy ebből tavaly keveset fogyasztottak el, az idei évben viszont részben ezt az összeget is fogyasztásra költötték a háztartások. Számításaink szerint ennek megfelelően kissé emelkedett a fogyasztási ráta. Érdemben nem mozdult se föl, se le a fogyasztás szintjére vonatkozó előrejelzésünk, viszont a dinamikák kisimultak. Idén nem várunk jelentős visszaesést a fogyasztásban, jövőre viszont nem is prognosztizálunk érdemi emelkedést, nincs ugyanis olyan erős bázishatás, ami ezt okozná.

A másik, ami változott, az exportkereslet. Ez egy olyan mutató, ami a külkereskedelmi partnereink súlyozott növekedési rátáját számszerűsíti. Az index 2011 óta folyamatosan csökken, azonban továbbra is pozitív tartományban van. Nem szűkül az exportpiac, csak folyamatosan lassul a dinamikája. Ez a lassulás Magyarországra erősen hat, mivel a hazai export a szerkezetében túlsúlyban vannak az erős ciklikussággal jellemezhető termékek (gépek és szállítóeszközök). Ezek kereslete egyrészt konjunktúrafüggő, másrészt érzékenyen reagál a hitelezés akadozására. Mivel Nyugat-Európában is megfigyelhető a banki mérlegalkalmazkodás, ez érzékenyen érinti a hazai kivitelt, és ezért a külső impulzusok viszonylag erősen jelentkeznek a hazai exportban. A kivitel dinamikája érdemben lassult az elmúlt évhez viszonyítva. Negyedév/negyedév alapon ugyan az export csökkenését regisztrálták a második negyedévben, de úgy gondoljuk, hogy ez csak ideiglenes. Azzal számolunk, hogy ismét dinamizálódik a külső kereslet, ráadásul az exportot támogatják a nagyberuházások is, elsősorban a Mercedes, amelyek révén az exportpiaci részesedésünk is emelkedhet. (Tavaly 8,5 százalékos volt az exportdinamika, ez a Századvég Gazdaságkutató Zrt. szerint idén 2,2 százalékon éri el a mélypontját, majd a gazdaságkutató szerint jövőre ismét meghaladhatja az 5 százalékot.)

Ez nagyon bátor előrejelzésnek tűnik. Már csak azért is, mert az európai válság fejleményeit pokoli nehéz lehet megbecsülni előre, és mint Ön is mondta, erősen konjunktúrafüggő az export. Nem érzik nagyon bizonytalannak ennek a teljesülését?

Előrejelzéseket készíteni mindig nagyon nehéz, különösen, amikor ilyen jelentős bizonytalanság övezi a külső folyamatokat. Természetesen kellenek olyan hipotézisek, amelyek mellett ki tudjuk számítani a hazai gazdaság pályájának várható értékét. Mi minden előrejelzésünkben publikáljuk a külső keresletre vonatkozó feltételezésünket, vagyis bemutatjuk, hogy milyen külső keresleti pályával kalkuláltunk. Ennek a pályának a meghatározásában támaszkodunk a nemzetközi szervezetek prognózisaira. A nagy nemzetközi szervezetek előrejelzései nem térnek el érdemben egymástól: várakozásuk szerint a görög és a spanyol válság nem eszkalálódik egy magasabb szintre, ezért várhatóan jövő évre már elindul a gazdasági növekedés.

Emellett azt is fontos hangsúlyozni, hogy Magyarországnak nem csak az eurózóna a partnere, egyre nagyobb jelentőséggel bír a hazai kivitelben az újonnan csatlakozott országok részesedése, illetve vannak kis súllyal rendelkező, de nagy gazdasági dinamikával jellemezhető országok is a hazai exportban, amelyek a teljes Magyarországra irányuló exportkeresletet felfelé hajtják.

Említette Ön is, hogy nagyon erősen hitelfüggő az ország, és azt is tudjuk, hogy a térségben aktív bankok, amelyek többsége külföldi kézben van, keményen elkezdték visszafogni a hitelezést. Elképzelhető-e, hogy miután ez a folyamat még tart, jövőre még visszafogottabb lesz a hitelezés, emiatt pedig szintén veszélybe kerül az Önök előrejelzése?

A hitelezés alakulásában sok tényező játszik szerepet. A magyar bankoknál is jelen van a mérlegalkalmazkodás, a hitel/betét-mutató jóval magasabb volt a kívánatosnál az elmúlt időszakban, és ennek további csökkenése várható az előrejelzési horizontunkon. 2013-2014-ig azzal számolunk, hogy a nettó hitelfelvétel a vállalatoknál és a háztartásoknál is negatív lesz, vagyis a hitelállomány visszaesése folytatódni fog. Ezt tartalmazza az előrejelzésünk is. Ez elsősorban nem is a háztartásoknál probléma. A háztartások eladósodottsága nem alacsony, de nem is magas. Tehát azt gondoljuk, hogy nem lenne jó, ha a háztartások eladósodása nőne, viszont biztos a mostani nagyon gyors hitelleépülésnek komoly reálgazdasági hatása van. A háztartásoknál ezért érdemes lenne inkább lassítani ezt a mérlegalkalmazkodási folyamatot.

A vállalati hitelezés akadozása, illetve a negatív nettó pozíció sokkal nagyobb veszélyeket hordoz. A jelenlegi alacsony hitelvolument nagyrészt a kínálati korlátok determinálják. A szűk keresztmetszetet a banki hitelezési hajlandóság képezi. Tehát ha a bankok többet akarnának hitelezni, akkor lenne rá lehetőség. Ezt akadályozza a hazai és az anyabanki mérlegalkalmazkodás, és nyilván az is sokat számít, hogy Magyarországon jelenleg a bankok profitabilitása jelenősen elmarad a régióbeli szinttől.

Beszéltünk arról, hogy milyen tényezők bizonytalanítják el az előrejelzést. Az IMF/EU hitelmegállapodás megléte, vagy nem megléte mennyit számít ebben Önök szerint?

Névjegy     Balatoni András 2007-ben szerzett diplomát a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karán Regionális Politika és Gazdaságtan specializáción. Ezt követően az Ecostatnál helyezkedett el, ahol a fő kutatási területe a monetáris makroökonómia volt. A Századvég Gazdaságkutató Zrt.-nek alapítása óta alkalmazottja, kezdetben tudományos munkatársként, majd kutatási igazgatóként dolgozik a vállalatnál. Érdeklődési területe a hazai gazdaság ciklikus és trendszerű jellegzetességei, a nyitottságból, valamint az FDI-ból származó hasznok és költségek összevetése. Ezekben a témákban számos publikációt jegyez.

Ez elsősorban a költségvetési kamatkiadások soron érhető tetten. Ha nagyon kedvező feltételekkel tudnánk ehhez a forráshoz hozzájutni, akkor a kamatokra fordított összeg csökkenne. Egyébként szerintünk ezt a hatást túlbecsülték a 2013-as költségvetésben, nem látjuk, hogy valóban annyi megtakarítás képződhet a kamatkiadásokon, még ha gyorsan létre is jön egy hitel-megállapodás a nemzetközi szervezetekkel. Úgy gondoljuk, hogy ez egy kockázat a jövő évi büdzsében.

A gazdasági szférát tekintve pedig az a kockázat, hogy hiába csökken az irányadó ráta, ha nem akarnak hitelezni a bankok, és olyan magasra állítják be a kamataikat, hogy viszonylag kevés vállalatnak érje meg ezt a hitelt felvenni. Nem hiszem, hogy érdemi reálgazdasági hatása lenne rövid távon egy IMF-hitelnek.

Akik bírálják a kormány IMF-megállapodással szembenálló kommunikációját, és sürgetik a megállapodást, azok közül többen azt is mondják, hogy le kéne hívnunk az egész pénzt, így kivonulhatnánk az állampapírpiacról és évekig finanszírozhatnánk a piacinál sokkal alacsonyabb kamatokkal a lejáró adósságunkat. Mi a véleménye erről?

Nem lenne jó üzenet a piac számára, ha tényleg IMF-forrásból szeretnénk magunkat finanszírozni. A megállapodásra elsősorban azért van szükség, hogy a piaci finanszírozási költségeket csökkentse ezzel az állam. Ez inkább egy üzenet a piacnak, ami miatt a hazai eszközöknek a kockázati besorolása érdemben javulhat, és ez a kamatkockázati feláraink mérséklődésében manifesztálódna. Különben jelen pillanatban, ha figyelembe vesszük az amerikai Fed újabb lazítását és az EKB nem szokványos lépéseinek hatását, akkor minden bizonnyal csökkenni fognak a kamatszintek és az ország kockázatát jelző CDS feláraink is, azaz a kedvező befektetői hangulat miatt az eszközárak rövidtávú csökkenésére számítunk.

Az előrejelzésükben Önök is külön fejezetet szentelnek a Munkahelyvédelmi Akciótervnek, amiről egyelőre nagyjából annyit tudunk, hogy 250-300 milliárd forintba kerülne, arról viszont egyelőre nem láttunk még közelítő becslést sem, hogy mennyit hozna a konyhára? A Századvég Gazdaságkutató szerint megéri a program bevezetése?

A Munkahelyvédelmi Akciótervet egyelőre költségvetési szempontból elemeztük, és úgy gondoljuk, hogy ennek a finanszírozása még lépéseket igényel, hogy ne üssünk lyukat a jövő évi költségvetésben. Véleményünk szerint  további intézkedések nélkül nem tartható a hiánycél, a 2,2 helyett 3,4 százalékos deficit prognosztizálható. Nyilván az nem lehet, hogy a deficit ennyi legyen, így valamit mindenképpen kell lépnie a kormánynak.

Mindezeket figyelembe véve jó lépésnek tartják ennek a bejelentését?

Ennek a programnak nagyon sok része van. Egyrészt van, ami egyszerűsíti a vállalatok adózását, illetve csökkenti az adóterheit (kisvállalati adó, vállalkozói adó). Jó lépésnek tartjuk emellett, hogy csökken a szociális hozzájárulási adót bizonyos korosztályoknál. Mivel ez egy Munkahelyvédelmi Akcióterv, azt vizsgáltuk meg, hogy 2008-ról 2009-re, tehát amikor a gazdasági világválság átvonult Magyarországon, akkor melyik korcsoportokban nőtt meg foglalkoztatottak elbocsátásának a valószínűsége. Ennek a vizsgálatnak az lett az eredménye, hogy fiataloknak, tehát a 25 év alattiaknak az elbocsátási valószínűsége igazából nem magasabb, mint bármelyik munkavállalónak. Az igaz, hogy továbbra is alacsony a 25 év alattiak aktivitási rátája, azonban ez nem azért van, mert elbocsátják őket, hanem azért, mert nem alkalmazzák őket. Emiatt úgy látjuk, hogy ha ennek a tervnek a munkahelyvédelem a célja, akkor a fiatalokra történő kiterjesztése ebben a formában nem feltétlenül fontos. Kifejezetten veszélyeztetettek ugyanakkor az 55 év felettiek, így a rájuk vonatkozó szabálymódosítás csökkentheti a jelenlegi recesszió munkaerő-piaci költségét. Annak a valószínűsége, hogy az idősebbek elveszítik állásukat és kivonulnak a munkaerőpiacról érdemben megnőtt a 2009-es recesszió folyamán. Ennek a programnak tehát 55 éves kor fölött komoly munkahelymegtartó hatása lehet.

Túl vagyunk egy újabb kamatcsökkentésen, a magyar alapkamat most már csak 6,5 százalék. Ez amellett, hogy a jegybanki kommunikáció hitelességét kérdőjelezi meg, sokak számára növeli az aggodalmat az infláció miatt. A kamatcsökkentés támogatói viszont azt mondják, hogy a Magyarországon jelenleg tapasztalható magas infláció ellen a jegybank tehetetlen, azt ugyanis szezonális okok, a magyar nemzetgazdaságon kívül álló begyűrűzések és az adóváltozások okozzák. Ön hogy látja ezt?

Itt szerintem több félreértést is érdemes lenne eloszlatni. Először is a jegybanknak nincs lehetősége az inflációs és a reálgazdasági cél közötti átváltásra. Egyértelműen definiálja az új jegybanktörvény is a céloknak a prioritását és fontosságát. A legtöbb nyugat-európai országban megtörtént, hogy az infláció elleni védekezést nevezték meg a monetáris hatóság elsődleges céljának. A monetáris politikában rendkívül fontos a hitelesség, ezért egy független jegybankra bízzák az infláció kordában tartását, hogy a fiskális célok ne írják fölül az alacsony inflációnak a jelentős jóléti hasznát.

Mi úgy látjuk, hogy jelen pillanatban is érdemi inflációs kockázatok vannak a magyar gazdaságban. Az idei 1 százalékos recesszió ellenére az infláció rendkívül magas szinten áll. Való igaz, hogy azon termékeknek, amelyek nagyon keresletérzékenyek – mint a piaci szolgáltatások, vagy az ipari termékek – már most is viszonylag alacsony az áremelkedési rátájuk. Azonban a hazai fogyasztói árindexet állandó impulzusok érik. Ilyen volt az elmúlt években Áfa és a jövedéki adó emelése, ami azonnal megjelenik a fogyasztói árakban, valamint az olajársokk, vagy a feldolgozatlan élelmiszerek által okozott áremelkedés is. Mindez azt is eredményezheti, hogy az inflációs várakozások magasabb szinten ragadnak.

Nagyon érdekes megfigyelni, hogy az elmúlt másfél évtizedben miképp sikerült  leszorítani a hazai inflációt, az utolsó lépést azonban nem sikerült megtenni: a jelenlegi 5-ről nem sikerül 3 százalékra csökkenteni tartósan a rátát. Persze mindig vannak megugrások és impulzusok, ez nem is kérdés. Ennek a kezelésére adott jegybanki válasz, hogy a döntéshozók nem az aktuális, hanem 5-8 negyedévre előre jelzett inflációt célozzák. Mikor a fent említett ársokkok megjelennek, azokra nem kell azonnal reagálnia, csak azt kell figyelnie, hogy hosszabb távon milyenek a kilátások, és ezen az időhorizonton elérje az inflációs célját. Tehát minden egyes kamatdöntés egy hosszabb távú stratégia része kell, kellene hogy legyen.

Kutatóként, előrejelzőként melyik az a terület, amit nagyon szeret, illetve van-e olyan, amit nem kedvel, esetleg egyenesen utál?

Elég sok témában írok cikkeket, most például Tóth G. Csabával írtunk egy cikket a hazai adósságszabállyal kapcsolatban, ami az októberi Közgazdasági Szemlében fog megjelenni. Érdeklődöm az adósság, monetáris politika kérdései iránt. Emellett sokat foglalkoztam az egyes országok a növekedési, fejlesztési modelljeivel. Izgalmas kérdés, hogy mennyit profitál egy hazánkhoz hasonló kis, nyitott gazdaság multinacionális vállalatok megjelenéséből. De hogy mi az, amit nem szeretek? Hát ilyen nem nagyon van. Kutatási témában biztosan nincs. Minden kutatás jó, aminek megvan a megfelelő háttere, amire megvannak a megfelelő emberek. A közgazdaságtan egy nagyon szép, de nehéz tudomány is, ezért nincsenek egyszerű válaszok. Ezeknek a nem egyszerű, vagy egy kicsit árnyalt válaszoknak a megfogalmazása nagyon sok időt és energiát igényel. Ha ezt az időt és energiát rászánjuk, akkor biztos érdekes és hasznos cikkek, publikációk és kutatások fognak belőle kisülni.