|
| Az új kanadai külügyminiszter, Francois-Philippe Champagne (jobb szélen), Federica Mogherini, az EU akkori külügyi főképviselője és Wang Yi kínai külügyminiszter társaságában a G20 csúcson Japánban idén November 23-án. EPA/FRANCK ROBICHON |
Nem sok figyelmet keltett Európában, hogy két éves tevékenység után november 20-án váratlanul kirúgták Kanada neokonzervatív külügyminiszterét, Chrystia Freelandet és utódjának egy Kína-barát üzletembert, Francois-Philippe Champagne-t nevezték ki Ottawában. Pedig Freeland az első vonalban harcolt Venezuela kormányának megdöntése érdekében és komoly nyomás alá helyezte Kínát az ujgur kérdés kapcsán.
Pedig minden olyan forradalmi volt
Az ukrán felmenőkkel rendelkező Freeland ráadásul már kinevezése előtt olyan vehemenciával kritizálta Moszkvát, hogy kitiltották Oroszország területéről.
A jelenlegi, Trudeau-kormányzat 2017-ben határozta el, hogy 2027-ig 70 százalékkal tornássza fel Kanada katonai költségvetését. Az új védelmi politikát bemutató beszédében Freeland akkor Kína fölemelkedését a globális stabilitásra leselkedő veszélynek nevezte, amely aláássa a Washington által dominált, „szabályokon alapuló nemzetközi rendet”.
Egy éve a vezető kanadai lapok még örömujjongásba törtek ki annak kapcsán, hogy a Huawei alvezérének felettébb kérdéses jogalapú kanadai őrizetbe vétele páratlan válságba sodorta Ottawa és Peking kapcsolatait. A neokonzervatív National Post akkor egyenesen bűnözői természettel vádolta meg a kínai vezetést.
Aztán jött a feketeleves
De válaszul a kínai elhárítás három kanadai állampolgárt tartóztatott le és Peking hónapokig még csak nem is volt hajlandó tárgyalni a sorsukról a kanadai hatóságokkal. Egyikük ráadásul egy magyar felmenőkkel rendelkező egykori diplomata, Michael Kovrig. Peking egyben leállította a kanadai marhahús és sertéshús importját is mondvacsinált okokra hivatkozva.
Kína aztán a politikai nyomás további fokozása érdekében idén nyáron hazahívta nagykövetét is Ottawából, szeptemberben pedig éles hangú közleményben magyarázatot követelt Kanadától, amikor annak egy fregattja (HMCS Ottawa) áthajózott a Tajvani-szoroson.
|
| Káncz Csaba |
Valóban idén őszre olyan szintre emelkedett a politikai- és üzleti körök nyomása Trudeau miniszterelnökre a konfrontatív Kína-politikája kapcsán, hogy lépnie kellett.
Francois-Philippe Champagne kinevezését Kína azzal honorálta, hogy új nagykövetet küld Ottawába. Kanada pedig Dominic Barton személyében egy olyan üzletembert küld most Pekingbe nagykövetnek, aki korábban sokat dolgozott a kétoldalú üzleti kapcsolatok javításán.
Közelebb Eurázsiához
Champagne külügyminiszter már régóta a korábbi miniszterelnök, Jean Chretien támogatottja – ő 2014-ben kapta meg az Oroszország Barátja kitüntetést. Az új külügyminiszter hivatalba lépésével párhuzamosan Kanada egyben a palesztin államiságot támogató külpolitikai kurzust kezdett Izraellel szemben.
Champagne dolgozott az európai nukleáris szektorban és évekig segítette a kínai ipari fejlődést. Egy 2017-es interjújában a kínai állami televízióban pedig dicsérte Pekinget annak kapcsán, hogy stabilitásra törekszik és támogatja a szabályokon alapuló nemzetközi rendet.
A próbálkozás életveszélyes kockázattal jár. 
