Felmerül a kérdés, miért csak most kerül erre sor, amikor már 50 éve közel hangsebességgel utaznak az utasszállítók? A válasz egyszerű: korábban sokat fogyasztottak a gépek, nem tudtak elég üzemanyagot vinni ekkora útra. Most azonban üzembe állt a Boeing 787-9 Dreamliner, amely feleannyit fogyaszt, mint a Boeing 747-es.
Eddig csak egy ilyen hosszúságú járat volt: a Qatar Airways Doha-Auckland járata, de van már több járat is, melynek hossza meghaladja a 14 ezer kilométert. A Singapore Airlines tervezi, hogy megindítja a Szingapúr és New York közti, 15 300 kilométeres járatot, miközben az Airbus az A350-es modellt fejleszti tovább, hogy megtehessen 18 000 kilométert, amivel már a Sydney-London utat is meg lehetne tenni. Ennél többre pedig érdemben nincs szükség, miután a földön lévő két legtávolabbi pont közti távolság 20 ezer kilométer.
Az egyetlen gond ezekkel az utazásokkal, hogy a hosszú repülési idő miatt a szűk helyre beszorított utasuknak meglehetősen megviselők. A Singapore Airlines azért állította le korábbi new york-i járatát, mert 19 órás volt, és ezt egyszerűen nem bírták az utasok, legalábbis az economy osztályon. A haladási sebességet pedig limitálja hangsebesség, így a gépek hátszéllel is csak legfeljebb 1000 km/h sebességgel haladhatnak, ellenszélben viszont sokkal rosszabb a helyzet, így 850-900 km/órás átlagsebességnél többet nem tudnak kihozni. A hangsebesség fölötti polgári repülés egyelőre szünetel a Concorde leállítása óta.
Rossz esetben a forint és a BUX is megsínyli majd a választásokat
