|
| Varga Mihály (Forrás: MTI Fotó, Soós Lajos) |
A cikk eredetileg a G7-en jelent meg.
A jelek szerint a kormányzati fociláz már Varga Mihályt is megfertőzte, legalábbis a labda iránti rajongásáról eddig nem ismert pénzügyminiszter a totóra hajazó 13+1 pontba csomagolva ismertette az intézkedéseket (sajnos a mi számozási rendszerünket nem ilyen szemléletben programozták):
- Két százalékponttal csökken idén júliustól a szociális hozzájárulási adó (szocho), 17,5 százalékra. Ez idén 144, jövőre 156 milliárd forintot hagy a vállalkozóknál.
- A kisvállalati adó (kiva) mértéke 13-ról 12 százalékra csökken januártól, ez 5 milliárd forint bevételkiesést jelent a költségvetésnek.
- Az adóadminisztráció egyszerűsítése részeként összevonnak több járulékot.
- Eltörlik az adófeltöltést, ami eddig decemberben jelentett kötelezettséget például a társasági adóban.
- Nulla százalékra csökkentik a 7,5 százalékos reklámadót 2022. december 31-ig. (Vagyis felfüggesztik ezt az adót, az nem világos, hogy mikortól.) Idén a kormány ebből 15 milliárd forintos bevételt várt.
- A szálláshely áfája 18 százalékról 5 százalékra csökken (de bejön a 4 százalékos turizmusfejlesztési hozzájárulás ebben a körben).
- A kistelepüléseken 5 millió forint erejéig továbbra is biztosítják a használt otthonok bővítését, új otthonok vételét terhelő áfa visszaigénylését.
- 2019 őszétől munkásotthonok céges megvalósítását is támogatják.
- A fejlesztési adókedvezmény most 500 millió forint feletti fejlesztésre jár, ez az érték három lépésben csökkenne, kisvállalkozásoknál 50, közepeseknél 100 millióig.
- A Garantiqa Hitelgarancia Zrt. tőkéjét 10 milliárd forinttal emelik meg.
- Hasonló lépés lesz az Agrár-vállalkozási Hitelgarancia Alapítványnál is, 5 milliárd forinttal.
- Az öntözési rendszer kiterjesztésére 10 éves programot irányoz elő a kormány, ennek során évente 17 milliárd forintot fordít majd a hazai öntözési rendszer fejlesztésére.
- A kutatás területén a fejlesztési forrásokat 32 milliárddal emelik a kkv-k részére.
- Végül a csomag részeként bevezetik a Magyar Állampapír Pluszt.
Ehhez a tálaláshoz már csak azért is kreatívnak kellett lenni, mert vannak olyan intézkedések – például a szocho csökkentése, valamint az új állampapír kibocsátása –, amelyek már eddig is ismertek voltak.
A fő szervező elem elvileg tehát az, hogy ezek az intézkedések akkor is segítik fenntartani az első negyedévben 5,2 százalékkal gyarapodó gazdaság lendületét, ha a magyar gazdaság szempontjából fontos exportpiacokon csökkenne a kereslet. Ennek esélye valóban nem elhanyagolható, hiszen az amerikai-kínai kereskedelmi háborúnak – legfőképpen a kínai gazdaság esetleges gyengélkedése nyomán – lehet ilyen hatása. Ráadásul egyelőre az EU és az USA között sem lehet kizárni a kereskedelmi viták elmérgesedését.
Úgy tűnik azonban, hogy némileg ötletszerűen kerültek egymás mellé a programpontok. Az adóadminisztráció egyszerűsítése és az adófeltöltés eltörlése inkább az – amúgy szintén gyakran emlegetett – versenyképesség-javító intézkedések közé tartozik, hiszen könnyebbé teszi a vállalkozások életét, de ettől önmagában még nemigen nő gyorsabban a GDP. A kutatás-fejlesztés felpörgetése ezt segítheti, de valószínűleg hosszabb időtávon, mint a gazdaságvédelmi akcióterv kitekintése. (Persze csak akkor, ha érdemi munkát végeznek, nem csak elkutatják a pénzeket.)
A 14 pontnak legfeljebb a felére lehet azt mondani, hogy a megcélzott páréves időtávon érdemben hozzájárul a gazdaság növekedéséhez. A szocho csökkentése mindenképpen ilyen, hiszen ezáltal nem a munkáltatóknak kell viselniük a vélhetően továbbra is dinamikus bérnövekedés összes terhét, és a magyarországi beruházást mérlegelő vállalatok döntésére is hatással lehet. A kiva csökkentése jóval szűkebb kört – 40 ezer vállalkozást – érint, mindenesetre a megmaradó pénzt ők is elfogyaszthatják vagy beruházásra költhetik. Még speciálisabb ügy a reklámadó, amely nagy szolgálatot tett a nem kormánypárti média kivéreztetésében, a magyar reklámpiac egyre nagyobb részét uraló Facebookon és Google-ön azonban képtelen volt behajtani a kormány.
A szálláshelyek áfájának csökkentése a fejlesztések mellett abban segíthet, hogy az árérzékeny külföldi turisták számára továbbra is vonzó legyen Magyarország. Igaz, a vendéglátásban a hasonló lépés után tapasztaltak alapján ez aligha jelenti azt, hogy olcsóbbak lesznek a szállások. (A gyengülő forintnak viszont már lehet ilyen hatása, de az nem a kormány, hanem a jegybank fennhatósági területe.) Ám már az is eredmény, ha az emelkedő béreket nem kell áremelésből kigazdálkodniuk a szállásadóknak.
A kistelepülési lakásépítések áfa-visszatérítése a falusi csokkal együtt ezeken a településeken minden bizonnyal fenntartja az építőipari lendületet – már ahol van ilyen -, de ahhoz kevésnek tűnik, hogy országos szinten a lakásépítések száma ne essen vissza a kedvezményes áfa kivezetése miatt. Maradva a vidéknél, az öntözés fejlesztése páréves távlatban segít majd kiegyenlíteni valamelyest az időjárás miatt szélsőségesen kilengő mezőgazdasági teljesítményt. Az persze kiszámíthatatlan, hogy éppen jövőre vagy két év múlva szükség lesz-e az új öntöző berendezésekre.
A munkásotthonok céges megvalósításának támogatása a munkaerőhiány enyhítésén keresztül segíthet, de az ilyen beruházások számát nehéz megjósolni. A hitelgarancia megtolása is közvetett módon hat, de ebben a tekintetben jelentősebb (lesz) az olyan jegybanki programok hatása, mint az NHP Fix és a növekedési kötvényprogram.
A plusz egy pont megintcsak kilóg a többi közül, hiszen cégeket nem is érint, és egyáltalán nem látszik, hogy miért növelné a gazdasági növekedést. Sőt, ahogy az Index írta Forián-Szabó Gergely, az Amundi befektetési szakemberének véleménye alapján, a megtakarítási kedv növelésével – és így a fogyasztás visszafogásával – még hűtheti is a gazdaságot.* Ami hagyományosan a jegybank feladata lenne a mostanihoz hasonló időkben, az MNB azonban inkább szintén a növekedés magas fordulatszámon tartását igyekszik segíteni a már említett eszközökkel (NHP fix, növekedési kötvényprogram, gyenge forint), valamint a továbbra is alacsony kamatszinttel. Valójában ezek erőteljesebb élénkítő eszközök, mint a most bejelentett 13+1 pont, a szocho-csökkentést leszámítva.
Ez a hozzáállás nem meglepő, ha arra gondolunk, hogy a hétszázalékos gazdasági növekedés 1998-as megálmodója vezeti a jegybankot, így most Varga Mihállyal ketten tapossák a gázpedált. A pénzügyminiszternek van még további erőtartaléka is: ha tényleg foggal-körömmel ragaszkodik a kormány a 4 százalék feletti növekedéshez, valószínűleg lesz még további költségvetési mozgástere a kormányzati költekezésnek, így akár „gazdaságvédelmi akcióterv 2.” is jöhet, a tegnap bemutatott, 2020-ra 300 milliárdosra becsülhetőnél nagyobb elköteleződéssel. A mostani csomag ugyanis valószínűleg csak akkor lenne elég a 4 százalékos növekedés biztosításához, ha csak néhány tizedszázadék hiányzik.
Ezek mellett a következő két-három év nagy kérdése lesz, hogy milyen ütemben érkeznek az uniós források (és egyáltalán mennyit kap majd Magyarország a következő ciklusban), hiszen nagy megakadás esetén a magyar költségvetés sem bírja a végtelenségig az előfinanszírozást.
(G7)
