|
| Kínai katonák készülnek a katonai parádéra. EPA/NAOHIKO HATTA / POOL |
Október elsején lesz 70 éve, hogy megalakult a Kínai Népköztársaság. Ez egyben fontos mérföldkőnek számít a a 89 millió tagot számláló Kínai Kommunista Párt (KKP) számára is, amely 2021-ben ünnepli majd megalapításának centenáriumát.
Egyes évfordulók a KKP számára különleges jelentőséggel bírnak és integráns részei a párt azon narratívájának, amely szerint a KKP jólétet és felemelkedést hozott a köznép számára. Más évforduló, mint például az 1989-es Tienanmen téri diáklázadás leverése tabunak számít, és az iskolai történelemkönyvekben sincsen róla egy szó sem.
A mostani ünneplésbe sötét fellegként úszik be számos probléma, amelyre külön-külön vessünk egy pillantást:
- A hongkongi tüntetések már négy hónapja tartanak, komoly kihívást jelentve a KKP számára általában és Hszi Csin-ping elnök számára különösképpen. Peking nem akar durva eszközökkel fellépni, hiszen Hongkongban 60 konzulátus működik és egyben több, mint 8500 multinacionális vállalat regionális központja is ott székel. De a KKP az elmúlt órákban válaszlépéseket helyezett kilátásba, ha az amerikai törvényhozás elfogadja azt a törvénytervezetet, amely évenkénti felülvizsgálatot vezetne be a hongkongi kereskedelmi- és üzleti kapcsolatokban.
- Tajvanon jövő januárban tartják a következő elnökválasztást, márpedig a hongkongi események miatt Caj Jing-ven függetlenség párti elnökasszony újraválasztási esélyei jelentősen megerősödtek. Egy júliusi felmérés szerint a megkérdezettek 88,7 százaléka elutasította az ’egy ország-két rendszer’ elvet, holott ez az arány januárban még csak 75,4 százalékon állt. Az elmúlt hónapokban egy tényleges Hongkong-Tajvan demokratikus politikai tengely erősödött meg, amely dührohamot vált ki Pekingben. A tajvani újraegyesítési tárgyalások egyre ködösebb távolba vesznek – nem tekinthető véletlennek tehát, hogy tegnap Kína egy óriási kétéltű csapatszállító hadihajót avatott fel.
-
De a KKP számára a legkomolyabb kihívást a kibontakozó hidegháborús konfliktus jelenti az USA-val. Mindezzel éppen akkor kell konfrontálódniuk, amikor azok a tényezők, amelyek eddig fűtötték a kínai gazdasági csodát – mint a nagy és fiatal munkaerő állomány, a gyors urbanizáció, az óriási infrastrukturális fejlesztések, a globalizáció – egytől egyig kifulladni látszanak. Washington ráadásul véget vet az eddigi könnyed kínai csúcstechnológiai hírszerzésnek az angolszász világban. Mi több, az USA és Ausztrália arról egyezett meg a napokban, hogy elveszik Kína „fejlődő ország” besorolását, és helyette az „új fejlett állam” (newly developed country) kategóriába minősítik fel – komoly kihatásokkal a kínai állami vállalatok központi támogatására. Noha Kína a világ második legnagyobb gazdasága, de 2018-ban az egy főre eső GDP-je a Világbank adatai szerint csupán 9608 dolláron állt, szemben az USA 62 606 dollárjával és Ausztrália 56 352 dollárjával.
Káncz Csaba
