Sallert kapott
A hazai valuta 310 körül kezdte az évet az euróhoz képest, ezzel nem is tért el az előző három évben megszokott árfolyamszinttől. Január folyamán még erősödött egy kicsit, ezt követően gyengült, majd áprilisban újra visszatért a 310-es szintre. Itt azonban hirtelen történt valami: masszív gyengülés következett, amely június végéig tartott, és végül soha nem látott szintre, eurónként 330-ra került az árfolyam.
|
| Euró/forint, 2018 |
Ezt követően abban lehetett bízni, hogy ez egy egyszeri, a térség devizáit sújtó eladási hullám volt, és majd helyreáll az árfolyam, de nem így történt. Augusztus elején volt egy kísérlet a komolyabb erősödésre, de a 320-as szinten a folyamat elakadt, és ezt a szintet azóta sem sikerült elérni: 320 és 325 között ingadozott az árfolyam, jelenleg 321-322 között van.
Alulértékeltség
Normális körülmények között, reálisan értékelt valuta mellett azt mondhatnánk, hogy ennyi mozgás bőven kijár egy szabadon lebegő valutának, nem is foglalkoznánk a kérdéssel. Az év eleji és a mostani árfolyam között 4 százalék az eltérés, ennyi az éves gyengülés. Csakhogy a forint alulértékelt, és ez különösen a béreknél okoz nagy gondot, az itthon vásárlóerőt tekintve már nem is annyira drámaian alacsony bérek euróban még mindig igen alacsonyak. Az éves 10-12 százalékos béremelkedésből az árfolyamgyengülés 4 százalékot elvett, ennyivel lassabban közeledtünk a nyugat-európai bérekhez.
Ez igen komoly probléma, mert a munkaerőhiány egyre nagyobb és egyelőre akkora a bérlemaradás, ami mellett a fiatal munkavállalók még sokan távoznak, a kint dolgozók pedig még nem térnek vissza tömegesen. A KSH adatai szerint a közmunka nélkül számolt nettó átlagkereset 224 ezer forint volt, ha a családi kedvezményt is figyelembe vesszük, nagyjából 233 ezer forint. Ez a jelenlegi forintárfolyammal számolva 698 illetve 718 eurót jelent, miközben a német adat 2300 euró, de még az olasz is 1750. A számok önmagukért beszélnek, a német bérek harmadát sem érjük el, és az olasznak is csak a 40 százalékán állunk.
Mérlegtöbblet
A legérdekesebb ebben az, hogy csak részben az alacsony béreknek köszönhető a lemaradás, legalább ugyanolyan mértékben az alulértékelt forintnak. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy ha alulértékelt a fizetőeszközünk, akkor miért nem erősödik?
Nos, az alulértékelt fizetőeszközök által kiváltott egyik jellemző következmény, a kereskedelmi mérleg nagy többlete fennáll (idén ugyan a beruházási célú import miatt ez csökkent, de a várakozások szerint a beruházások termőre fordulása után az export meglódul, újra nagy többlet lesz). Ha pedig nagy a többlet, sokkal több eurót érkezik a piacra, mint amennyit az importőrök megvesznek, és ilyenkor óhatatlanul erősödnie kellene az árfolyamnak.
Forintosítás
Ez azonban nem történik meg, köszönhetően leginkább, hogy nagy ütemben zajlik az államadósság euróról forintra váltása. A lejáró devizakötvényeket csak kis részben újítjuk meg, helyette a lakosság által nagy mennyiségben vásárolt államkötvényekkel finanszírozzuk az adósságot. Ehhez pedig rengeteg deviza kell, legalább annyi, amennyit a kereskedelmi mérleg többlete hoz, esetleg még több is.
Így már érthető, hogy tendenciájában nem tud erősödni a forint, bár azt nem tudjuk, hogy az idei gyengülés is ezzel függhet-e össze. Kétségtelen azonban, hogy az állam devizaadóssága így egyszer csak elfogy (azt tudjuk, hogy aránya már jócskán 20 százalék alatt van, miközben a csúcson 50 volt), és akkor végre nem kell erre több deviza, ha fennmarad a kereskedelmi mérleg nagy többlete, óhatatlanul erősödni fog a forint.
A jövő
A kérdés már csak az, hogy erre 2019-ben sor kerülhet-e. Az év során még nem fogy el a devizaadósság, de nem is biztos, hogy teljesen meg kell szűnnie, mondjuk, 10 százaléknyi miért ne maradhatna? Ha az állam nem forszírozza tovább a folyamatot, akkor megindulhat a forinterősödés jövőre, de sokkal nagyobb az esélye, hogy erre inkább csak 2020-ban kerül sor, amikor már valóban alig marad devizaadósság.
Megerősödött Amerika szerepe. 
