2014. július 15. után az új szabályozás rendezte ugyan a korábbi helyzetet, de továbbra sem átlátható - ismertette az uniós főtanácsnok indítványát az Európai Unió luxembourgi székhelyű bírósága.
Maciej Szpunar főtanácsnok indítványában hangsúlyozta, komoly átláthatósági problémák merültek fel az online szerencsejátékok szabályozásával, ugyanis a koncessziós jog odaítélésére jogosult magyar hatóság - amely akkor sem köteles kiadni az engedélyt, ha a kérelmező teljesítette a megbízható szerencsejáték-szervező státusz megszerzéséhez szükséges feltételeket - olyan széles mérlegelési mozgástérrel rendelkezik, amely nem biztosítja az objektív és előzetesen ismert kritériumokon alapuló pályáztatási eljárás lebonyolítását.
Jogos a felháborodás?
Az ügy előzménye, hogy Magyarországon online szerencsejátékokat engedély nélkül nyújtó és ezért szankciókkal sújtott máltai cég (Unibet International Limited) keresetet indított 2014 nyarán, mivel állítása szerint a magyar hatóságok megsértették a szolgáltatásnyújtás szabadságának elvét azzal, hogy egy egyébként Magyarországon nem tiltott tevékenységet azért nem végezhetnek jogszerűen a cégek, mert az ehhez szükséges koncessziós szerződés megkötésének alapját képező nyilvános pályázatot nem írták ki.
Muszáj volt változtatni
Az uniós bíróság emlékeztetett, Magyarországon 2014. július 15-e előtt megbízható szerencsejáték-szervezőnek azok a gazdasági szereplők számítottak, amelyek legalább tíz éven keresztül folytattak Magyarországon szerencsejáték szervezésére irányuló tevékenységet, és emellett legalább 200 millió forint összegű jegyzett tőkével rendelkeztek.
2014. július 15-től azok a gazdasági szereplők minősültek megbízható szerencsejáték-szervezőnek, amelyek egyrészről legalább három éven keresztül folytattak ilyen tevékenységet az annak végzéséhez szükséges engedélyt kiállító tagállamban, másrészről pedig legalább 50 millió forint jegyzett tőkével rendelkeztek.
A főtanácsnok álláspontja szerint a megbízható szerencsejáték-szervezőket illetően a legalább tízéves magyarországi működésre vonatkozó feltétel hátrányos megkülönböztetés volt, mivel szisztematikusan előnyben részesítette a Magyarországon letelepedett szervezőket az unió területén máshol letelepedett szervezőkhöz képest. Miután e diszkriminatív feltétel védelmében Magyarország nem hozott fel egyetlen igazoló okot sem, a főtanácsnok szerint a 2014. július 15-e előtti szabályozás nem megengedhető módon korlátozta a szolgáltatásnyújtás szabadságát.
Nem az állampolgársága és nemzetiségi hovatartozása. 
