ÁFA-törvény: nem lesz olcsó az EB ítélete

2011. július 28-án közzétett döntése alapján az Európai Bíróság először marasztalta el Magyarországot ún. kötelezettségszegési eljárás keretében. Hegedüs Sándor az RSM DTM Zrt. adópartnere szerint ebből kifolyólag az államháztartásnak egy egyszeri, akár százmilliárd forintot is elérő kiadással kell számolnia.

A Bizottság beterjesztett érvelése szerint – melyet a Bíróság elfogadott -, mivel az áfa fizetési kötelezettség főszabály szerint az ügylet teljesítésének időpontjában keletkezik függetlenül attól, hogy a fizetés megtörtént-e, megbomlik az áfa rendszer egyensúlya, ha az áfa levonási jogot, illetve ezen túlmenően az áfa visszaigénylés jogát egyéb feltételekhez szabják, amilyen például a megfizetettség is. Mindez terhet jelent a gazdasági szereplőkre, csökkenti azok likviditását.

A magyar jogalkotás eszköztárát korlátozta a Bíróság azon megállapítása is, hogy az áfa direktívában az áfa visszatérítés szabályaira vonatkozó tagállamok számára megengedő rendelkezés csak az eljárásjogra vonatkozik az anyagi jogra nem. Praktikusan ez azt jelenti, hogy nincs lehetőség az áfa visszatérítést feltételekhez kötni (mint korábban például az árbevételi küszöb, vagy tárgyi eszköz beszerzés feltételül állítása, vagy az ez esetben bírált megfizetettség), legfeljebb az eljárás módjának szabályozására van lehetőség. Ilyen lehet akár az áfa kiutalási határidejének kitolása 30, illetve 45 napról. Mindazonáltal a bírósági ítélet itt is mérsékletre int - a visszaigényelt összeg kiutalására ésszerű határidőn belül kell sort keríteni.

Előzmények: az Európai Bizottság még 2007-ben indított Magyarország ellen eljárást annak érdekében, hogy a magyar szabályozásból kikerüljön az - az egyébként 2000 óta élő - rendelkezés, mely szerint a meg nem fizetett beszerzésekhez kapcsolódó áfa ugyan levonható, de nem visszaigényelhető egészen addig, míg a számlák megfizetésére sor nem kerül. Ez a rendelkezés a Bizottság álláspontja szerint csak akkor jogsértő, ha a ki nem fizetettség miatt a visszaigénylés több bevallási időszakon keresztül késlekedik.

A fentiekre való tekintettel az államháztartásnak egy egyszeri, akár százmilliárd forintot is elérő kiadással kell számolnia. Hogy ez a kiadás melyik költségvetési évet érinti az jelentős mértékben függ attól, hogy az Országgyűlés mikor és milyen formában fogja a kapcsolódó törvénymódosítást elfogadni. A törvénymódosítás nem húzható vég nélkül, mivel az újabb eljárást, majd bírósági ítéletet vonhat maga után, melynek során már a bírságfizetési kötelezettség is felmerülhet. Mindazonáltal az eltérő bevallási időszakok (havi, negyedéves, éves) eleve széthúzhatják a kiutalások időpontját, hiszen nem mindegy, hogy a bevallás esedékességét követő – jelen szabályok szerinti – harminc, illetve negyvenöt nap számítása mikor kezdődik.

További kérdés, hogy a későbbiekben a jogalkotó igyekszik-e az egyszeri hatást késleltetni azzal, melyet a Bíróság döntés is fenntarthatónak ítélt, hogy a számlák ki nem fizetettsége az első időszakban még csökkentheti a visszaigényelhető áfa összegét, vagy ezt a korlátot teljesen kiiktatja. Előbbi esetben szintén eldöntendő, hogy az időszakok számításába már beleszámítanak-e a folyó időszakok, vagy azok figyelését csak a törvény hatályba lépése után kell megkezdeni. Bármilyen megoldás is születik az megállapítható, hogy az áfa visszaélések várható megnövekedésének visszaszorítására az Adóhatóságnak fel kell készülnie.