Privátbankár: A napokban azt nyilatkozta, hogy, ha tetszik, ha nem, a földtörvény, így az abban lévő korlátozások életbe lépnek május 1-én. Ezzel végleg elszállt annak a lehetősége, hogy osztrák kollégájával egyeztessen a kérdésben?
Fazekas Sándor: A földtörvény hatályba lép, akkor is, ha támadják néhányan, akkor is, ha kritizálják, vagy bejelentenek, feljelentenek bennünket különböző fórumokon. Ez egyébként nem akadálya annak, hogy kétoldalú megbeszélések legyenek, akár az osztrák agrárminiszterrel is, de egyelőre nem látom aktualitását, hiszen elég komolyan támadta Magyarországot, illetve a földtörvényt. A földhaszonélvezőket védte, akiknek nem titkolt céljuk az volt, hogy haszonélvezeti megállapodást kössenek és földtulajdont szerezzenek Magyarországon. Ez viszont eléggé zsebszerződés-gyanús dolognak tűnik. Ezért is rendeltem el vizsgálatot négy nyugat-dunántúli megyében, Győr-Moson-Sopron, Vas, Veszprém és Zalában, hogy mérjük fel, kik azok, akik ilyen csalárd üzlettel próbálkoznak.
Zárójelben jegyezném meg, hogy voltak olyan magyar gazdák, akik megpróbáltak földet venni Ausztriában, de a tartományi szinten megalkotott szabályok olyan szigorúak, hogy esélyük sem volt. Így azt gondolom, elég pikáns, hogy Ausztria teszi szóvá, hogy nálunk milyen szigorú szabályok vannak. Sőt, míg odahaza betartatnak minden szabályt az ott élőkkel és a turistákkal is, addig külföldön valamiféle mentességet, illetve kerülőutakat akarnak szerezni. Én biztos vagyok abban, hogy meg tudjuk védeni a földtörvényt, hiszen az abban lévő rendelkezések összhangban vannak más európai országok gyakorlatával és az Uniós irányelvekkel is. Ha mégis vita lesz, akkor állunk rendelkezésre, le fogjuk folytatni a vitákat.
PB: Mire számítanak egyébként, lesz ebből vizsgálat uniós szinten, hiszen az Európai Bizottság ezt ígérte osztrák kollégájának?
FS: Én nem jósolok ebben a kérdésben, természetesen ha lesz vizsgálat, állunk elébe.
PB: Az említett négy megyében indult vizsgálatoknak mikor lehetnek eredményei?
FS: Nem szabtam határidőt, mert azt kell majd először látni, hogy milyen tapasztalataink lesznek az ügyben. Egyelőre ugyanis nem ismert, hogy milyen mennyiségű joganyagot kell átnézni. Az osztrákok 200 gazdáról és 200 ezer hektár földről beszélnek. Most már szeretném látni a gazdákat, meg azt a rengeteg földet. Idézőjelbe téve a gazdákat, mert lehet, hogy odahaza gazda, de itt spekuláns, aki trükkös módszerekkel próbálja kijátszani az itteni törvényeket, tehát csalást követ el.
|
| Fazekas Sándor |
PB: A zsebszerződések és spekuláció elleni fellépést nem nagyon kritizálták a hazai szereplők. Akivel beszéltem, azt mondta, egyetértenek a földek magyar kézben tartásával. És itt el is érkeztünk a helyi földbizottságok kérdéséhez: a földvásárlásokat ők hagyják majd jóvá. Ön azt nyilatkozta, hogy már elfogadták a kormányrendeletet, amely a testületek megalakulását szabályozza. Ez a rendelet még hiányzott. Mit lehet róla tudni?
FS: A helyi földbizottságok a földtörvény alapján jönnek létre. A feladatuk az, hogy véleményezzék az adásvételi szerződéseket. Egy hatósági előkészítő munka után tudnak a vétójogukkal élni akkor, ha mondjuk zsebszerződés-gyanút, vagy csalárd szándékot sejtenek. A kormányrendelet alapján május elsejével fognak munkába állni. A tagokat áprilisban választják meg és az adott településen lévő mezőgazdasági terület nagyságától függ, hogy hány tagja lesz a bizottságnak. Ezer hektárnál kevesebb terület esetén háromfős lesz a testület, 15 ezer hektár fölötti területnél pedig 9 főből áll majd a bizottság.
Az önkormányzat mellett dolgoznak majd, tehát a gazdák névjegyzékét a jegyző állítja majd össze. Rajtuk keresztül tulajdonképpen a helyi gazdákat képviselve, a helyi gazdák foglalnak majd állást ezekben a fontos kérdésekben. Az adásvételeknél mondanak véleményt. Voltak itt is kritikák, hogy legyen-e vagy sem ilyen testület. Ennek ellenére voltak olyanok, akik szükségtelennek tartották, hogy bekerüljön a törvénybe, de szerintem nagyon fontos demokratikus eleme a jogszabálynak. Így a gazdák is véleményt tudnak majd mondani a kérdésben.
PB: Ez igaz. De a kritikák nagy része arra vonatkozott, hogy milyen szempontok alapján választják ki a tagokat. Több javaslat is volt a kérdésben az elmúlt időszakban, mi lett a végleges?
FS: Nincs megkötés. Gyakorlatilag egy a birtokméretre vonatkozó megkötés van. A rendelet azt szabályozza, hogy a 300 hektár, vagy annál nagyobb földdel rendelkező gazdák milyen arányban lehetnek a testület tagjai. De vegyünk egy másik példát. Egy önkormányzatnál, egy agrárkamaránál, vagy egy szakmai testületnél sincs arra különösebb megkötés, hogy kik lehetnek benne. Itt is ez a helyzet. A helyi gazdák azt választják meg, akit jónak látnak. Kell annyi bizalom, hogy az kiforrja magát és el tudja majd látni azt a funkciót, amit kell.
PB: Még egy kritika volt ebben a kérdésben. Jelesül az, hogy a törvény szerint, amennyiben a helyi földbizottság egy megadott határidőn belül nem ad véleményt egy adásvételi szerződésről, akkor a törvény szerint a testület nem hagyta jóvá az ügyletet. Adott esetben tehát indokolniuk sem kell. Ráadásul jogilag sem lehet megtámadni a döntést. Ebben terveznek-e változást? Esetleg póthatáridőt, vagy megfordítani a szabályt, vagyis, ha nem mondanak véleményt, akkor érvényes a szerződés. Van ilyen szándék?
FS: Itt nincsen változás, vagyis a földbizottsági hallgatás az tulajdonképpen vétó is, tehát nem jön létre az üzlet. Amennyiben valamilyen földtörvénnyel kapcsolatos kifogás van, akkor az önkormányzathoz lehet fordulni, de nyilván nem a döntés érdemi részére vonatkozó kérdésben. Ha a bizottság nem hagyja jóvá az adásvételt, akkor az eladó kereshet egy másik vevőt, ami szerintem nem egy lehetetlen feladat. Ez egyébként szerintem nem lesz gyakorlati probléma, hiszen egy-egy földre általában két-három vevő is szokott jelentkezni a tapasztalatok szerint. A földhaszonbérleteknél 5-6-szoros, néhol 10-szeres túljelentkezés is van. És az egyébként szerény mozgást mutató földpiacon ez azért elég ahhoz, hogy egy területet a tulajdonos eladjon.
PB: Az egyik legfontosabb kritika az volt, hogy esetleg bizonyos érdekcsoportokból kerülnek ki a helyi földbizottság tagjai. Így pedig pusztán szimpátia alapján dönthetnek a szerződésekről.
FS: Szerintem várjuk meg az első tapasztalatokat, amikor már működik a rendszer, mert a még meg nem alakult bizottságok jövőbeni működésére vonatkozó jóslatokat, nyilván figyelembe lehet venni, de szerintem a gyakorlat mutatja majd meg a példákat, akár pozitív, akár negatív értelemben is. A földbizottságok gazdákból fognak állni, emberekből, ezért arra számítunk, hogy a döntő többségben jó és helyes döntések születnek.
PB: Amennyiben nem sikerül megalakítani a földbizottságot egy településen, akkor az agrárkamara helyi szervezete dönt majd a szerződésekről. Ugyanazok a szabályok vonatkoznak ebben az esetben is?
FS: Ugyanolyan hatállyal bír, de szerintem ez csak egy elméleti lehetőség. Gondoljuk csak végig! Magyarországon van több mint 3 ezer település. A legnagyobb részükön nyilván létrejön a földbizottság. Hol nem jön létre? Ott, ahol mondjuk minimális a földmozgás, vagy esetleg nincs is. Tehát feladata sem lesz, vagyis nem kell belépni a kamarának, mondjuk az olyan településeken, ahol a határnak a legnagyobb része erdő, vagy nemzeti parki terület. Vagy mondjuk egy része a határnak vízfelület, tó, vagy esetleg beépített terület. Vannak ugyanis olyan önkormányzatok, amelyek már az egész határt beépítették, és ugyan lehet, hogy nem jön létre a bizottság az ilyen településeken, de lehet, hogy nem is lenne feladata.
PB: Nem mehetünk el a Hortobágyi Nemzeti Park ügye mellett, amiben a miniszterelnök is vizsgálatot rendelt el. Ugye azt kifogásolták többen is, hogy a földpályázaton olyanok nyertek legelőt, akiknek nincs is gazdálkodási múltjuk, miközben, akik évtizedek óta használták a legelőket, nem nyertek. Hogy áll most az ügy?
FS: A Hortobágyon 53 ezer hektárról van szó és a Hortobágyi Nemzeti Park területei nem csak a Hortobágyot érintik, hanem nagyjából kétmegyényi területet. Ehhez képest a Nemzeti Parkhoz – tudomásom szerint – 12 panasz érkezett, miközben mintegy 700 nyertes pályázónk van. Jelenleg folyamatban van egy vizsgálat, megvárjuk az eredményét, ahogy minden vitatott esetben, itt is kivizsgáljuk a beadványokat. Én a vizsgálatot nem akarom megelőlegezni, de például: Melyik tanya tulajdonosa nyert egy adott helyen? Ezzel is támadtak minket - megnéztük. Kiderült, hogy a föld mellett három tanya is van. Nyilván az egyik nyert a másik kettő pedig nem, mert többnyire egy nyertes van.
Az, hogy ki a helyben lakó, vagy ki nem, ez is tisztázódik majd. Szerintem a vita inkább arról szól, hogy aki nyert, miért nem nyert többet, vagy miért nem ott nyert, ahol szeretett volna. Egy ilyen programban mindig vannak viták. Azt senki sem gondolhatta, hogy ha egy 250 ezer hektáros területet hasznosítunk és 6 ezer szerződésre van lehetőség, ott mindig, mindenki elégedett lesz, és mindenki azt nyeri, amit szeretett volna. Törvényszerű, ahol föld van, ott viták is vannak. Tehát a méretekhez képest is el kell helyezni a panaszokat. Az 53 ezer hektárhoz képest van 12 panasz 700 nyertessel szemben.
PB: Amikor a közelmúltban átadták a Földet a gazdáknak program hatezredik nyertes pályázatát, akkor ön azt mondta, hogy folyamatosan vizsgálják az esetleges panaszokat. Hogy állnak most a vizsgálatok, vannak-e már eredmények?
FS: Én még nem kaptam a Kormányzati Ellenőrzési Hivataltól jelzést arról, hogy találtak volna olyan pályázatot, amely nem felelt volna meg az előírásoknak.
Pb: Nem mehetünk el Kishantos mellett sem. Pont az ön helyettes államtitkára, Tóth Katalin mondta, hogy a fenntarthatóság és a biodiverzitás megőrzése miatt erősítsük a biogazdaságokat. Ehhez képest most meg az látszik, hogy egy két évtizede működő gazdaság alól csúszott ki a talaj, mert nem nyertek földet. Nincs itt ellentmondás ebben a helyzetben?
FS: Kishantoson ott van az eb elhantolva, hogy Kishantos nem egy biogazdaság, hanem egy pártközpont. A dolog lényege, hogy az egész az Élőlánc Magyarországért szervezetnek a gazdasági megjelenése. Én dicséretesnek tarom egyébként a biogazdálkodást, de Kishantoson olyan gazdálkodást végeztek, ahol nincs egyetlen állat sem. Vagyis az agrártámogatásból és a növénytermesztésből boldogulnak. Szerintem az is egy behatárolt teljesítmény, hogy a 20 év alatt hány embert tudtak eljuttatni külföldre, ha jól tudom 200-250 embert. Olyanok támadnak Kishantos miatt bennünket, akik a tőkés társaságok ádáz ellenfelei, mindig a családi gazdaságokat preferálták. Kishantos tulajdonképpen egy kft., vagyis, ha úgy tetszik egy tőkés társaság, a Földet a gazdáknak programban alul maradt és más gazdálkodók léptek be helyettük és itt hangsúlyozni érdemes a többes számot.Ezeken a területeken vállalták a biogazdálkodást. Én nem akarok jóslásokba bocsátkozni, hogy valaki használ-e majd vegyszert, vagy sem. Ki tudja?
A nyertesek olyan gazdálkodási feltételrendszert vállalnak, amely megfelel a biogazdálkodás kritériumának. Ráadásul úgy tudom, hogy a törvényes nyerteseket, a Kishantos vezetői miatt nem sikerült birtokba helyezni, tehát itt még néhány hatósági eljárás is folyamatban van. Mi azt vállaltuk, hogy a családi gazdaságok, valamint a kis- és közepes gazdaságok arányát a jelenlegi 50 százalékról 80 százalékra emeljük. Kishantos a nagyobb gazdasági kategóriába tartozott, nem családi gazdaság, amely a pályázaton alul maradt. Jobb pályázatokat adtak be a nyertesek, és állattartást is vállaltak. Ez érvényes olyan más gazdaságokra is, amelyek gyakran tiltakozók mögé bújva próbálják megtartani a területeiket.
Mondok egy másik példát. Nagyivánon az ottani TSZ-ből alakult kft. az agrártámogatásból él 3500 hektáron. Az naponta egymillió forint támogatást jelent, közben pedig a falu lakóniak ad át területet, ki tudja, milyen háttérügyletekkel, amit nem is lehetne. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy vannak itt olyan nagy gazdaságok, amelyektől jelentős területeket vettünk át. Négy éve 600 ezer hektárra 600 bérlő volt, tehát ezer hektár volt az átlagméret. Most pedig 250 ezer hektár hasznosítás után 6 ezer szerződésünk van. Nincsen ilyen alanyi joga senkinek, hogy ha lejár a bérleti szerződése, akkor automatikusan jár neki az újabb.
PB: Kishantos ügyében hűtlen kezelés miatt készülnek perelni. Az alapja pedig az lenne, hogy egy ötéves periódusra vonatkozik az a támogatást, amit ők igényeltek, de – mivel nem nyertek földet – elbuknak 21 millió forintot.
FS: Én a Nemzeti Földalapkezelő és a különböző szervezeteink pereivel nem akarok foglalkozni, hiszen arra megvan a megfelelő személyzet. Nekem csak egy kérdésem lenne a kérdésére. Annak, aki pályázott arra az uniós támogatásra, annak nem volt ott a fiókjában a földhaszonbérleti szerződés rajta a dátummal? Abban a tudatban pályázott, hogy bizonytalan volt a háttere, hiszen tudhatta, hogy lejár majd a szerződése. Ki itt a felelőtlen? A pályázó.
PB: Nem lehetett jóhiszemű? Hiszen évtizedek óta használt egy területet, tegyük fel sikeresen, miért gondolta volna azt, hogy nem lesz jó a pályázata?
FS: Miért, ha ön bérel egy garázst és lejár a szerződése január elsején, ön ígérheti bárkinek is felelősséggel, hogy alkalmanként használhatja akár két év múlva is a garázst? Mit szól ehhez a tulajdonos? Azt mondja: kérem, itt van a szerződés, rajta a dátummal, hogy meddig lehet bérelni az ingatlant a többi már a pályázó dolga. Elképzelhető, hogy felelőtlenül pályáztak, egy pályázatból ugyanis nem következik egy meglévő bérleti szerződés meghosszabbításának kényszere, vagy kötelezettsége.
PB: Nagyjából 50 ezer hektárral írnak majd még ki pályázatot. Lehet már tudni, hogy mikor?
FS: Mintegy 50-52 ezer hektár volt az, amelynek vagy menet közben jár le a bérleti szerződése, vagy kisajátította az állam. A nemzeti Földalap és a Nemzeti Parkok is egy ütemterv szerint haladnak, és ahogy lezárják most ezeket a pályázatokat, úgy írják ki a következőket. Szerintem ez március-áprilisban várható.
PB: Mártonffy Béla, a Fruitveb, a Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács elnöke többször is felvetette, hogy 5 százalékra kellene mérsékelni a zöldségek és gyümölcsök áfáját, mert az jelentősen hozzájárulna az ágazat fehéredéséhez. Becslések szerint 50-60 százalékot is elérheti a feketegazdaság mértéke ezen a területen. Van erre már bármilyen elképzelés, terv?
FS: Elképzelés van. Az ágazat szereplőivel, így Mártonffy Bélával, illetve a Fruitvebbel is volt több egyeztetés és különböző kalkulációk is készültek. Ezek konkrét tervként is összegezhetők. Az, hogy a kormány milyen áfában gondolkodhat, az határozza meg, hogy milyenek lesznek a tapasztalatok a sertés és a hasított félsertés esetén bevezetett 5 százalékos áfával kapcsolatban. Napirenden van a kérdés, de még kevés idő telt el. Vannak kedvező jelek.
PB: Éppen ezért kérdeztem. Nemrégiben a Magro.hu ügyvezetője azt nyilatkozta a Privátbankár.hu-nak, hogy már látszanak a kedvező jelei az alacsony áfának, ugyanis egyre többen kínálják eladásra a termékeiket ebben a szegmensben is. Ezért is vetődött fel a kérdés a zöldség-gyümölcs esetében.
FS: Adataink nekünk is vannak, de kell egy hosszabb időszak, amiben vizsgáljuk a tapasztalatokat. Legalább fél év kell, hogy korrekt értékelést végezhessünk, ráadásul itt vannak szezonális hatások is, valamint az élelmiszereknek egymásra is van hatásuk. A sertésnél például januárban vissza szokott esni egy kicsit a forgalom, most mégis jelentős fogyasztás van januárban. Ezt majd ki kell értékelni, hogy ez minek a következménye.
PB: Kapronczai István az Agrárgazdasági Kutató Intézet főigazgatója azt mondta, hogy a magyar sertés egyik hátránya, hogy jobb minőségű az európai átlagnál, viszont az emberek nem hajlandóak többet fizetni a jobb minőségért. Ráadásul a magyar sertés kilónként 15 forinttal drágábban kerül a vágóhídra, mint az import. Mindeközben valamelyest csökkent a sertések száma? Hogy lesz ebből 6 millió sertés, és egyáltalán van-e szükség annyira?
FS: Én azt mondom, hogy az országnak legyen 6 millió sertése, ne a 6 millió sertésnek országa, ez nem mindegy. A probléma egyik oka, hogy a külföldi sertéstartók nagyobb mennyiségben használnak fel élelmiszeripari melléktermékeket, gyakran élelmiszerhulladékot is, míg nálunk takarmányra alapozott sertéstartás van. Tehát leegyszerűsítve drágább a takarmány. Az importot befolyásolja a valutaárfolyam is. A forint gyengülése esetén az import kedvezőtlen, mert ugye drága euróért hoz be, és olcsó forintért ad el. Mi kidolgoztunk egy sertésstratégiát, ami a nyomonkövethetőség, minőség feltételrendszer kialakításával, a sertésmarketinggel, védjeggyel igyekszik erősíteni az ágazatot. Emellett teljesítményvizsgálattal, kutatás-fejlesztési háttérnek az erősítésével, aminek a hatásai már látszódnak, hiszen az elmúlt év utolsó hónapjaiban a sertésállomány csökkenése megállt és egy enyhe növekedés is mutatkozik. Ez ugyan egy rövid időtartam és zárójelbe is kellene tenni.
Az ágazatot végül is tudtuk stabilizálni, mert 2007-2008 környékén még 5 millió sertés volt, onnan csökkent 3 millióra és azóta körülbelül ezen a szinten van. Meg kellett védenünk hazánkat a dioxinos sertéstől éppúgy, mint a dömpingáron felbukkanó importtól. Az ágazat talpra állítása azonban több energiát igényel. Több állattelep-korszerűsítési pályázat van mögöttünk, kapacitásbővítéseket is jelentenek és ez meg fog jelenni a termelésben. Erre pedig szükség van, mert a sertéshúsnak van piaca, jó áron el lehet adni, ráadásul az ágazat nagy foglalkoztató és olyan térségekben is adhat megélhetést, ahol más aligha képzelhető el. Elkezdtük például a háztáji gazdálkodásnak a szervezését, szintén jövedelmet hozhat. A Start munkaprogram keretében is beléptek újabb termelők, akik az adott település lehetőségeit használják fel ahhoz, hogy ott helyben termeljenek élelmiszert. Ez egy több területen folyó munka, de én optimista vagyok, hogy most már egy növekedési pályára tud állni a sertésállomány. Azért lenne jó elérni a kitűzött célt, mert akkor tudjuk lefedni a belső piacot és kiszolgálni az exportigényeket is. Magyarország most is megtermel annyi disznót, mint amennyire szüksége van. Ráadásul, amikor arról beszélünk, hogy visszaesett az állomány, azt is figyelembe kell venni, hogy a belföldi fogyasztás is visszaesett a harmadára, miközben azok a húsok, amelyek egészségesebbnek lettek titulálva – pulyka, baromfi -, azok kiszorították a sertéshúst a fogyasztásból.
PB: Legutoljára egy kétmilliárd forintos keretet biztosítottak fejlesztésekre. Ugyanakkor egyes számítások szerint is évente több százmilliárd forintos igénye van a sertéságazatnak.
FS: Igen, de nem a kétmilliárdhoz kell viszonyítani. Például állattartó-telepi pályázatokból százmilliárd forintos nagyságrendben használtunk fel az elmúlt két évben, és ennek jelentős része, nagyjából az 50 százaléka sertéságazati fejlesztésekre ment el. Emellett vannak állatjóléti támogatások is, és húsfeldolgozó, vágóhídi kapacitások kiépítésére is vannak pályázati források. És a Leader-ben is vannak lehetőségek, amelyek 10 milliárd forintos nagyságrendet jelentenek. Tehát a kétmilliárd forint az egy EU-támogatásokon felüli támogatás volt. A sertéságazat direkt módon nem támogatható EU-forrásokból, de az állattartó-telepi korszerűsítés, a trágyatárolás, vagy a feldolgozás igen. Vagyis kétmilliárd forint olyan fejlesztési lehetőség, amit uniós forrásból nem lehet megoldani. Ha a 300 milliárd forinthoz viszonyítom, ez egy jelentős tétel.
PB: Nagyon sokan mondják, hogy lassan halad a generációváltás az ágazatban. Noha nem az önök feladata, de hogyan lehetne ezt felgyorsítani?
FS: Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy az elmúlt évben itt egy áttörés volt. A gödöllői egyetemen 15 százalékkal, a debreceni egyetemen pedig 20 százalékkal több jelentkező volt az agrár szakirányokra. Ennek van egy üzenetértéke. Történetesen az, hogy a Földet a gazdáknak program, a családon belüli vagyonátadás illetékmentessége, vagy a fiatal gazda pályázatok az mind azt jelzik, hogy van jövő a gazdák előtt. A gazdák száma is nőtt 7 ezerrel egy év alatt, míg korábban éveken keresztül csökkent. Vagyis a lényeg, hogy el tudtunk indulni ebbe az irányba. Ugyanakkor tény, hogy egy generációváltást nem lehet véghezvinni 3-4 év alatt, hiszen ahhoz egy egész generáció kell. A következő uniós ciklusban lényegesen több jut majd a fiatal gazdák támogatására, és én bízom benne, hogy a staféta átadása megtörténik majd.
Kemény szavak. 
