Az adócsalás értéke 1981-ben 54 milliárd euró volt, Franco Reviglio akkori pénzügyminiszter számításai szerint, aki az olasz GDP hét százalékára tette a be nem fizetett adók arányát. Harminc év elteltével az összeg ötszörösére ugrott, meghaladja a 275 milliárd eurót, ami már a bruttó nemzeti össztermék tizenhét százaléka. Az Istat központi statisztikai hivatal felmérése szerint az adócsalás most 16,3-17,5 százalék között mozog.
A számok azt bizonyítják, hogy a nyolcvanas évektől bevezetett számos kedvezmény eredménytelen volt. Az egymást követő római kormányok harminc év alatt háromszor engedték el az adócsalók addig felhalmozódott bírságait és az olaszok kétszer hozhatták haza, büntetés nélkül és adókedvezménnyel, a külföldi bankszámlákon tartott vagyonukat - írták a gazdasági napilapok.
Itáliában a luxushajót birtokló személyek 42,4 százaléka évi bruttó húszezer eurónál kevesebb jövedelmet vall be. "Legalább két év kell a rejtett milliomosok azonosítására" - válaszolta a közgazdász-kormányfő Mario Monti azoknak, akik megszorító csomagjából éppen a vagyonadó bevezetését hiányolták. Az olasz pénzügyőrség időközben országos vagyonfelmérést indít, keresztezett ellenőrzésekkel bankszámlák és birtokolt vagyon között.