Irán csapást mérhet a világ élelmiszerpiacára

A piacok már reagáltak a hihetetlenül forgalmas hajózási csatorna, a Hormuzi-szoros az iráni háború miatti lezárásának globális hatására, különös tekintettel az olaj- és a gázszállítás kockázatára, a nyersolajárak emelkedésének kilátásaira és az ebből fakadó inflációs nyomásra. Ez az aggodalom jogos. De csak a történet egy részét ragadja meg – írja a The Conversation.

A Hormuzon átvezető forgalom tartós zavara nem csak energiaválságot okozna. Műtrágyasokkot is jelentene, az árak drámaian megemelkednének, a kínálat pedig csökkenne – és tágabb értelemben ez kockázatot jelentene a globális élelmiszerbiztonságra.

A modern mezőgazdaság nemcsak napfényre és talajra, hanem földgázra is épül. Amikor a német vegyészek, Fritz Haber és Carl Bosch a 20. század elején kifejlesztették nitrogénmegkötési módszerüket, többet tettek, mint pusztán nagy mennyiségben gyártották az ammóniát.

Elindítottak egy globális kémiai forradalmat, amely ma is a modern civilizáció és mezőgazdaság sarokköve. E folyamat során a metánt ammóniává, az ammóniát pedig nitrogénműtrágyává, például karbamiddá – a legszélesebb körben használt nitrogénműtrágyává – alakítják. Ezek a műtrágyák lehetővé teszik, hogy a növények elérjék azt a hozamot, amelytől a mai világ népessége függ. E műtrágyák nélkül a búza-, kukorica- és rizstermés drámaian csökkenne.

Ammónia és karbamid

A globálisan kereskedett karbamid körülbelül egyharmada halad át a Hormuzi-szoroson.

A Perzsa-öböl két strukturális okból is e rendszer központi helyét foglalja el. Először is, hozzáférést biztosít a világ legolcsóbb földgázához, amely elengedhetetlen az ammóniatermeléshez.

Másodszor, évtizedek alatt hatalmas tőkebefektetések révén ammónia- és karbamid gyártókapacitás épült ki a régió országaiban, köztük Katarban, Szaúd-Arábiában és az Egyesült Arab Emírségekben. Ez az exportpiacot célozza meg. A globálisan kereskedett nitrogénműtrágya – és a másutt műtrágyagyárakat működtető cseppfolyósított földgáz (LNG) – jelentős részét ezért a Hormuzi-szoroson keresztül kell szállítani.

Oroszország, Egyiptom és Szaúd-Arábia után Irán a negyedik legnagyobb karbamid-exportőr a világon, amely a legszélesebb körben használt nitrogénműtrágya.

A szoros lezárása tehát nemcsak az olaj- és gázexportot, hanem a nitrogénalapú műtrágyák fizikai áramlását és az előállításukhoz szükséges anyagok beszerezhetőségét is veszélyeztetné.

A közvetlen hatás az ammónia és a karbamid szállításának teljes leállása, vagy a magasabb szállítási és biztosítási költségek miatt megfizethetetlenül drágává válása. A mélyebb hatás azonban csak a következő hónapokban bontakozna ki a világ minden táján.

Tavaszi vetés az északi féltekén

Az északi féltekén a műtrágyavásárlás felgyorsul a vetési szezon előtt. Egyhetes késés is zavaró lehet; egy hónapos fennakadás pedig hatalmas különbséget jelenthet. Ha a műtrágya-szállítmányok nem érkeznek meg időben, a gazdálkodók nehéz döntésekkel szembesülnek.

A növények reakciói miatt a nitrogénellátás szerény csökkentése is aránytalanul nagy terméskiesést okozhat. Ez több millió tonna csökkenést jelenthet. A következmények a globális ellátási láncokon keresztül a takarmánypiacokra, az állattenyésztésre, a bioüzemanyagokra és végső soron a kiskereskedelmi élelmiszerárakra is kiterjedhetnek.

Kénes kérdés

A rendszer törékenysége túlmutat a nitrogénen. A kén – mint a növények növekedéséhez elengedhetetlen tápanyag – nagyrészt az olaj- és gázfeldolgozás mellékterméke. Ha a Hormuzi-szoroson keresztüli energiaszállítás zavart szenved, a kéntermelés az üzemanyag-exporttal együtt csökken.

Tehát a szoros lezárása nemcsak a műtrágya-szállítmányokat csökkentené, hanem korlátozná azok máshol történő előállításának lehetőségeit is.

Marokkó például igen nagy mértékben a Közel-Keletről származó kénre és ammóniára támaszkodik, amelyek kulcsfontosságúak az ország exportpiacra szánt foszfátműtrágyájának előállításához. Ez a kénfüggőség potenciálisan megzavarhatja a globális foszfátpiacot is – teszi hozzá a Kpler.

A gázellátás vagy az ammónia-kereskedelem zavara azonnal korlátozza a globális nitrogén elérhetőségét. A becslések szerint szintetikus nitrogén nélkül a világ a jelenlegi lakosságának csak töredékét tudná ellátni élelemmel.

A Hormuzi-szoros tehát az energia- és az élelmezésbiztonság közös metszéspontjában helyezkedik el.

A globális élelmiszertermelés nagyjából fele a szintetikus nitrogéntől függ, és a terméshozamok műtrágya nélkül csökkennének. Az ebből eredő hiány megemelné a háztartási alapélelmiszerek, például a kenyér, a tészta és a burgonya árait, és drágábbá tenné az állati takarmányt – érvel mindezzel egybehangzóan a The Guardian.

Inflációs hatás

A központi bankok, amelyek elsősorban az „üzemanyag-vezérelt” inflációra összpontosítanak, alábecsülhetik a műtrágyahiány szerepét az árak emelkedésében. Döntő fontosságú, hogy a műtrágyasokkok nem jelentkeznek azonnal, mint az olajsokkok. Míg a benzinárak egyik napról a másikra változnak, a terméshozamok csökkenése csak hónapokkal később mutatkozik meg. Ez utóbbi azonban destabilizálóbbnak bizonyulhat.

Tehát a Hormuzi-szoros lezárása a Perzsa-öbölön túl is átalakítaná a megélhetési költségeket.

Ha a 20. század megtanította a politikai döntéshozókat a félelemre az olajembargóktól, akkor a 21. századnak meg kellene tanítania őket arra, hogy féljenek egy műtrágyasokktól. Míg az energiapiacok tartalékok és helyettesítések révén képesek elnyelni a sokkokat, addig a globális élelmiszerrendszer sokkal vékonyabb pufferekkel rendelkezik.

Tehát egy elhúzódó zavar a Hormuzi-szorosban nemcsak a nyersolaj átárazását eredményezné, hanem próbára tenné az ipari nitrogénciklus rugalmasságát is, amelytől a modern civilizáció függ.

Az olaj hajtja az autókat. A nitrogén hajtja a növényeket. Ha a Hormuzi-szoros bezárul, akkor legjelentősebb hatása nem a Brent nyersolaj árára lehet, hanem a világ élelmezésének költségeire.

A témával Ez Viszont Privát című műsorunkban is részletesen foglalkoztunk: