Keserű kort élünk! A 20-22 százalékos holland kakaóporért az egy évvel ezelőtti többszörösét, négy-hatezer forintos kilogrammonkénti egységárat kell fizetni, és a “végtermék”, a csokoládé is hasonló ütemben drágult.

Nem csoda, hogy tavaly 5,8 százalékkal kevesebb, “csak” 109 ezer tonna édességet vásároltunk itthon, még táblás csokoládékra is visszafogottabban költöttünk. Pedig Sánta Sándor, a Magyar Édességgyártók Szövetségének elnöke szerint a hazai vásárló erről mond le a legnehezebben. Mégis meg kell barátkozni a gondolattal, mert az alapanyag, a kakaó - no meg a cukor - ára is az egekbe szökött.

Bár a drágulással a piac az előző évhez képest tavaly értékben 23 százalékkal, 381 milliárd forintra nőtt, volumenben szinte minden termékkategóriában visszaesett a fogyasztás.

Nem volt meglepő. A nemzetközi trendek alapján csak idő kérdése volt, mikor következik be markáns drágulás a kakaó világpiacán. Amint az a szövetség szokásos, húsvét előtti kerekasztal-beszélgetésén világossá vált, mindezért a globális kínálat kétharmadát adó nyugat-afrikai, elefántcsontparti és ghánai termelés állapota a ludas.

Az elaprózódott, elöregedett ültetvényeken, kis hozamokkal az afrikai termelés nem hatékony. A klímaváltozással pedig a nyugat-afrikai termelői övezetben is még szárazabb és forróbb az időjárás, amitől tovább csökken a hozam. Az aszály miatt Elefántcsontpart csaknem 40 százalékkal kevesebb termést exportált tavaly. Ettől a kakaóbab tonnánkénti ára - szélsőséges emelkedés, majd némi csökkenés után - az egy évvel korábbi négyszeresére ugrott, meghaladta a hétezer dollárt.

Valósággal lázba hozta a piacokat a kakaó korábban tonnánként alig két-háromezer dolláros jegyzésárának növekedése, ami a New Yorki-i tőzsdén 2024 elején - az akkori négyezer dollárról - extrém raliba kezdett. Áprilisra tonnánként 11 ezer dolláron érte el a csúcsot, s bár azóta lejjebb ment az ár, május utolsó napján még mindig 9 ezer dollár felett cserélt gazdát..

Mindebből az ínyenceket persze csak az érdekni, mennyibe kerül majd egy szelet csoki?

Nos, a prognózis tartósan nagy árat valószínűsít a folytatásban, mert a kereslet - főleg Ázsiában - tovább nő. Az Európai Csokoládé-, Keksz- és Édességipari Szövetség (Caobisco) jelentése szerint a világ kakaóbab-termelői az utóbbi öt évben már nem is tudták kiszolgálni a globális keresletet. A következő években pedig még nagyobb hiány fenyeget, ami további drágulást generálhat.

Tegyük hozzá, hogy a jobb felvásárlási árakat látva már a nyugat-afrikai termelők is bővíteni és korszerűsíteni kezdték az ültetvényeket, amitől - igaz, csak évek múlva - nőnek majd a hozamok. Annál is inkább, mert eközben az időjárás is jobbra fordulhat: a szakértők az aszályos évek után több esőt remélnek Nyugat-Afrikában is (az El Ninot felváltott La Ninja hatására). A gyarapodó piaci kínálat pedig, ha lépést tart a gyorsan növekvő kereslettel, akár csökkenheti is a kurrens édesipari alapanyag árát.

A csokiimádók pechjére eközben a másik alapanyag, a cukor is rendületlenül drágul. Bár az európai szövetség a 2023-2024-es cukortermelést rekordközelire, 178,4 millió tonnára becsüli, az ennél nagyobb ütemben bővülő globális fogyasztással az édesítőszer ára is tovább nő. De vajon meddig, hiszen a fehér cukor tonnánkénti ára az EU-ban pár hónap alatt szintén csaknem duplájára, 80 százalékkal emelkedett?

Nem meglepő tehát, hogy a piaci szereplők az iparág, valamint a cukorrépa-termesztés és -feldolgozás fejlesztését ajánlja a közelgő magyar EU-elnökség egyik feladatának.

Nyitott kapukat döngetnek. Legalábbis Felkai Beáta Olga, az Agrárminisztérium helyettes államtitkára is az alapanyag-ellátás biztosítását, a versenyképesség javítását szorgalmazta a magyar elnökséggel kapcsolatban. A fejlesztéshez pályázati pénzekre is számíthatnak az érintettek. A hazai feldolgozók - többek között a termékeik értékét növelő - üzemek fejlesztésére is pályázhatnak júniusban és novemberben a Közös Agrárpolitika Stratégiai Terv keretében.