Lassan egy éve már, hogy az egyre alacsonyabb jegybanki alapkamat nyomán a banki kamatok is süllyednek, emiatt pedig sok ügyfél inkább befektetési jegyekbe, állampapírokba teszi át a pénzét. Sokan csak most ismerkednek ezzel a befektetési formával. Nem árt tehát áttekinteni, hogyan is érdemes belevágni.
1. Csókolom, kisasszony – a fiókok szépségei
A klasszikus, évszázados módszer szerint a befektető besétál egy bankfiókba vagy brókerirodába, idővel sorra kerül, majd elcseveg egy ügyintézővel arról, hogy mennyit szeretne befektetni és mennyi időre. Ennek vannak előnyei, könnyű és gyors új és új kérdéseket feltenni, az ügyfél érzi, hogy törődnek vele, vidéken sokszor személyesen ismeri is az illetőt. Főleg az első pár alkalommal sok fontos információhoz lehet hozzájutni viszonylag gyorsan, az ügyintézők pedig inkább fogalmaznak közérthetően, mint a dokumentumok.
Ugyanakkor ehhez oda kell jutni valahogy, és sokszor sorba kell állni. Az ügyintéző nem biztos, hogy minden kérdésre tud válaszolni és mindig szimpatikus, tévedhet, sőt esetleg olyasmire beszéli rá az ügyfelet, ami számára nem ideális. Újabban pedig sok helyen az ilyen ügyintézésért magasabb költségeket, díjakat számolnak fel, mint a „távbefektetéshez”.
Ha valamelyik modernebb módszert választjuk, az többnyire olcsóbb. Olyankor általában csak egyszer kell személyesen megjelenni a szerződéskötéshez, a további műveleteknél már nem.
2. Telefonos ügyfélszolgálat: a 90-es évek nagy újdonsága
A személyes megjelenés előnyei itt is megvannak, lehet faggatózni, kérdéseket feltenni élőszóban, ha nem is látjuk a vonal másik végén ülő személyt. Különböző kódokkal vagy jelszavakkal a legtöbb fajta tranzakciót, befektetési jegyek vételét, visszaváltását, átcsoportosítását más alapba, átutalásokat stb. végre lehet hajtani így. Pár a telefonálás díját a hívó fél fizeti, a forgalmi jutalékok ilyen esetben többnyire alacsonyabbak, mint a fiókhálózatban, mert a szolgáltatónak is költségkímélőbb ez a megoldás. Itt is igaz, hogy a szerződéskötéshez egyszer az elején meg kell jelenni személyesen is.
3. Ma már minden a netre megy
A legkényelmesebb és legolcsóbb ma már az internetes rendszerek használata, szinte minden banknak, brókercégnek van ilyenje, még a kisebbeknek is. Mivel emberi beavatkozás nélkül köttetnek az üzletek és telefondíjra, utazásra sem kell költeni, mindenki számára ez a legolcsóbb. Ha valaki már rutinos, általában a leggyorsabb is, hiszen nem kell sem sorszámot tépni, sem a telefonos ügyfélszolgálatok fecsegő menürendszerét, várólistáját végigküzdeni.
Van olyan alapkezelő is, amely saját internetes forgalmazási rendszert tart fenn, ezzel áll kapcsolatban az ügyfeleivel. Egy ilyen szolgáltatás április 1-jei dátumú díjlistája a következőképpen néz ki: a vásárlás díjmentes, a visszaváltás díjmentes, átváltás másik alapba díjmentes, számlanyitás díjmentes. A számlavezetésért kérnek negyedévente 2500 forintos díjat, valamint a kívülre menő átutalásokért, transzferekért, de havi egy online átutalás itt is díjmentes. Összehasonlításképpen, sok részvényalap, kötvényalap visszaváltásánál 0,5-1,0 százalék is lehet a jutalék egyes forgalmazási helyeken.
4. Tőzsdei forgalmazás csak ínyenceknek
Magyarországon csak egyes különleges alapfajtákat, elsősorban a zárt végű alapokat (a tőkevédett alapok, az ingatlanalapok egy része) vezetnek be a tőzsdére. Így az átlagos befektető ritkán találkozik ilyesmivel, kivéve, ha több éves zárt végű befektetési jegyét idő előtt kénytelen eladni.
Külföldön nagyon elterjedtek, nálunk csak a rendszeresen spekulálók között ismertebbek inkább az ETF-ek, azaz a tőzsdén kereskedett alapok. (Exchange Traded Fund.) Ezek többnyire valamely index mozgását követik, a Budapesti Értéktőzsdén egy ilyen van csak, a BUX indexre.
5. Ügynök és befektetési alap?
Nyugat-Európában elterjedt, hogy ügynökökön keresztül értékesítenek befektetési jegyeket, hasonlóan ahhoz, mint nálunk a unit linked-életbiztosításokat. Ilyenkor személyesen, hosszasan foglalkoznak az ügyféllel, az ügynöknek ki is kell hozzá szállnia, a magas élőmunka-igény miatt pedig a művelet rendszerint nagyon drága.
A külföldi ügyfelek azonban jelentősebb megtakarításokkal rendelkeznek, mint nálunk – hiszen jóval magasabbak a bérek is –, másrészt hosszabb a befektetők időhorizontja és az ottani alapok magasabb jutalékokat is elbírnak. Így sokszor 3-5 százalékos a vételi jutalék (belépési díj), ami többnyire a forgalmazóké, ügynököké. Emiatt ott megéri az ilyenfajta értékesítés, a magyarországi szerényebb megtakarítások mellett kialakult alacsonyabb díjakból viszont már nem futná ügynökre. Emiatt és jogszabályi korlátok miatt ez a forma nálunk nem terjedt el, de a jövőben még találkozhatunk vele.
A cikk támogatója az Aegon Befektetési Alapkezelő
Ez már a hatodik. 
Lengyel, magyar – két tőzsdei jó barát
