Mit gondol, mivel érdemelték ki az első helyet?
Mivel ez egy teljesítményalapú díj, sokat nyomhatott a latban, hogy tavaly elég jól mentek a részvénypiacok, márpedig a vegyes alapunkban sok részvényt tartunk, többet, mint a versenytársaink.
Milyen típusú részvényeket?
A mi részvényportfóliónk jellemzően globális, zömében amerikai részvényekből áll. Elsősorban az IT-szektor kibocsátóinak a jó teljesítménye hozott sokat, emellett a tartós fogyasztási cikkeket gyártók, az egészségügyi és a pénzügyi szektor cégeinek a papírjai szerepeltek jól.
A vegyes alapjainkról azt érdemes tudni, hogy azok összetétele hosszú távon viszonylag állandó, amit ugyanakkor nagyjából hetente igyekszünk a piaci viszonyokhoz igazítani. Ennek keretében eldöntjük, mennyi részvényt, kötvényt, illetve pénzpiaci eszközt tartsunk. Azon belül pedig azt, hogy mely szektorokból, régiókból legyen több részvény, a kötvényeken belül vállalati kötvényeket vagy állampapírokat preferáljunk, a pénzpiaci eszközök közül pedig dollárt, eurót vagy esetleg forintot. És akkor még a devizakitettséggel is lehet játszani, ennek megfelelően, ha a forint gyengülésére számítunk, akkor több devizát tartunk az alapban, ha az erősödésére, akkor meg kevesebbet.
Mindezek együttesen járulhattak hozzá az alap jó teljesítményéhez.
Ha már a forintot említette: öt év után fordult elő először, hogy a hazai fizetőeszköz erősebben zárta az évet, mint ahogyan nyitotta. Felteszem, akkor ezt is lekövette az eszközallokációjuk.
Ezen alapok részvényrészét mi nem fedezzük le a forinttal szemben. Magyarul, ha valaki megveszi forintért az alap jegyeit, akkor a részvényrész által elért teljesítményre még rárakódik a forint és mondjuk a dollár egymással szembeni árfolyamának mozgása. Mivel tavaly – ahogy ön is említette – a forint összességében erősödött, e devizakitettség egy részére kötöttünk fedezeti ügyleteket. Ez egyrészt véd a forint erősödése ellen, másrészt annyira magas volt a kamatkülönbözet a forint és a dollár, illetve az euró között, hogy a fedezeti ügylettel még ezt a kamatkülönbözetet is meg lehetett keresni.
Idén azonban a forint is más pályát látszik leírni – az év elejéhez képest például most gyengébb. Mi következik ebből?
A legnagyobb változás, hogy nem számítunk arra, a forint az idei évet is erősebben zárja, mint ahogyan azt kezdte. Fennmaradhat ez a szép fokozatosan gyengülő trend, így az év végére az euróval szemben 400 forinthoz közel várjuk az árfolyamot. A hazai gazdaságpolitikának ugyanis a központi eleme, hogy a forint leértékelődésén keresztül javuljon az exportőrök versenyképessége. Ez nem egyedi, sok feltörekvő gazdaság nyúl ehhez az eszközhöz, mivel ez viszonylag gyors, egyszerű. Nyilván, ha a versenyképességet hosszú távon szeretnénk javítani, akkor nem feltétlenül ez az üdvözítő, hanem mondjuk az egészségügy, az oktatás színvonalának a növelése, a kutatás-fejlesztés fokozása, de most arra lehet számítani, hogy nálunk a forintgyengítés marad az előtérben. Ezért mi most több devizát tartunk a portfóliónkban, hogy a forint e trendjéből tudjunk profitálni.
S azon belül melyik devizát részesítik előnyben?
Jellemzően a dollárt. Ez abból is fakad, hogy a részvénykitettségünk nagy része is dolláros.
Akkor viszont adódik a kérdés, hogy mit várnak a külföldi kamatfronton? Már csak azért is, mert most nagy viták vannak, hogy tovább kell-e csökkenteni az irányadó rátákat, vagy álljanak meg a jegybankok, miközben már az emelés is szóba került.
Az idén szerintem a rövid lejáratú pénzpiaci eszközök még jól fognak teljesíteni, mivel nagyon lassan fognak a jegybankok kamatot csökkenteni, főleg az amerikai Fed. Év végére a kamatsáv most 5,5 százalékos teteje várakozásunk szerint 5 százalékra vagy kicsit az alá mehet le, vagyis óvatos, néhány 25 bázispontos vágás elképzelhető. De, aki még rövid kötvényt, vagy dollárt vesz, az jól járhat az idei évben is.
Fotó: K&H
Ami az eurót illeti, arra számítunk, hogy az Európai Központi Bank (EKB) előbb fog lépni, mint a Fed, amit azt jelenti, hogy valamikor az év közepén csökkentheti a most 4,0 százalékos alapkamatát. Amiatt, hogy egyrészt Európában az inflációs nyomás nem annyira erős, mint az USA-ban, nem kell annyira félnie a jegybanknak attól, hogy ha túl gyorsan vág, akkor újra emelkedni fog a fogyasztóiár-index, másrészt, ezzel összefüggésben, a gazdaság is gyengébb lábakon áll. Az eurózónától az idén fél százalék körüli növekedést várunk, az Egyesült Államok gazdaságától nagyjából 2,5 százalékost. Az EKB tehát meg is teheti és kicsit rá is van szorulva, hogy pörgesse a gazdaságot. De még így is 3-3,25 százalék körüli eurókamat-szintet várunk 2024 végére.
Ugyanakkor a vegyes alapjaikban vannak szép számmal rövid és hosszú lejáratú forintkötvények. Emiatt az is fontos lehet az önök számára, hogyan alakulnak a hazai kamatok. Mik a várakozásaik?
Arra számítok, hogy a Magyar Nemzeti Banknak (MNB) sokkal óvatosabbnak kell lennie, nem vághat tovább annyira gyorsan, ahogyan eddig tette, hiszen azért a forint kamatelőnye elpárolgott. Ha a május végi 7,25 százalékos jegybanki alapkamatot összevetjük a Fed-sáv 5,5 százalékos felsős értékével, az nem túl acélos. És hát a forint mindig is érzékeny volt mind a hazai, mind a globális hírekre, ez továbbra sem változik, emiatt a hazai fizetőeszköz árfolyama volatilis maradhat. Az MNB nem engedheti meg, hogy nagyon gyengüljön a forint, mert akkor az importon keresztül ismét beindulhatna az inflációs nyomás. Ezért én arra számítok, hogy az év közepéig még lesz egy 25 bázispontos kamatcsökkentés – nagyjából ezt is kommunikálja a jegybank – és 2024 végén 6,25 százalék lehet az alapkamat. Persze ehhez az kell, hogy ne jöjjön közbe olyan negatív hír – például geopolitikai feszültségekről, vagy a hazai gazdaságról –, ami esetleg rontaná a kockázatvállalási hajlandóságot.
Ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy a jegybanknak a következő években is viszonylag magasabb kamatszintet kell tartania. Az ugyanis, hogy a gazdaságpolitika alapvetően a növekedést szeretné ösztönözni, magasabb inflációs nyomással, költségvetési hiánnyal jár. Ebből viszont az adódik, hogy aki kockázatmentesen birtokol pénzpiaci eszközöket, rövid kötvényalapokat, viszonylag látható hozamokat tud majd realizálni.
És a potenciális kockázatok között ne feledkezzünk meg a választásokról, a júniusi európai parlamentiről és a novemberi amerikairól.
Ezekben kevésbé látok kockázatot. Az Egyesült Államokban például akár Trump, akár Biden nyer, mindkettőjüknek nyilván az lesz az érdeke, hogy az amerikai gazdaság hegemóniáját megőrizzék, még ha más-más eszközökkel és hangsúlyokkal is. Legfeljebb csak az hathatna negatívan a befektetőkre, ha sokáig bizonytalan lenne az eredmény, például azt megtámadnák.
De idehaza se várok fordulatot az uniós választások következtében.
És mire számítanak, mi lesz az Európai Bizottság által a jogállamisági aggályok miatt blokkolt 20 milliárd euróval?
A legvalószínűbb forgatókönyv a folyamatos húzás, halasztás, esetleg részletek feloldása, további problémák megjelenése. Szerintem e kérdésben nem lesz hirtelen váltás, vagyis nem számítok arra, hogy ezek a pénzek gyorsan meg fognak érkezni és az idei évben a teljes forráshoz hozzá fogunk jutni.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
Ha az Európai Unió nem védi meg őshonos nemzeti közösségeket, nem különbözteti meg őket a bevándorló közösségektől, „akkor Európa saját sírját fogja megásni”. 
