Atombombaként robbant a mentőcsomag

Orosz Dániel, az AXA stratégiai tanácsadója szerint a 750 milliárd euróra duzzasztott mentőcsomag atombombaként robbant a piacokon

Orosz Dániel, az AXA stratégiai tanácsadója szerint a 750 milliárd eurós mentőcsomagot  a válságkezelés „hőskorszakát” idéző lassúsággal és körülményességgel, de végül az utolsó pillanatban, hétvégébe nyúló tárgyalásokat követően mégis sikerült megformálni. Az elvesztegetett idő ára a mentőcsomag méretében tükröződik a legjobban - olvasható az AXA közleményében.

A végül azonban mintegy 750 milliárd euróra duzzasztott csomag már az elvárásoknak megfelelően működött: atombombaként robbant a piacokon, azonnali, nagyon heves eszközár-emelkedést okozva szinte minden részpiacon.  Az EU pénzügyminiszterek bejelentése mellett az Európai Központi Bank kommunikációjának is legalább akkora jelentősége volt abban, hogy a hangulat a hétfői napon látott 180 fokos fordulatot vegyen. Az EKB ugyanis amellett, hogy újra beindította a rövidtávú likviditásfokozó intézkedéseit, bejelentette, hogy amennyiben szükségesnek ítéli, beavatkozhat az érintett tagállamok másodlagos állampapír piacain, illetve a diszfunkcionális piaci szegmensekben.

Mind a 16 euróövezeti ország központi bankja államkötvényeket vásárolt hétfőn, hogy helyreállítsa az állampapírok iránti megrendült bizalmat - közölte egy olasz pénzügyi forrás hétfőn. A név nélkül nyilatkozó forrás azt mondta, hogy a központi bankok a másodlagos piacon vásároltak államkötvényeket. Az egyes vásárlások értékéről a forrás nem közölt részleteket, csupán annyit mondott, hogy a bankok azokra a piacokra koncentráltak vásárlásaik során, amelyek különösen megszenvedték a görög válság következményeit, ahonnan a befektetők a leginkább eltűntek.

A direkt eszközvásárlás stratégiájának alkalmazásával az EKB egyértelműen átlépte a Rubikont, alap elgondolásában követve a Fed modelljét mostantól extralikviditás formájában teremthet pótlólagos keresletet stabilizálva azokat az alacsony likviditású piacokat, amelyekben indokolatlanul nagy árkilengések tapasztalhatók. A különbség talán annyiban nyilvánulhat meg, hogy az EKB először precíziós beavatkozással fog próbálkozni, nem feltétlenül széleskörű, teljes eszközosztályokat érintő vásárlásokat hajt majd végre.

A mesterséges felhajtóerő megteremtésével látványos stabilizációt sikerült elérni, a bizalom, a kockázatvállalási hajlandóság, az országkockázati felárak és a hozamok látványosan, újra normalizálódni kezdtek. Mindezzel sikerült mintegy zárójelbe tenni a görög adósságválságot, ami egy rövid időre felvillantotta, hogy a gazdasági válság első felvonásában orvosságként használt ösztönző programokért is benyújtják egyszer a számlát. Kína, Anglia és az USA monetáris hatóságai után most az EKB is a mennyiségi likviditásfokozás útjára lépett. Míg azonban pillanatnyilag Kínában már azon dolgoznak, hogy a likviditással elárasztott pénzügyi rendszerből hogyan pumpálják ki a pénzt, a Fed pedig fokozatosan leépítve az eszközvásárlási programjait már a kamatciklus fordulópontjának helyes megválasztásán gondolkozik, addig Európa még csak most indul el a monetáris lazítás extrém útján.

A beindított programok segítségével Európa elsősorban időt nyert, nem is csak lélegzetvételnyit, sőt a hatás, amit a bejelentett intézkedésekkel elért megközelítőleg a „kézrátétellel való gyógyításnak” felel meg. A piacokba való ilyen direkt „belenyúlás”, illetve az ilyen meseszerű hatás nem olyan gyakori a közgazdaság, illetve a tőzsdék világában. Mondhatni, ellentétben a mesékkel, ott mindennek ára van. A legnagyobb veszély az eszközár buborékok kialakulása (Kínában az ingatlanpiacon alakult ki egy ilyen mellékhatás), másodsorban pedig a most megnyert idő elpocsékolása, azaz az adósságállományok koordinált leépítésének és a folyó államháztartási deficitek strukturális átalakításokkal történő leszorításának az elodázása. Egy teljes normaváltásra van szükség az eurózóna szuverén tagállamain belüli fiskális fegyelem fenntartatására.

Privátbankár