Az egész régióban beszakadt a hitelezés

Ahogy a gazdasági válság előtti dinamikus hitelállomány-növekedés, úgy a válság utáni jelentős hitelállomány-visszaesés is viszonylag egységes jelenség volt a közép-kelet-európai régióban, 2008 októberétől egy-két hónapon belül szinte valamennyi országban megkezdődött a vállalati hitelállományok csökkenése - olvasható a Magyar Nemzeti Bank szakértőinek egyik tanulmányában, amely az MNB-szemle legutóbbi számában jelent meg.

A tanulmány szerint a vállalati hitelezést tekintve a legerősebb visszaesés régiós összehasonlításban Magyarországon, a Baltikumban és Csehországban következett be, míg Lengyelországban és Szlovákiában mérsékeltebb volt a hitelállományok zsugorodása. Bulgária és Románia látszólag kivételnek számít, a hivatalos statisztikák szerint Bulgáriában 2008 októbere óta enyhén növekedett a vállalati hitelállomány, míg Romániában 2009 júniusában következett be fordulópont és kezdett emelkedni a hitelállomány.

A 2008 őszén eszkalálódó nemzetközi pénzügyi válság véget vetett a kelet-közép-európai régió külföldi forrásból finanszírozott, dinamikus hitelbővüléssel járó gazdasági fellendülésének, a recesszióval egyidejűleg szinte valamennyi országban csökkenni kezdett a vállalati bankhitelek állománya is.

Az MNB egyik legutóbbi tanulmánya Kelet-Közép-Európa és a Baltikum 9 országát összehasonlítva mutatja be, hogyan alakultak a régióban a vállalati hitelállományok és hitelkamatok. A rendelkezésre álló információk arra utalnak, hogy Magyarországon – a Baltikumhoz hasonlóan – nagyobb szerepet játszott a banki hitelkínálat visszafogása a vállalati hitelezés visszaesésében, mint a többi régiós országban. Ez elsősorban Magyarország külső forrásokra való ráutaltságából, sérülékenységéből fakad.

A válság előtt, 2007-ben és 2008-ban a vizsgált kelet-közép-európai országokban átlagosan évi 24 százalékkal nőtt a vállalatok banki hitelállománya, voltak azonban olyan országok, ahol ennél jóval nagyobb ütemű volt a bővülés (Bulgáriában 50 százalékos, Romániában 34 százalékos). Ez a magas dinamika összefüggött a reálgazdasági felzárkózással is, hiszen a felzárkózó országokban a GDP-arányos vállalati eladósodottság jóval elmarad a nyugat-európai átlagtól. (2008-ban a vizsgált országokban a vállalatok GDP-arányos hitelállománya átlagosan 60 százalék volt, míg a nyugat-európai országokban 80 százalék).

Az állományok lejárata szerint vizsgálva a folyamatokat a legtöbb országban - így Magyarországon is - a rövid lejáratú hitelek állománya esett vissza nagyobb mértékben, ami azzal is összefügg, hogy itt éppen a rövidebb futamidő miatt könnyebben tudott alkalmazkodni mind a bankszektor, mind pedig a vállalatok. A balti országokban és Magyarországon azonban a hosszabb lejáratú - többnyire beruházási céllal felvett - hitelek állománya is jelentősen csökkent, ami a többi országban nem volt jellemző. Ami a hitelek devizális összetételét illeti: a hazai fizetőeszközben folyósított hitelek állománya az egyébként is inkább devizában eladósodó balti országokban drasztikusan csökkent, de számottevő csökkenés következett be a hazai fizetőeszközben folyósított hitelek arányában Romániában és Magyarországon is. A többi országban alapvetően nem változott a devizaalapú termékek aránya a teljes vállalati hitelportfólión belül.

Csehországban a vállalatok a banki hiteleket bizonyos mértékig külföldről felvett hitelekkel (anyavállalaton keresztül) és kis mértékig kötvénykibocsátással helyettesítették, így a vállalati szektor finanszírozási helyzete nem romlott olyan mértékben, mint amennyire a banki hitelállományok mutatják. Romániában 2009 decembere előtt a devizahitelek egy részét közvetlenül az anyabankok nyújtották a román vállalatoknak, nagyrészt szabályozási okok - a devizabetétekre vonatkozó magas kötelező tartalékráta - miatt. Ezt a szabályozást 2009-ben enyhítették, így a hitelállomány 2010. január óta tartó növekedésében ezért szerepet játszhat az is, hogy az anyabankok visszahelyezik a román vállalati hitelportfóliót a leánybankokhoz.

Bulgáriában is van a szabályozással kapcsolatos torzító elem: az országban korábban olyan törvény volt érvényben, amely korlátozta a bankok mérlegfőösszeg szerinti növekedését. Erre számos hitelintézet a hitelek speciális projekttársaságokba való kiszervezésével reagált. A válság alatt a bankok jelentős mennyiségű állományt vettek vissza a mérlegükbe, ami növelte a statisztikákban kimutatott hitelállományt, noha a magángazdaság forrásellátottsága a valóságban nem emelkedett.

A kamatok régióbeli alakulását tekintve azt lehetett tapasztalni, hogy a válság kitörésével a vállalati hitelek kamatfelárai minden országban növekedésnek indultak, de eltérő mértékben - olvasható a jegybanki tanulmányban.

A hazai devizában nyújtott hitelek esetében Romániában volt a legmagasabb mind a kamatfelár, mind annak válság utáni növekedése, míg Csehországban, Szlovákiában és Lengyelországban a kamatfelár alacsonyabb szintről és csak enyhébb mértékben emelkedett.

Magyarországon a kamatfelár a válság előtt többé-kevésbé együtt mozgott a visegrádi országok bankjainak kamataival, de a válság kitörésével jelentősen megnőtt, és elszakadt azoktól. Bár 2009 vége óta némileg csökkent a felárak közti különbség, szintjében továbbra is markánsan elkülönül a magyar felár a többi visegrádi országokban tapasztalt kamatfelártól. Az euróban denominált hitelek esetében szintén minden országban nőttek a válság kitörése után a kamatfelárak, azonban itt a magyar kamatfelár az egyik legalacsonyabbnak számított a régióban, mind a válság előtt, mind azóta.

MTI