A találkozó után szinte valamennyi tagállam pénzügyminisztere, vagy pénzügyekért felelős kormánytagja nyilatkozott a sajtónak. Christine Lagarde francia gazdasági miniszter például kifejtette: "számos tagország készül banki különadó bevezetésére. Gondolok itt Franciaországra, Németországra, Nagy-Britanniára, de olyan országokra is, mint Hollandia, Spanyolország vagy Ausztria."
Lagarde szerint "vannak még kérdések, amelyeket tisztázni kell, így például a kettős adózás ügye", és eltérések mutatkoznak az adóbevétel felhasználását illetően is. "Franciaország - Nagy-Britanniához és Hollandiához hasonlóan - nem kívánja egy elkülönített válságkezelési alapban elhelyezni a bankadóból származó bevételt. Mi közvetlenül a költségvetésbe kívánjuk irányítani a bevételt" - mondta a miniszter.
Hasonlóan nyilatkozott az osztrák pénzügyminiszter is. Josef Pröll elmondta: a bécsi kormány a bankadót az államháztartási egyensúly megteremtését célzó intézkedések között vezeti be. A bankadónak az államháztartásban a helye, és a döntés jogát és felelősségét a tagállami szintre kell helyezni - hangsúlyozta az osztrák pénzügyminiszter.
Ezzel szemben az Európai Bizottság összehangolt, uniós szintű megoldást javasol, egyebek között az eltérő mértékű teherből fakadó versenytorzító hatás elkerülése érdekében. A bankadó céljával kapcsolatban is másként vélekedik a brüsszeli bizottság, a testület szerint a bevételt a bankrendszer jövőbeni válságainak enyhítésére kellene tartalékolni, hogy ne az adófizetők pénzéből kelljen kisegíteni a pénzügyi rendszer rászoruló szereplőit. "A megelőzés mindig olcsóbb, mint a betegség kezelése" - hangsúlyozta Michel Barnier belső piaci biztos.
A brüsszelihez hasonló a berlini álláspont is; a német kormány augusztusban elfogadott törvényjavaslata szerint a bankadóból származó bevétellel egy biztonsági alapot kellene feltölteni, amelyből bajba jutott bankok és más pénzügyi szolgáltatók kaphatnának segítséget.
Az értekezleten a pénzügyi tranzakciókra kivetni tervezett illeték ügyében sem jutottak egyetértésre a huszonhetek. A Tobin-adó néven is ismert javaslat szerint a pénzügyi tranzakciók megadóztatása révén a pénzügyi szektorra lehetne terhelni a globális gazdasági válság költségeinek egy részét. Ebben az ügyben azonban a bankadó körüli vitáknál is nagyobb nézeteltérések mutatkoznak. A pénzügyminiszterek tanácsában nem sikerült közös álláspontot kialakítani arról, hogy miként lehetne kiróni az illetéket, milyen célt szolgálhat a bevétel, és vajon okos dolog-e egyáltalán extra illetékkel terhelni a pénzügyi tranzakciókat, ha a világ más pénzügyi központjai - főként az Egyesült Államok - nem csatlakoznak az Európai Unióhoz.
A Tobin-adót elsősorban Németország és Franciaország támogatja. ellenállás főként svéd és brit részről érkezik. Svédországban egyszer már próbálkoztak hasonló megoldással, a nyolcvanas évek közepén az értékpapír-forgalmazásra vetettek ki illetéket, 1991-ben azonban vissza kellett vonni az intézkedést, mert az értékpapír-forgalmazási tevékenység csaknem teljes egészében megszűnt, a cégek Londonba települtek át, ahol nem volt külön illeték.
Az elképzelés James Tobin amerikai közgazdásztól származik. A Nobel-díjas gazdasági szakértő a múlt század hetvenes éveinek elején dolgozta ki az ötletet, a nemzetközi devizaügyletekkel összefüggésben. Azóta számos alkalommal előkerült a világpolitikai diskurzusban. George Osborne brit pénzügyminiszter szerint még mindig ugyanaz a probléma vele, mint az ötlet megszületésekor; ha nem vezetik be mindenhol, akkor a pénzügyi szolgáltató cégek egyszerűen oda települnek, ahol nem sújtják őket külön illetékkel. "Az a gyanúm, hogy az illetékről zajló évtizedes vita még további évtizedekig tart majd" - mondta George Osborne.
MTI