Az ezer tó országában síelne, vagy inkább teknősbékákkal úszkálna a Csendes-óceánban? Finnország mellett az szól, hogy közel van Oroszországhoz és hasonló az éghajlat. Befektetésnek sem rossz ötlet ott lakást venni, főleg persze Helsinki környékén. Ha gyorsan menekülni kell az anyaországból, akkor is ideális célpont. (Ez persze nem szerepel a hirdetésben.)
Efféle ajánlatok tucatjaival bombázza a Kommerszantban megjelent reklám az olvasóit. Sőt, mi több, azzal csábítja, hogy kedvező hitelfeltételek mellett vehet Finnországban bárki lakást. Az ingatlanok értékének 75 százalékáig készek hitelt nyújtani, amit aztán akár 25 éves futamidő alatt törleszthet a vevő.
A fejlődő Finnország azon régióiban építik ezeket a lakásokat, amelyek keresettek a potenciális bérlők körében. Főleg Helsinki és külvárosainak tömegközlekedéssel könnyen megközelíthető részein, a gyorsan növekvő lakónegyedekben, valamint az ország ipari és tudományos központjaiban.
Kiadni is nagy buli
A lakások tulajdonosainak ingatlanadót nem kell fizetni, ami meglepő közlés. Hogyan lehet ez? Finnországban minden lakóépületben lévő épület egyfajta lakásipari részvénytársaságként működik. A helyi adószabályokkal részletesen megismertet a hirdető ingatlaniroda, amely közleményében arra is felhívja a figyelmet, hogy egy ilyen lakás eladása esetén a megmaradt hitel a következő tulajdonosra száll át, az eladó pedig megkapja a különbözetet.
Nyilvánvaló, hogy nem minden orosz fog odaköltözni, hanem kiadja azt. Igen magasak a finnországi bérleti díjak, így az orosz tulajdonos nem csak a hitelt és a rezsit lesz képes kifizetni, de a lakás még bevételt is hoz a tulajdonosának. Közben pedig nő az ingatlan értéke.
Ha Finnországba akarna bevándorolni
Elsősorban kisebb garzonokat, stúdiókat, apartmanokat kínálnak, ebben a kategóriában az árak 30 ezertől 50 ezer euróig terjednek. A cég, persze jó pénzért, segít az ügyfeleknek nemcsak az üzlet megkötésében, de a bevándorlási ügyek, a lakáskiadás intézésében és a közüzemi számlák kifizetésében is.
Arról nem esik szó a terjedelmes ajánlatban, hogy mit szólnak a finnek, ha egész lakótelepeket megvesznek az oroszok, és arról sem, mi történik, ha a kötelező mozgósítás miatt az ukrán frontra kell vonulnia a friss tulajdonosnak, ahelyett hogy Helsinkibe repülne.
Offshore paradicsom az óceán közepén
Vagy inkább a Csendes-óceán közepén szállna le? Vaunatu egy egzotikus, 83 szigetből álló, 320 ezer lakosú köztársaság. De nemcsak a búvárkodásról meg a bungee jumpingról híres, hanem arról is, hogy offshore és adóparadicsom, és az orosz üzletembereknek ez a fontosabb. Mellesleg kevés a magas épület is.
Pár perc alatt megkaphatja valaki az állampolgárságot, csak le kell perkálni 135 ezer dollárt. Elfogadott a kettős állampolgárság. Sőt, oda se kell utazni érte a szigetre és nem kell beszélni a nyelvet, akkor is vaunatui lehet valaki. Rögvest vonatkozik rá az összes ottani szabály, azaz például semmiféle adót nem kell fizetnie.
Ahol semmilyen adót nem kell fizetni
Vanuatuban ugyanis egyáltalán nincs se társasági adó, se jövedelemadó, se tőkenyereség-adó, se ingatlanadó, se vagyonadó, és semmilyen más jövedelemadó. Ezért érdemes itt alapítani céget és megvenni az állampolgárságot. Ezek után mindegy, hogy hol keletkezik a cég jövedelme, és hol van az ügyvezető lakása.
Igaz, hogy a szigetcsoport a világ legnagyobb katasztrófakockázatú országa. Kisebb-nagyobb földrengések szinte minden évben, súlyosabbak tíz évente fordulnak elő. A vulkánok, trópusi viharok, ciklonok és a tengerszint emelkedése is kockázatokat rejt magában, de hát ez legyen az őslakos melanézek baja, azok meg megszokták. Mindezért bizonyára kárpótolja az ott élőket a tenger, meg a halak, a korallzátonyok, a viháncoló teknősbékák és a trópusi gyümölcsök.
Lapunk elindította nemrég a Privátbankár Európai Lakásmonitor rovatát, melyben európai országok ingatlanpiacait vizsgáljuk meg. A rovat cikkeit itt éri el >>>
Már márciusban elkészülhet az európai uniós tervezet azokkal a központokkal kapcsolatban, amelyeket a visszaküldendő illegális bevándorlók számára alakítanának ki az EU-n kívül. 
