Nem csak a pénz számít? Kevés lehet a béremelés a fiatalabb tanároknak

Az oktatás rendkívüli szerepét egy ország (gazdasági) kilátásaival kapcsolatban könyvtárnyi tudományos irodalom bizonyítja. E rendszer kulcsszereplői a tanárok, így nem meglepő, hogy a kormány pedagógus-életpályamodell bevezetésével igyekszik orvosolni a szakma problémáit, növelni a hivatás vonzerejét. A tanári szakma összetételét azonban nem csak az befolyásolja, hogy kik és hányan szereznek tanári képesítést, hanem az is, hogy később kik és miért fordítanak hátat az osztályteremnek. Varga Júlia, az MTA KRTK Közgazdaság-tudományi Intézet tudományos főmunkatársa a Közgazdasági Szemle májusi számában megjelent írásában a 2002-es béremelés hatásait vizsgálva arra kereste a választ, hogy a kereseti lehetőségek miként befolyásolják a tanárok pályaelhagyási döntéseit, illetve hogy mi lesz azokból, akik búcsút intenek a hivatásuknak.

Mennyivel lehet többet keresni mással?

A szakképzett pedagógusok keresete a felsőfokú végzettséggel rendelkezőkének 1998-ban mindössze 40 százaléka volt. A 2002-es (közalkalmazotti) béremelés¹ után a mutató értéke 70 százalék fölé emelkedett, ám azóta az évtized végéig folyamatosan csökkent. Különösen a viszonylag kevés (10-15 éves) tapasztalattal rendelkező pedagógusok bérhátránya jelentős, ami azzal magyarázható, hogy a közalkalmazotti bértábla ebben az időszakban (is) egy folyamatos, de lassú béremelkedést biztosít, miközben a versenyszférában elhelyezkedő diplomások fizetése az elhelyezkedés után általában dinamikusabban emelkedik.

A szerző első lépésben azt vizsgálta meg a 2002 és 2008 között tanárként dolgozók közel felét tartalmazó minta alapján, hogy miként változott a pályaelhagyók reáljövedelme. Összesítéséből az derül ki, hogy az osztályteremnek hátat fordító, más állásban elhelyezkedők jövedelme 2002-es árakon számítva átlagosan alig több mint 2 ezer forinttal (149,8 ezer forintról 152,0 ezer forintra) emelkedett. A fiatalabb tanárok esetében ez a különbség még valamivel magasabb, 6-8 ezer forint, a 40 évnél idősebb tanárok esetében azonban már nincsen különbség, az 50 év felettiek esetében pedig már jövedelemcsökkenéssel járt a tanári pálya elhagyása akkor is, ha munkát vállalnak valamilyen másik területen.

^{1 A tanárok reálbére átlagosan 20,5 százalékkal emelkedett.}

---- Fiatalok: számít a bér, de átmeneti volt a hatás ----

Fiatalok: számít a bér, de átmeneti volt a hatás

Az elemzés rámutat arra, hogy a pályaelhagyás² esélye, lehetősége a különböző társadalmi csoportokat különbözőképpen érinti. A férfiak például 14,8 százalékkal nagyobb eséllyel mondanak búcsút a nebulóknak és az osztályteremnek, miközben a budapesti és a közép-magyarországi tanárok a leghűségesebbek a szakmájukhoz. Az erre vonatkozó döntés persze legalább annyira szól (egyebek mellett) a külső munkapiaci körülményekről, a más területen való elhelyezkedés lehetséges esélyeiről, mint a tanár saját szakmájához való viszonyáról: ezt bizonyítja, hogy a régiós munkanélküliségi ráta egy százalékpontos emelkedése 7,6 százalékponttal csökkenti a pályaelhagyás valószínűségét.

Az 50 év alattiakról általánosságban is elmondható, hogy minél kisebb a (többi diplomáshoz viszonyított) relatív keresete, annál nagyobb a pályaelhagyás valószínűsége, a kapcsolat azonban ezen belül korcsoportonként különbözik: a 40 év alattiak esetében viszonylag jelentősen a szerepe annak, hogy mennyit keres egy tanár a diplomások átlagához képest, 40 és 50 között viszont kisebb ennek a hatása.

A tanulmány arra is kitér, hogy a 2002-es béremelés miként befolyásolta a tanárok munkavállalását. E szerint a minta egészére elmondható, hogy 2002 után minden évben kisebb valószínűséggel fordítottak hátat az osztályteremnek a tanárok, mint a béremelés évében. A korcsoportos eredmények szerint viszont a pályakezdő tanárok csak 2003-ban kerültek ki kisebb valószínűséggel a tanári pályáról, 2005-től kezdődően viszont már minden évben nagyobb valószínűséggel lettek pályaelhagyók. Az eredmények tehát arra utalnak, hogy a közalkalmazotti béremelés átmenetileg a pályán tartotta a fiatalabb tanárokat, de a hatás két év alatt eltűnt. A (40 évesnél) idősebb pedagógusok esetében viszont úgy tűnik, hogy a pályaelhagyás valószínűségét hosszabb távon csökkentette a béremelés – fogalmaz a szerző.

Összességében tehát hiába nagyobb a jövedelem szerepe a pályaelhagyásra vonatkozó döntésben a fiatalabbak esetében, a 2002-es béremelés csak átmenetileg mérsékelte az elvándorlásukat, míg a keresetükre kevésbé érzékeny idősebbek esetében elegendő volt a nagyobb változáshoz.

^{2 Ebbe a kategóriába tartoznak azok, akik más állásban helyezkedtek el, és azok is, akik nem vállaltnak munkát (Pl. GYES, GYED)}

---- Mi lesz a tanárból? Főnök vagy pénztáros? ----

Főnök vagy pénztáros

A kérdés szempontjából kiemelt jelentőségű, hogy milyen állást találnak maguknak azok a pályaelhagyó pedagógusok, akik a munkaerőpiacon maradtak (azaz nem mentek el például GYES-re, GYED-re). A tanulmányból az derül ki, hogy az osztályteremnek hátat fordítók közel fele az oktatási szektorban helyezkedett el nem tanári állásban, hanem intézményvezetőként, pedagógiai szakszolgálatban, vagy egyéb oktatói állásban. Arányuk a pályakezdők körében alacsonyabb (30 százalék) volt, utána pedig korosztályonként emelkedett, azaz minél idősebb egy pedagógus, annál nagyobb volt az esélye annak, hogy ha el is hagyja a tanári pályát, akkor is az „iskola környékén”, vagyis az oktatási rendszeren belül talál magának állást.

Az oktatáson kívül elhelyezkedő egykori tanárok közel harmada kisebb végzettséget igénylő foglalkozásokban helyezkedett el. Ez a jelenség különösen gyakori a friss diplomások esetében: a 30 évnél fiatalabb tanárok 57 százaléka olyan állásra cserélte a tanári munkát, amely nem követel felsőfokú végzettséget, ezen belül 13 százalék valamilyen fizikai munkával keresi meg a jövedelmét.

A negyven év felettiek esetében ugyanakkor a pályaelhagyó tanárok közel fele vezető beosztásban dolgozik tovább az oktatási rendszeren kívül, ami annak is lehet a jele, hogy a tanítási tapasztalatot az iskolán kívül is értékeli és elismeri a munkaerőpiac.