Földönfutók lehettek az ősbálnák

A mai bálnák csaknem félszáz millió évvel ezelőtt élt ősei szárazföldi állatok voltak. Az állítást egy amerikai kutató az általa egy kashmiri sziklarétegben talált csontváz és a mai bálnák vázának összehasonlításával véli bizonyítottnak.

Jelenleg a Földön élő legnagyobb emlős - egyben a legnagyobb állat is - a bálna. A fejlődéskutatóknak azt a feltételezését, hogy a hatalmas, csak tíztonnákkal mérhető tömegű óriások elődei valamikor a szárazföldön élhettek, a közelmúltban egyesek szerint egy ilyen lény megkövült csontvázának a felkutatásával sikerült is bizonyítani.
   
Hans Thewisswen, az Észak-kelet Ohiói Egyetem gyógyszerkutatója 2007. évi ázsiai útja során - az India és Pakisztán által vitatott hovátartozóságú Kashmirban eocén kori sziklarétegekben kutatva - feltárta egy 48 millió évvel ezelőtt élt, különleges emlős csaknem teljes csontvázát. Az egyetem tudományos kiadványában olvasható közlése szerint az Indohyus nevű, őznagyságú állat sekély mocsarakban élt és a fogai között fellelt anyagmaradványokból következtethetően növényekkel táplálkozott.
   
Alapos vizsgálatok után ez a parti bálna bizonyult az egykori szárazföldi ősök és ma már csak a tengerekben élő társaik közötti átmenet eddig hiányzó láncszemének. Testének vázszerkezete jól illeszkedik mindkét változatéhoz. Csontjai különösen vastagok és nehezek, ami segítette, hogy az állat a vízalatti tartózkodás során lemerülhessen.

A szárazföldi emlősök nemcsak az oxigénhiány miatt nem képesek tartósan lenn maradni, hanem mert az össztömegük fajsúlya, szaknyelven tömegtérfogata kisebb a vízénél, ezért is felúsznak. Csak akkor merülnek el végleg, amikor a fuldoklásuk során a tüdejük és a gyomruk is megtelik vízzel. Tetemeik aztán csak akkor emelkednek fel ismét, ha a bomlás során a testükben keletkező gázok révén ismét könnyebbé válnak.

Ahol az ember megjelent, kihaltak az állatok
Tudományos igazságtalanság: hol marad a fair play?

MTI