A Tejút - az a csillagrendszer, amelyhez a Föld is tartozik - gyorsabban forog, mint azt korábban hitték, ez 50 százalékkal növeli eddig feltételezett tömegét, és emiatt nagyobb az intergalaktikus összeütközés veszélye is - derül ki egy, az Egyesült Államokban nyilvánosságra került tanulmányból A Tejút - az a csillagrendszer, amelyhez a Föld is tartozik - gyorsabban forog, mint azt korábban hitték, ez 50 százalékkal növeli eddig feltételezett tömegét, és emiatt nagyobb az intergalaktikus összeütközés veszélye is - derül ki egy, az Egyesült Államokban nyilvánosságra került tanulmányból.
Egy nemzetközi csillagászcsoport nagy pontosságú méréseiből kiderült, hogy a Tejút forgási sebessége 161 000 km/óra, ezáltal tömege körülbelül akkora, mint a szomszédságában lévő Androméda galaxisé. "Mostantól fogva nem tekinthetünk többé a Tejútra úgy, mint az Androméda kistestvérére" - jelentette ki Mark Reid, az amerikai Harvard-Smithsonian asztrofizikai központ csillagásza.
A nagyobb tömeg azt is jelenti, hogy a Tejútnak nagyobb a gravitációs ereje, és ez növeli a veszélyét az Andromédával, vagy más, a közelben lévő kisebb galaxissal való összeütközéseknek. Félelemre azonban nincs komoly ok, mert ez legkorábban 2-3 milliárd év múlva következhet be - hangsúlyozta Reid.
Naprendszerünk mintegy 28 ezer fényévnyire van a Tejút középpontjától. (Egy fényév: 9460 milliárd kilométer). Ott a legújabb megfigyelések és mérések 965 000 km/órás rotációs sebességet állapítottak meg, szemben a korábbi, 804 672 kilométer/órás becsléssel. A méréseket a tíz radioteleszkópból álló VLBA (Very Long Baseline Array) rendszerrel hajtották végre, amelynek egyes elemeit a Hawaiin, az amerikai keleti parti Új-Angliában és a karibi szigeteken szórták szét.
Mint Karl Menten, a német Max Planck Intézet kutatója elmondta, a VLBA-rendszer közvetlenül méri a távolságokat és pontosabban tudja megállapítani a Tejút mozgásait. Ezáltal kiküszöbölhetik a korábbi hagyományos módszerek hiányosságait, és az eredmények nem függenek olyan közvetett tényezőkre alapozott feltételezésektől, mint például a fényesség. Az így kapott eredmények néha az előző, közvetett eredmény dupláját hozzák ki és Menten szerint ezek révén felülvizsgálhatják a Tejút szerkezetéről és mozgásairól eddig szerzett ismereteket.
"Mivel mi a Tejút belsejében vagyunk, nehéz meghatározni a struktúráját, szemben más galaxisokkal, amelyeket kívülről szemlélhetünk. A Tejút esetében mérésekkel és térképek készítésével tudunk következtetni a szerkezetére" - tette hozzá a német tudós.
Az új mérések más meglepetéseket is tartogattak a kutatók számára. Mark Reid arról számolt be, hogy a Tejút spirálja feltehetően négy és nem két, gázból és porból álló "ággal" rendelkezik - olyan "veteményeskerttel", ahol csillagok születnek.
A világűr nagy titka: egyre közelebb a leleplezés
Kína a Marsra megy
Felfedezések és áttörések: 2008 szenzációi
Mégiscsak lehettek marslakók
Víz a Holdon: valaha a Föld része volt?
Egy nemzetközi csillagászcsoport nagy pontosságú méréseiből kiderült, hogy a Tejút forgási sebessége 161 000 km/óra, ezáltal tömege körülbelül akkora, mint a szomszédságában lévő Androméda galaxisé. "Mostantól fogva nem tekinthetünk többé a Tejútra úgy, mint az Androméda kistestvérére" - jelentette ki Mark Reid, az amerikai Harvard-Smithsonian asztrofizikai központ csillagásza.
A nagyobb tömeg azt is jelenti, hogy a Tejútnak nagyobb a gravitációs ereje, és ez növeli a veszélyét az Andromédával, vagy más, a közelben lévő kisebb galaxissal való összeütközéseknek. Félelemre azonban nincs komoly ok, mert ez legkorábban 2-3 milliárd év múlva következhet be - hangsúlyozta Reid.
Naprendszerünk mintegy 28 ezer fényévnyire van a Tejút középpontjától. (Egy fényév: 9460 milliárd kilométer). Ott a legújabb megfigyelések és mérések 965 000 km/órás rotációs sebességet állapítottak meg, szemben a korábbi, 804 672 kilométer/órás becsléssel. A méréseket a tíz radioteleszkópból álló VLBA (Very Long Baseline Array) rendszerrel hajtották végre, amelynek egyes elemeit a Hawaiin, az amerikai keleti parti Új-Angliában és a karibi szigeteken szórták szét.
Mint Karl Menten, a német Max Planck Intézet kutatója elmondta, a VLBA-rendszer közvetlenül méri a távolságokat és pontosabban tudja megállapítani a Tejút mozgásait. Ezáltal kiküszöbölhetik a korábbi hagyományos módszerek hiányosságait, és az eredmények nem függenek olyan közvetett tényezőkre alapozott feltételezésektől, mint például a fényesség. Az így kapott eredmények néha az előző, közvetett eredmény dupláját hozzák ki és Menten szerint ezek révén felülvizsgálhatják a Tejút szerkezetéről és mozgásairól eddig szerzett ismereteket.
"Mivel mi a Tejút belsejében vagyunk, nehéz meghatározni a struktúráját, szemben más galaxisokkal, amelyeket kívülről szemlélhetünk. A Tejút esetében mérésekkel és térképek készítésével tudunk következtetni a szerkezetére" - tette hozzá a német tudós.
Az új mérések más meglepetéseket is tartogattak a kutatók számára. Mark Reid arról számolt be, hogy a Tejút spirálja feltehetően négy és nem két, gázból és porból álló "ággal" rendelkezik - olyan "veteményeskerttel", ahol csillagok születnek.
A világűr nagy titka: egyre közelebb a leleplezés
Kína a Marsra megy
Felfedezések és áttörések: 2008 szenzációi
Mégiscsak lehettek marslakók
Víz a Holdon: valaha a Föld része volt?
MTI
Hollandiához hasonló lépésre készül a magyar kormány.
